Politikai újságíróként azt gondoltam, hogy a politikai csatározásoktól terhes 2012-es év, illetve a két választás és egy referendum után az idei, választásoktól mentes esztendőben megöl az unalom.
Politikai újságíróként azt gondoltam, hogy a politikai csatározásoktól terhes 2012-es év, illetve a két választás és egy referendum után az idei, választásoktól mentes esztendőben megöl az unalom. Nagyot tévedtem, be kell ismernem, hiszen nem számítottam bele, hogy Romániában élünk, ahol eseményektől, adóterhektől vagy az időjárástól függetlenül, mindig mindenből cirkuszt lehet csinálni. Sőt, rá kellett jönnöm, hogy a román népnek, az ókori Róma lakóival ellentétben nincs szükségük kenyérre, ha részük lehet egy jó kis cirkuszban.
Elég, ha arra gondolunk, hogy alig zárták le az urnákat december 9-én este, amikor a miniszterelnök máris az RMDSZ kormányba való bevonásáról nyilatkozott, heves ellenreakciót váltva ki nem magyarbarátságukról elhíresült liberális és konzervatív partnereiből. Az eredmény sem maradt el, mert miközben december közepén az RMDSZ belső parlamentjének képviselői a kormányzati részvétel előnyeiről áradoztak, az ősszel megkötött „titkos” szerződés aláírói már döntöttek: nem tartanak igényt a szolgálataikra. Erről aztán elvitatkozgattak a tévéadók, nem felejtve el örömüket kfejezni azért, hogy az RMDSZ „zsarolása nem jött be”.
Ezen és az új kabineten elrágódtak egy ideig. Mindaddig, amíg egy – ezúttal szomorú – esemény nem szolgáltatott újabb alkalmat kereskedelmi tévéknek az etikátlanság magasiskolájának bemutatására. A nagynevű filmrendező, Sergiu Nicolaescu halálából csináltak olcsó cirkuszt, gátlástalanul beletalpalva egy gyászoló család magánéletébe. A hamvasztás híre primitív reakciókat váltott ki az „istenadta” népből is, amely a tévékamerák villogásától még inkább begerjedve hurrogott és fütyült az elhunyt utolsó kívánságának a tiszteletben tartása miatt. Sőt, egy állítólagos illegitim fiú is felbukkant a semmiből, és nem kevesebbet, mint államelnöki rendeletet követelt a hamvasztás betiltására. S hogy még cifrább legyen a dolog, még nagyobb a cirkusz, maga az ortodox egyház is beavatkozott. Sem a sajtóetikával köszönő viszonyban sem levő újságírók, sem a (nagyrészt) fogatlan hurrogók, senki nem törődött azzal: amellett, hogy túllépik a jóérzés határait, alapvető emberi jogokat sértenek.
Ezek után nem kell csodálkoznunk azon sem, hogy a csalafinta politikusok úgy átvertek a választások során, hogy a 300 fősre népszavazott törvényhozás, talán osztódással (?) éppen a duplájára szaporodott. Arról mégsem igen beszél senki, hogy ezek is a mi zsebünket „terhelik” majd a következő négy évben. De hát minden nép megérdemli a vezetőit. Az utóbbi napok primitív gátlástalanságait figyelve nem is érdemlünk jobbat.
