Putyin a biztos befutó
A március 4-i oroszországi elnökválasztás vitathatatlanul legesélyesebb jelöltje az a Vlagyimir Putyin, aki 2000 és 2008 között két perióduson keresztül betöltötte már az államfői tisztséget, ezt követően pedig négy éven keresztül vezette az orosz kormányt.
A március 4-i oroszországi elnökválasztás vitathatatlanul legesélyesebb jelöltje az a Vlagyimir Putyin, aki 2000 és 2008 között két perióduson keresztül betöltötte már az államfői tisztséget, ezt követően pedig négy éven keresztül vezette az orosz kormányt.
1952. október 7-én született Leningrádban, 1975-ben szerzett jogi diplomát a Néva-parti város egyetemén. Az állambiztonsági szolgálathoz, a KGB-hez került, előbb a titkárságon, majd az elhárító részlegnél, később a külföldi hírszerzésnél teljesített szolgálatot. 1985-től az NDK-ban Drezdában dolgozott, s 1990-ben alezredesi rangban tért haza.
Szergej Sztyepasin kormányfő menesztése után, 1999. augusztus 16-án az Állami Duma – az államfő ajánlására – Putyint választotta meg miniszterelnöknek. Jelcin már ekkor örököseként emlegette pártfogoltját, s ígéretét beváltotta: amikor 1999. december 31-én lemondott államfői tisztségéről, Putyint bízta meg ügyvezetőként az elnöki teendők ellátásával. A 2000. március 26-i elnökválasztáson Putyin biztos befutó volt, abszolút többséggel, a szavazatok 52,94 százalékával lett államfő. Négy év múlva, 2004. március 14-én Putyin még rá is erősített korábbi sikerére: magabiztosan, nagy fölénnyel, a voksok 71,31 százalékával lett újból Oroszország államfője.
Államfőként Putyin azon volt, hogy véget vessen a posztszovjet Oroszországon eluralkodott káosznak, elnöksége idején hosszú felvirágzást élt meg az ország a kőolajár emelkedésének köszönhetően is. Támogatói szerint rendet teremtett és sok ember életkörülményein javított, bírálói a demokrácia visszafejlesztésével és a posztszovjet korszakban tapasztalt szabadság korlátozásával vádolták, valamint azzal, hogy nem tett eleget a korrupció felszámolására.
2008-ban az alkotmány értelmében Putyin már nem pályázhatott sorban harmadik alkalommal is az elnöki tisztségre, ezért korábbi szentpétervári munkatársát, Dmitrij Medvegyevet jelölte maga helyett. Medvegyev beiktatásának másnapján, 2008. május 8-án ő lett a kormányfő, majd átvette a Kreml politikai bázisát képező Egységes Oroszország párt vezetését is. Hivatalosan ugyan a második embernek számított, valójában az elmúlt négy évben is ő mozgatta a szálakat az orosz politika boszorkánykonyhájában. Népszerűségét máig megőrizte, bár annak mértéke kétségtelenül csökkent. Közrejátszik ebben, hogy az ő számlájára írják sokan a demokrácia korlátozását Oroszországban (a putyini „irányított demokráciát”), s nem utolsósorban a tavaly decemberi parlamenti választások során tapasztalt visszaéléseket. A népszerűségvesztés ellenére sokak szerint Putyin már az elnökválasztás március 4-i első fordulója nyomán államfő lesz, a február 28-án nyilvánosságra hozott felmérés szerint a szavazatoknak akár a 60 százalékát is megszerezheti. Ha az immár hat évre kibővített elnöki periódus után 2018-ban újraválasztják, akár egészen 2024-ig ő lehet az államfő, pedig már most is ezrek tüntetnek a nagyvárosokban a Putyin nélküli Oroszországért.
