Radnóti hangján, szüntelenül

A könyvvásár köré fonódó rendkívüli élmények egyike a szombat délelőttől késő délutánig zajló Radnóti-versmaraton volt.  

A könyvvásár köré fonódó rendkívüli élmények egyike a szombat délelőttől késő délutánig zajló Radnóti-versmaraton volt. A költő valamennyi versét Gyéresi Júlia színművésznő, egyetemi tanár olvasta fel megszakítás nélkül. A színésznővel a hatórás maratonról beszélgettünk.

– Hogy született az ötlet?

– A versek, a költészet meghangosítása számomra gyerekkori szenvedély. Kedvencem az öt bakelitlemezből álló Világlíra volt, amelyet Lator László és Siklós Olga szerkesztett, azt hallgattam unos-untalan. Meg aztán nálunk családi szokás volt, hogy vasárnaponként ki-ki felmondta egy magnókazettára a kedvenc verseit. Aztán később egy irodalomkedvelő barátnőmmel is rendszeresen gyűjtöttük a nekünk tetsző verseket egy kazettára. Huszonnégy éve rádiózom, verseket, meséket, novellákat mondok azóta is. Különben már Pilinszky János összes versét is felolvastam több mint tíz éve a könyvvásáron, Radnóti Miklós költészete pedig különösen közel áll hozzám. Hogy miért tartottam nagyon fontosnak és időszerűnek éppen Radnótit olvasni, azt a legkiválóbb Radnóti-monográfia szerzőjének, Ferencz Győzőnek a gondolataival illusztrálnám: „Az egész lényével kérdez. Lényével, amelyet egymást kizáró ellentétekből épített fel. A baloldaliság, a kereszténység, a magyarság és a zsidóság olyan eszmék, amelyekből kettő-kettő még összebékíthető, de három már bajosan, hiszen Radnótit, aki magyarnak, balolda-linak és katolikusnak vallotta magát, zsidóként ölték meg. Ha azonban szellemi hagyatékát nézem, sikeresen: olyan rejtvényt adott fel, amely előtt az utókor a mai napig tanácstalanul áll.”

– Fizikailag, lelkileg mit élt át a felolvasás alatt?

– Nemcsak művészi feladat volt ez a performancia, hanem technikai bravúr is: azonos intenzitással vittem végig a 300 oldalas teljes költői életművet, szünet nélkül, egy korty víz nélkül, másodpercre pontosan hat óra alatt. Radnóti Miklósért és önmagamért egyaránt tettem.

– Van-e kedvenc Radnóti-verse?

– A Sem emlék, sem varázslat kamaszkori kedvencem. A Trisztánnal ültem pedig az aktuális kedvenc. Az elvágyódás érzése mindenkinek a lelkében ott van. A vers olyan létesszencia, ami az örökkévalósággal rokon. Legyen egy vers akár szívszorító, akár lélekvidító, mégiscsak azt mondom: belső kertünk legszebb virágai a versek. Radnóti Miklós költészete, főként életművének utolsó tíz verse lélegzetelállító teljesítmény.

– Milyen volt, mennyire volt kitartó a közönség?

– Jöttek-mentek, cserélődtek az emberek, fiatalok is be-beültek egy időre. Egy hölgy két órán át hallgatta a verseket.