Mit is jelent az, hogy „élet egy tábor után”? A II. Rákóczi Ferenc Alapítvány minden évben kéthetes magyarságismereti mozgótábort szervez a határon túli magyar fiataloknak, ám a tábor lejártával nem szűnnek meg a kapcsolatok.
Mit is jelent az, hogy „élet egy tábor után”? A II. Rákóczi Ferenc Alapítvány minden évben kéthetes magyarságismereti mozgótábort szervez a határon túli magyar fiataloknak, ám a tábor lejártával nem szűnnek meg a kapcsolatok. Sőt! Esélyt kapunk arra, hogy ápoljuk a barátságokat, és továbbgondoljuk a Rákóczi következő lépéseit és küldetését minden egyes találkozó során.
Hétvégén Délvidéken, Szabadka mellett találkoztunk egy takaros faluban, Hajdujáráson. Erdélyből húszan, összesen több mint százan gyűltünk össze Kárpátaljáról, Felvidékről, Magyarországról, Horvátországból, Lengyelországból és Délvidékről, hogy újra együtt lehessünk, és önkéntes munkát vállaljunk a faluban, ezzel alátámasztva elvünket, hogy minden apró jótett és az összefogás számíthat manapság. Segítségünkért cserébe a falu magyaros meleg ételt és szállást biztosított az iskola tornatermében. Hála a főszervezőknek, Korom Máriának és Kotolácsi Mikóczy Ilinek, minden gördülékenyen zajlott.
Péntek este táncház nyitotta a programot, a Juhász zenekar melegítette be a hangulatot. Szombaton délelőtt lefestettük az iskola kerítését (fotó), és a focipálya lelátóit. Nem csak segítettünk egy kis falunak, hanem a csapatunk is megtapasztalhatta, hogy együtt a munka is gyorsan telik, ráadásul szórakoztatóan.
Délután Ronyec Viktor, Maurer Oszkár és Kónya Oszkár tartottak kerekasztal-beszélgetést az önkéntes munka vállalásáról, annak fontosságáról. Tapasztalataik megosztása mellett kihangsúlyozták, hogy a motiváltság sokszor sokkal erőteljesebb, ha nem pénzért teszünk valamit, és hogy a Facebookon mekkora jelentőséggel bír az önkéntes munkákról készült fényképek feltöltése. Este nem maradhatott el a közös éneklés, a tábortűz és a nagy beszélgetések. A szabadidőben Szabadkát is megcsodáltuk, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza patinás szülővárosát, és megkóstoltuk a hagyományos szerb burekot, amit minden pékségben árulnak, mondanom sem kell mindenkinek nagyon ízlett a rétestésztaszerű sütemény.
Bár rövid idő állt rendelkezésünkre, sikerült feleleveníteni táboros emlékeinket, elmesélni terveinket, megbeszélni gondjainkat, és örülni annak, hogy bár határok választanak el, minket a Rákóczi örökre összetart.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
