Raszputyint 100 éve gyilkolták meg

Száz éve, 1916. december 29-én gyilkolták meg Grigorij Jefimovics Raszputyint, a múlt századi orosz történelem egyik legrejtélyesebb és legellentmondásosabb személyiségét, aki óriási befolyással rendelkezett az utolsó orosz cár, II. Miklós és családja fölött. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja:

Életének első, teljes névtelenségben és ismeretlenségben töltött feléről keveset tudni. Valószínűleg 1869 táján született Szibériában, az Urál hegységhez közeli Pokrovszkoje faluban. Ő maga azt állította, hogy tizenkét évesen tett szert természetfölötti erejére, amelyet eleinte rossz célokra használt, kicsapongó életet élt.

Tizennyolc éves korában vezeklésként három hónapot töltött el egy kolostorban, és vallásos megvilágosodáson esett át. Kapcsolatba került a hliszt (önkorbácsoló) szektával, amelynek tagjai az üdvözüléshez a bűn adta eksztázison, majd az ezt követő bűnbánaton keresztül akartak eljutni, szertartásaik időnként tömeges orgiákba csaptak át.

Tizenkilenc éves korában megnősült, három gyereke született, de 1901-ben otthagyta családját, amelyet nem is látott többé. Zarándokútra indult, amelynek során járt a görögországi Athosz-hegyi kolostorban és Jeruzsálemben is. Hazatérve mosdatlanul, rongyos ruhában járta Oroszországot, nevéhez csodás gyógyítások és beteljesedett próféciák kapcsolódtak. A hívők messzi földről özönlöttek látására, különösen a nőkre gyakorolt ellenállhatatlan hatást.

Vándorlásai során 1903-ban vetődött el Szentpétervárra, állítása szerint a Szűzanya utasította arra, hogy segítsen a vérzékenységben szenvedő cárevicsen. A miszticizmus lázában égő fővárosban tárt karokkal fogadták, valóságos rajongótáborra tett szert, és 1905-ben bemutatták a cári családnak is. Raszputyin máig tisztázatlan módon, de megnyugtató hatással volt a hemofíliás trónörökösre, akinek állapota látványosan javult. A hálás Alexandra cárné annyira Raszputyin hatása alá került, hogy hetente fogadta, mindenben kikérte tanácsát, az az alaptalan szóbeszéd is elterjedt, hogy a szeretője is lett. A német származása miatt elszigetelt, érzelmileg bizonytalan, de erős akaratú asszony mérhetetlen befolyása nyomán a cár is több alkalommal a barátjának nevezte a szerzetest.

A félanalfabéta, lázas tekintetű Raszputyin kezdetben puritán körülmények között élt, nem szólt bele a nagypolitikába. Idővel azonban egyre többen keresték meg, és próbálták saját céljaikra felhasználni a szélsőjobboldaltól kezdve az egyházi reformerekig, sőt egy ideig még a bolsevikok is számoltak vele. Gyógyítóként és „lelkiatyaként” is az arisztokrácia rendelkezésére állt, délelőttönként szabályszerű fogadóórákat tartott, befolyása volt a Szent Szinódus tagjai, a püspökök és a miniszterek kinevezésére.

Ezzel persze számos ellenséget szerzett magának, de az ellene irányuló politikai összeesküvések, merényletek kivétel nélkül kudarcba fulladtak. Napvilágra kerültek ugyanakkor maga mögött hagyott életének sötét titkai, és számtalan rágalmat is terjesztettek róla. Az őt figyelő rendőrök jelentéseiből tudható, hogy visszatért fiatalkora züllött életmódjához, ivott és vallási lepelben szexuális kicsapongásokat szervezett, de továbbra is élvezte a cári család bizalmát.

Raszputyint az általa ellenzett első világháború kitörése súlyos lelki válságba sodorta, még cinikusabbá, még megvesztegethetőbbé vált, ráadásul a közvélemény őt okolta az udvar úgymond „hazafiatlan” magatartásáért, a harctéri kudarcokért. Az arisztokrácia képviselői végül titkos tanácskozáson döntötték el, hogy a birodalomra és az uralkodóházra veszélyt jelentő Raszputyint likvidálni kell. A feladatot a cár unokahúgának férje, Feliksz Juszupov herceg és Dmitrij Pavlovics nagyherceg, a cár unokaöccse vállalta.