Recept
2012-06-26 15:13:00
- Joó Kristóf
Nos hát a „Rp.”, ez a recept „bűvös szava”, illetve annak rövidítése. Nem nehéz ráhibázni, hogy a recept szavunk is latin eredetű, mint a medicinában oly sok terminus. De persze kultúrtörténetünk nem csupán a patikai „szféra” körében ismeri ezt a latin szót, illetve származékait.
Ki ne bosszankodott volna a patika pultjánál időzvén afölött, hogy a gyorskezű orvos már megint kisilabizálhatatlan macskakaparással borzolja a gyógyszerész-kereskedő és a beteg idegzetét! A patikus szemöldökei között ilyenkor elmélyülnek a ráncok, ahogy megfeszített figyelemmel próbál – hiszen muszáj! – eligazodni a felírtak között. A vásárló pedig legföljebb annyit tud elolvasni az egyes tételek elején, hogy „Rp.”
Nos hát a „Rp.”, ez a recept „bűvös szava”, illetve annak rövidítése. Nem nehéz ráhibázni, hogy a recept szavunk is latin eredetű, mint a medicinában oly sok terminus. De persze kultúrtörténetünk nem csupán a patikai „szféra” körében ismeri ezt a latin szót, illetve származékait. A történész jól tudja, hogy a receptaculum (’fogadóhely, menedékhely’) a régi rómaiaknál az áruházak, a nyilvános lerakóhelyek, raktárak neve is volt. A teológus tisztában van vele, hogy a receptio sacramentorum a szentségek felvételét jelenti. A biológus (vagy a pedagógus!) előtt egyértelmű, hogy a receptív azt jelenti: ingerekre érzékeny, válaszkész állapot, a receptorok pedig a különböző szervekben levő idegvégződések, amelyek ingerfelvevő funkcióval bírnak. A szorgos Madách-olvasók élénken emlékeznek a vesztes gladiátor végzetét jelentő felkiáltásra: „Recipe ferrum!” (Vedd/fogadd a vasat!); az Erdély történetében elmélyedők pedig otthonosan üdvözlik a religio recepta (a törvény által elismert, „bevett” vallás) kifejezést. Nem mellesleg az orvosok, gyógyszerészek – és a művelt átlagember – előtt sem titok, hogy a receptura a gyógyszertárnak az a része, ahol a gyógyszereket elkészítik.
De miért írják a gyógyszernevek elé azt, hogy „Rp.”? Mert az orvos így kezdte a patikusnak szóló, máig is standard utasítást: recipe = végy (ebből és ebből ennyit és ennyit). Nem csoda hát, hogy amit ma receptnek mondunk, azt alig száz éve még recipének ismerték. Amikor például Babits nagy költő elődje, Petőfi eredetiségéről értekezett, ezt írta róla: „Petőfi nem dolgozott recipe szerint”.
A nálunk is grasszáló nyelvi puristák a recept kapcsán még meg-megakadnak, mert általában szem elől tévesztik, hogy Magyarországon igenis van erre magyar szó: a vény. Szótáraink, igaz, már jelzik, hogy ez a szó visszaszorulóban van. A recept szinonimájaként kitalált vény mesterséges szóalkotással keletkezett származékszó, amelyet a nyelvújítók szintetizáltak a vesz ige ve- tövéből -ny névszóképzővel (ld. párhuzamos példaként a lény vagy tény szavainkat a lét[ezik] és te[sz]-té[sz] igékből).
Ugyanennek a szónak a vevény változata – leírva legkorábban 1840-ből adatolható – -vény képzős származék. Hasonló példák garmadával vannak nyelvünkben: növény, törvény, kelevény, dugvány, halvány. A vevény főképpen összetételi utótagként él, bárha Erdélyben igen ritkán találkozni is vele, mert jó magyarjaink vagy mindenestől kerülik a fogalom megnevezését, vagy a megfelelő román kifejezést használják rá. Ugye, Olvasóm is egyetért azzal, hogy a feladóvevény (= buletin de expediţie) szó viszonylag ritkán hallható túlnyomóan magyar lakosságú vidékeinken is, de még ritkábban a tértivevény (= confirmare de primire).
