Reformációi ünnepély az alsóvárosi református templomban
Október havában több ünnepünk is van. 6-án az aradi vértanúkra emlékezünk, 23-a kommunista diktatúra elleni magyar forradalom, 31-e pedig a reformáció napja. Közös bennük az, hogy mindegyik egy-egy konkrét eseményhez kötődik.
Október havában több ünnepünk is van. 6-án az aradi vértanúkra emlékezünk, 23-a kommunista diktatúra elleni magyar forradalom, 31-e pedig a reformáció napja. Közös bennük az, hogy mindegyik egy-egy konkrét eseményhez kötődik. 1849. október 6-án a magyar szabadságharcban részt vevő tisztek közül végeztek ki 13-at, így ez a napunk gyásznap is, a szertefoszlott magyar remények, a „magyar Golgota” napja. 1956. október 23-án a megsanyargatott magyarok mutatták meg a világnak, hogy van értelme szembeszállni egy Isten- és emberellenes rendszer gonoszságaival. 31-én pedig arra emlékezünk, hogy 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittembergi vártemplom kapujára azt a 95 a tételt, amelyben megfogalmazta, hogy miben tért el a középkori egyház a Szentírás tanításától. Gyerekeink is betéve tudják: ekkor kezdődött a reformáció. Ezzel azt is elmondják, hogy a többi ünneptől a reformáció ünnepe abban tér el, hogy nem csupán egy adott történelmi eseményre emlékeztet, hanem arra is, hogy a reformáció egy folyamat, ami közel 500 évvel ezelőtt kezdődött, és még most is tart.
Ennek a folyamatnak a jegyében szervezte meg október 27-én közös reformációi ünnepélyét a Maros-mezőségi és a Marosi Református Egyházmegye a marosvásárhelyi Ludas utcai református templomban. A zsúfolásig megtelt istentiszteleti hajlékban Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét. Igehirdetésében rámutatott, hogy az ősegyház élete szinte egyhangúnak tűnhet ma előttünk, ha arra gondolunk, hogy az akkori keresztyének naponta összegyűltek, hogy az igét hallgassák, úrvacsorát vegyenek és imádkozzanak. Ám éppen ez erősítette meg és tette képessé őket olyan minőségi életvitelre, amire egy pogány világban előbb sokan csak rácsodálkoztak, majd pedig – minden tiltás és üldözés ellenére – egyre többen csatlakoztak a Krisztus-hívők kicsiny köréhez. Megújulás ma is csak ott van, ahol az emberek komolyan veszik a közösséget, az igehallgatást, az úrvacsoravételt és az imádságot – figyelmeztetett a főpásztor.
Az igehirdetést színes és színvonalas ünnepi műsor követte. Megszólalhatott minden korosztály. Sokféle műfaj tette változatossá az ünnepi programot. A Tyukodi Attila által vezetett alsóvárosi gyülekezeti énekkar, a Dénes Előd lelkipásztor által vezetett Szabadság utcai ifjúsági zenekar, a Gordonka, a Babos Zsolt által vezetett mezőmadarasi vallásórás gyerekek furulyazenekara, a Bíró Jenő által vezetett lelkészi kórus, a nagysármási fúvószenekar, Szabó Péter operaénekes fellépése, valamint Halmágyi Éva színművésznő, Székely Mária szavalata és Nagy Csenge Szabadság úti énekes-szövegíró éneke tette emlékezetessé ezt az ünnepet.
A helybeli gyülekezet lelkipásztora köszöntő szavain túl bátorító-buzdító szavakkal szólt a népes gyülekezethez Jakab István, a Maros-mezőségi Református Egyházmegye és Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye esperese. Az unitárius testvérfelekezet nevében Nagy László marosvásárhelyi lelkipásztor, az Unitárius Egyház főjegyzője köszöntötte az ünneplőket.
Része volt az ünnepnek Lőrinc István lelkipásztor frissen megjelent könyvének, az Isten kezében című kötetnek a bemutatása is. Az ünnepi műsort Imreh Jenő alsóvárosi beosztott lelkész igényesen megfogalmazott összekötő szövegével vezette.
A reformáció és az Alsóvárosban tartott ünnepély tanulságát Nagy Sándor egyházmegyei főgondnok foglalta össze, emlékeztetve még egyszer mindenkit, hogy 1517. október 31-én egy olyan, az egész világot átformáló mozgalom kezdődött el, amelynek mi nem csupán büszke örökösei, hanem öntudatos és boldog folytatói is lehetünk. Re-formálódásunk, azaz Krisztus képére való visszaalakulásunk nem egy múltba vesző esemény, hanem egy mindig nyitott lehetőség és felekezettől független isteni parancs.
Veress László
