Regemaraton öreg mesemondóval, huszárokkal

A mondák és regék csodálatos világát elevenítették fel

azok a harmadik osztályos diákok, akik a múlt szombaton részt vettek a sáromberki Ady Endre művelődési otthonban megrendezett regemondó verseny megyei szakaszán.

Aki mondott már regét, tudja, a nehéz szöveg, a sok régies szó, kifejezés miatt nem könnyű előadni népköltészetünk ősi, mesés műfaját. Mégis fontosak a regemondó versenyek, hiszen a csodálatos regék és mondák nemcsak szórakoztatják a gyerekeket, hanem sok esetben tanítanak, nevelnek, tanácsot adnak. A sáromberki versenyre közel húsz iskolából harminc versenyző érkezett, akiket pedagógusok, szülők kísértek el a megmérettetésre. 

A felnőtt meghívottakat, vendégeket elsőnek Marton Margit tanítónő, a rendezvény műsorvezetője, majd Kali Gabriella igazgatóhelyettes köszöntötte. A vetélkedőt olyan ismert tanügyi vezetők tisztelték meg jelenlétükkel, mint Fodor József államtitkári tanácsos, a tanügyminisztérium képviselője, Macarie Ioan főtanfelügyelő, valamint Fejes Réka, a Maros megyei magyar elemi osztályokért felelős szaktanfelügyelő. Macarie Ioan főtanfelügyelő és Fodor József államtitkári tanácsos meleg hangon szólt a kezdetben kissé izgatott gyerekekhez. 

Ezt követően a kis harmadikosok megismerhették a sáromberki égig érő mesefa történetét. „(…) A furcsa magból kikelt fának gyönyörű szép ágai lettek, s minden ágból kihajtott egy kisebb. Az óriásfa azonban nemcsak hűs árnyékot adott, hanem elkezdte hullajtani a meséket, mondákat. A gyermekek nagy örömére mesékkel, mondákkal telt meg az udvar, a falu, a város, a világ” – magyarázta Marton Margit tanító néni, aki megmutatta a tanulóknak az aznap termett „gyümölcsöket”, felolvasva a regecímeket, amelyekkel a gyerekek beneveztek a versenyre. Egy különleges „gyümölcsöt” is találtak a fán, egy ismeretlen népmondát Mátyás király székely huszárjáról. 

A mondát, a gyerekek örömére, Kádár Ferenc (Muszi) sáromberki mesemondó osztotta meg a jelenlévőkkel. A kis versenyzők síri csendben hallgatták az érdekes és tanulságos történetet Mátyás király kitanult székely huszárjáról, akinek az eszén még Burkus király sem tudott túljárni. A mesemondó dolga végeztével olyan huszárkirakós darabokkal ajándékozta meg a gyerekeket, amit ezúttal nem kirakni kellett, hanem „kitakarni”, hogy megtudják a mesélési sorrendet jelölő számokat. Ezt követően kezdetét vette a székely ruhába öltözött harmadikosok regemondó maratonja. A közönség szebbnél szebb regéket hallott történelmi múltunkról, földrajzi helyeinkről, de akadtak helyi mondák is közöttük.

Szünetekben a helyi iskola alsó tagozatos pedagógusai (Fodor Ildikó, Porkoláb Ildikó, Enyedi Jutka, Radics Tímea) mozgásos játékokat szerveztek, találós kérdésekkel, nyelvtörőkkel, rejtvényekkel szórakoztatták a gyereksereget. Az asztalról nem hiányzott a fánk, a szendvics és a tea. Miután mindenki elmondta a történetét, a bírálóbizottság kivonult döntést hozni, a gyerekek pedig kiraktak egy huszárokat ábrázoló képet. Nagy ámulatukra meg is történt a nagy csoda, mert az egyik huszár életre kelt, s a közönség elé lépve bemutatta a huszárok felszerelését. Göndör Rezső tanító, marossárpataki hagyomány-őrző huszár ismertette meg a gyerekhaddal a Mátyás-huszárok viseletét: az ellenzővel, rózsával, forgóval, szalaggal és rangjelzéssel díszített csákót, a dolmányt, mentét, tölténytáskát, kösöntyűt, tarsolyt, nadrágot, csizmát, kardot, sarkantyút, fehér kesztyűt, fekete kendőt. Az udvaron egy lovas huszárt tekinthettek meg a gyerekek Berekméri Botond személyében. Megnézhették, hogy ha csak helyben is fordul a ló, sokkal nagyobb a hadereje, mint egy gyalogosnak, nem beszélve a ló sebességéről, súlyáról, amivel utcát vágott egy lovas az ellenségben, ha roham alatt bevágtatott közéjük. Megismerkedhettek a ló felszerelésével: a nyereg alatti izzasztóval, a sabrakkal, a nyereggel, a bőrtakaróval, láthatták, mi a különbség a kötőfék és a kantár között, aztán fényképet készíthettek a huszárokkal.

A kultúrotthonba visszatérve, vágással, ragasztással színes papírból készítettek huszárt a harmadikosok, miközben megtanulták a Huszárgyerek, huszárgyerek című katonaéneket. Aztán a bírálóbizottság bemutatása következett, amelynek főkóstolója, a verseny megálmodója Bárdosi Ilona ny. tanítónő volt. További tagok: Fodor József államtitkári tanácsos, valamint Marc Erzsébet, Ömböli Léda és Borbély Lajos pedagógusok. Bárdosi Ilona tanítónő elismerő, dicsérő szavakkal illette a versenyzőket és a szervezőket egyaránt, rámutatva a regemondó versenyek fontosságára, a regék személyiségfejlesztő erejére. Jelesre értékelte a vetélkedőt Incze Jenő helyi iskolaigazgató is, aki beszédében kiemelte, hogy csak nagyon ügyes, tehetséges tanulókat hallott mesélni. Ezt követően került sor a díjkiosztásra, ajándékot, oklevelet, emléklapot kaptak a regemondók, elismerő oklevelet a felkészítő pedagógusok.

A díjkiosztás után Fejes Réka szaktanfelügyelő értékelte pozitívan a vetélkedőt, aki a rendezvénnyel kapcsolatosan a következőket nyilatkozta a Népújságnak: „A sáromberki regemondó verseny biztosította azt a tematikus keretet, amelyben jó regét mondani, ízesen, változatosan, szépen. Pedagógusok, szülők segítségével éltetjük e színvonalas rendezvényt, amelyet az idén a sáromberki tanítói közösség méltóan megkoronázott”. 

A verseny országos szakaszára az alábbi négy tanuló jutott tovább:

I. díj: Ferencz Petra (Marosvásárhelyi Művészeti Szaklíceum, felkészítő pedagógus: Nagy Edit).

II. díj: Varodi Annabella-Jázmin (dicsőszentmártoni Traian Általános Iskola, felkészítő pedagógus: Székely-Varga Béla). 

III. díj: Jánosi-Ráncz Andrea (marosvásárhelyi Romulus Guga Általános Iskola, felkészítő pedagógus: Kacsó Tünde) és Szabó Éva Bíborka (Gyulakuti Általános Iskola, felkészítő pedagógus: Szabó Irén-Gyöngyi).

Különdíjat kaptak:

Huszár különdíj: Pataki Barbara Szabina (gernyeszegi Teleki Domokos iskola, felkészítő pedagógus: Szabó Kinga).

Mátyás király különdíj: Maier Rebeka (marosvásárhelyi George Coşbuc iskola, felkészítő pedagógus: Pálfi Mária Ibolya).

Burkus király különdíj: Kiss Hunor (marosvásárhelyi Dacia iskola, felkészítő pedagógus: Pál Annamária).