Régiségkedvelők paradicsoma

A hét végén nyolcadik alkalommal szervezte meg a Malio Company a régiséggyűjtők találkozóját és vásárát a marosvásárhelyi Promenada Mallban.

A hét végén nyolcadik alkalommal szervezte meg a Malio Company a régiséggyűjtők találkozóját és vásárát a marosvásárhelyi Promenada Mallban. Az ország különböző részeiből több mint hatvan gyűjtő hozta el kincseit: festményeket, antik bútordarabokat, harci sisakokat, használati eszközöket, ikonokat, könyveket, régi pénzeket, érméket, ékszereket, de akadt szép számmal réz- és ezüstedény, antik óra, porcelán étkészlet is.

Aki az „ócskázást” kedveli, az biztosan jól érezte magát a „régiségtengerben” szombaton délután több százan nézelődtek a Mall előterében kiállított asztaloknál. Órákat el lehetett tölteni a gazdag és érdekes felhozatal előtt, viszont legtöbben tényleg csak bámészkodtak, ugyanis az egyedi- és ritkaságszámba menő régiségekért igencsak borsos árat kértek a gyűjtők, ha nem volt pár száz lej a zsebében, aligha volt esélye valamit hazavinni az embernek. A hölgyek előszeretettel nézegették, próbálgatták az ékszereket, viszont kevesen távoztak az áhított darabbal. Egy hölgy kiválasztott egy szép ezüstgyűrűt, méretes lila kővel a közepén, viszont azonnal visszatette, amikor az árus közölte, hogy 660 lejbe kerül.

Harmincéves kés ötven lejért

Az érdekes az volt, hogy kevés volt az a gyűjtő, aki valamire szakosodott, szinte mindenik asztalnál sokféle tárgyat lehetett találni, egy egészen picike asztalon a rézkanál mellett, málladozó borítójú könyvek, de még katonai egyenruhák és sisak is elfért. Egy fiatalember asztalánál nagy betűkkel ki volt írva: magyar könyvek, öt lej darabja, száz-kétszáz darab régi, besárgult borítójú kötetet sorakoztatott fel, a Jókai-, Gárdonyi-kedvelők olcsón megtalálták kedvenc regényeiket. A könyvektől alig pár centire egy sárga nyelű késre lettünk figyelmesek. Valójában az árcímkére csodálkoztunk rá, hiszen 50 lejt kértek érte. A kíváncsiság nem hagyott nyugodni, és megkérdeztük, mitől különleges ez a kés. Az árus látszólag felkészült a válasszal: ez egy nyolcvanas évekbeli kés, és nagyon jó minőségű. Letesszük a kést és tovább nézelődünk: egy egészen kis méretű kristályváza 150 lej, egy picike kristály pálinkáspohár 50 lej. A rézből készült tárgyaktól roskadozó szomszédos asztalnál nagy volt a tömeg, valóban ízléses, különleges darabokat állítottak ki, viszont mindenki csak csodálta őket, volt, aki kézbe vett, megforgatott egy-egy darabot, egyetértett párjával, hogy ez bizony jól mutatna otthon, a nagyszobában, de mégsem vitték haza, túl drágának találták. Hogy csak néhány példát említsünk, egy rézből készült, díszes szalvétatartóért 450, egy antik kávédarálóért 250 lejt, egy egészen picike gyertyatartóért pedig 150 lejt kért a tulajdonos.

Dédapáink korát idézte az egyik standon felsorakoztatott óragyűjtemény. Több tíz zsebóra, különböző modellek, méretek, mindenik szépen beillesztve egy elegáns dobozkába. Szintén a dédapáink korabeli, falusi mindennapokat hívta életre az egyik gyűjtő, aki különböző méretű darabokból álló teknőkollekciót tett közszemlére. Az arra járó szülők megálltak és mutogatták gyerekeiknek: nézzétek, régen abban dagasztották a kenyeret!

Világháborús egyenruha és sisak

Le sem tagadhatta volna a második világháború iránti érdeklődését a vásár egyik résztvevője. Az egyenruhák vélhetően nem voltak eladók, mivel nagy betűkkel ki volt írva, hogy tilos hozzájuk nyúlni. A korabeli sisakokat viszont már áruba bocsátotta volna tulajdonosuk. Nem valószínű, hogy sikerült neki, hiszen 550-700 lejt kért darabjáért.

A szervezőktől megtudtuk, hogy a hét végi régiségvásáron gazdára várt egy 3 ezer euróra felértékelt régi festmény, valamint egy 400 grammos, tizennyolc karátos fehéraranyból készült nyakék is.