Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Talentum Alapítvány hallatán azonnal a tehetséggondozás jut eszünkbe, hiszen közismert arról, hogy változatos szabadidős programokat kínál óvodás és kisiskolás gyermekeknek képességfejlesztő, tehetségfeltáró és -fejlesztő foglalkozások révén. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy emellett évek óta személyiségzavarokkal, tanulási problémákkal küszködő, hátrányos helyzetű gyermekeket is felkarolnak.
A hét végén ilyen vidéki gyermekeknek szerveznek tehetségkutató vetélkedőt Rejtett kincseink címmel, lehetőséget biztosítva ezáltal a kevésbé szerencséseknek is, hogy talán életükben először színpadra álljanak, megvillantsák tehetségüket, a bennük rejlő kincset. A kezdeményezésről, valamint az alapítványnál zajló színes és komplex tevékenységekről, amelyeken hetente rendszerességgel mintegy százötven gyerek vesz részt, Kacsó Erika pszichológus-logopédussal beszélgettünk.
– Honnan jött a hátrányos helyzetű gyerekeknek szóló vetélkedő ötlete?
– A Rejtett kincseink tehetségkutató vetélkedőt immár a harmadik alkalommal szervezzük meg a Bethlen Gábor Alap támogatásával. A vetélkedőn három kategória van: népdal, tréfás mese vagy anekdota, valamint meseillusztráció. Azért szól a hátrányos helyzetű, vidéken élő gyerekeknek, mert ők lemaradnak ezekről a versenyekről, egyrészt azért, mert hiányzik otthon a szülői támogatás, a tanító tudja, hogy egy ilyen gyereknek a felkészítése a pedagógusra hárul, hiszen hiába adja haza a népdalt, a mesét, otthon nincsen aki megtanítsa a gyereknek. Sajnos van egy réteg, amelyiknek soha nincs alkalma színpadra állni, mert például beszédhibás, és a vetélkedőkön ez kizáró jellegű feltétel, viszont jól tudjuk, hogy a legtöbb vidéki gyereknek nem adatik meg a lehetőség, hogy logopédushoz járjon, és kijavítsák ezt a hibát. Tulajdonképpen egy esélyt szeretnénk adni ezeknek a gyerekeknek, hogy megmutassák önmagukat, színpadra álljanak, átéljék ennek az örömét. Ha nem is nyernek, de óriási élmény számukra felmenni a színpadra, az, hogy megtapsolják őket, örülnek nekik. Az előző alkalmakkor közel száz gyereket sikerült megmozgatni. Ezelőtt két évvel, amikor megszerveztük a vetélkedőt, Nyárádszeredában, elképesztő volt megtapasztalni, hogy milyen körülmények között élnek ezek a gyerekek. Mélyszegénységben élő roma családokból is érkeztek, és díjjal tértek haza, olyan ügyesen szerepeltek. Közöttük is vannak, akik jó teljesítményre lennének képesek, ha valaki felkarolná őket, de ha nincs szülői támasz, akkor elvesznek, rejtve maradnak ezek a kincsek. November 24-én a nyárádkarácsoni iskolában szervezzük meg a vetélkedőt, szép új épület, tágas terekkel, és készségesen felajánlották a helyszínt, nagyon gyerekcentrikus ez az iskola. Jönnek gyerekek a környékről, de értesüléseink szerint más megyéből is, az iskolák általában rendelkeznek iskolabusszal, ezekkel oldják meg a szállítást. Viszont ha valaki anyagi gondok miatt nem tudna eljönni, abba is besegítünk. Azoknak a gyerekeknek, akik díjat nyernek, felajánljuk a lehetőséget, hogy ingyenesen részt vehetnek a Talentumnál zajló tevékenységeken.
– Az eddigi tapasztalat alapján élnek-e ezzel a lehetőséggel?
– Egyik évben meghívtak a rádióhoz a nyertesekkel, de sajnos nagyon keven tudtak eljönni, holott óriási élmény lett volna számukra a rádióban énekelni. A szülőkre sajnos ebben az esetben sem lehet támaszkodni. Volt egy gyerek, aki Nyárádszeredában első díjat nyert, és a négy gyermekét egyedül nevelő apuka nem tudta megoldani, hogy behozza. Ilyenkor fáj a lelkünk, mert esélyt adunk, de az még mindig nem elegendő. Felajánlottuk, hogy valamit kezdenénk a gyerekkel, mert igen tehetséges, de nem tudtak élni a lehetőséggel. De legalább a vetélkedőnek köszönhetően tudatosul ezekben a gyerekekben is, hogy értékesek, nő az önbizalmuk.
– A vetélkedőn kívül több szociális programotok is van, amelyek a hátrányos helyzetű gyerekeknek, fiataloknak szólnak...
– A Talentumot mindenki tehetséggondozó alapítványként ismeri, és valóban így is indult 1993-ban, de egy alapítványnak mindig az a célja, hogy gyorsan reagáljon a társadalmi változásokra, igényekre. 1999-ben egy hátrányos helyzetű közösségben dolgoztam az iskolában, és akkor tapasztaltam meg a személyiségfejlesztő tevékenységeken, hogy milyen értékek vannak ezen gyerekek között is, de ha nem karolja fel őket valaki, akkor elvesztődnek. Akkor született a gondolat, hogy ezt a réteget is hozzuk be az alapítványhoz. Így indult az első szociális programunk, ahol jó képességű, de hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk. A hátrányos helyzet valójában tág kategória, mert nemcsak a mélyszegénységben élő családok gyerekei járnak hozzánk, hanem például szomatikus betegségben szenvedők is. Tegyük fel, ha van egy cukorbeteg gyerek a családban, már az gyakran hátrányos helyzetet teremt, mivel igen sokba kerül az ellátása, az állami támogatás nagyon kevés, tehát őket is fel kell karolni. Ugyanakkor egyedülálló szülők gyerekeinek is próbálunk esélyt adni arra, hogy felzárkózzanak, és úgy tudjanak helytállni, mint a szerencsésebb társaik.
Különböző korcsoportoknak szóló, sokrétű tevékenységeink vannak. Személyiségfejlesztés zajlik különböző kreatív módszerekkel, például művészetterápia által. Van ugyanakkor támaszcsoport szülőknek, ami kiválóan működik, valóságos varázslat, ami itt történik, úgy emlegetik, hogy jönnek a gyülekezetbe. Itt megosztják a problémáikat, a saját tapasztalataikból kiindulva próbálnak segíteni egymáson, nagyon elfogadó, nyitott a légkör, ahol mindenki egyforma, senki sem jobb a másiknál. Erőforrássá váltak egymás számára, évek óta tartó barátságok alakultak ki.
A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy a leghatékonyabb az a tevékenység, ahol kimegyünk az alapítvány falai közül, ezért folyamatosan pályázunk, hogy ezt megtehessük. Egy projekt révén, amely tinédzsereknek szólt, és amelynek a célja a nemzeti öntudat fejlesztése volt, sokat beszélgettünk a magyar kultúráról, irodalomról, színészekről, és sikerült a fiatalokat elvinni Budapestre szeptemberben. Élmény volt elmenni 15 hátrányos helyzetű fiatallal, megmutattuk nekik kulturális örökségünket, múzeumba vittük őket. Életvezetési készségeiket is fejlesztettük, megtanultak közlekedni. Ezt a pályázatot is a Bethlen Gábor Alap támogatta.
– Ezek a gyerekek, fiatalok óriási hátránnyal indulnak a környezet miatt, ahonnan érkeznek. Mennyire sikerül felzárkózniuk a korosztályukhoz?
– Mi esélyt adunk nekik, de mind a gyerek-, mind a felnőttcsoportokban a tanulásnak, az iskolának a jelentőségére kell felhívni a figyelmet, mert fáj a lelkem, amikor azt látom, hogy például az 1-4. osztályosok nagyon jó képességekkel rendelkeznek – a tanító néniktől is ez a visszajelzés érkezik –, majd ötödik osztályban hatalmasat zuhannak, és utána csak csúsznak lefele. Mert nem érték számukra az iskola, a tanulás. Az a gyerek, aki nagyon jó minősítéssel végezte az 1-4. osztályt, a 9.-ben már csak egy gyengébb szakiskolába kerül. Látom a különbséget köztük és azok között, akik bekerülnek például egy elméleti líceumba. Mert más a környezet, más emberekkel találkoznak nap mint nap.
Sajnos sok gyerek a képességei alatt teljesít. Ezért idéntől különböző meghívottak révén próbáljuk őket ösztönözni, meghívtuk az E-ON vállalatnak az igazgatóját, aki saját életútjáról fog beszélni, arról, hogy miként lehet sikeres pályát befutni, illetve egy fiatalembert, aki önerőből jól menő céget hozott létre. Pozitív példák arra, hogy vagy tanul az ember, vagy pedig dolgozik, hiszen csupán így lehet eredményt elérni.
2007 óta működik egy másik szociális programunk, amelynek keretében állami gondozásban lévő gyerekek életvezetési készségeit fejlesztjük. Hatvanan részesülnek ezekben a csoportos, fejlesztő tevékenységekben, jönnek Szentkirályról, Sámsondról, Mezőrücsről, Mezőfeléből, Szászrégenből, valamint a marosvásárhelyi sürgősségi elhelyezési központból hetente. Nagyon interaktív gyakorlati tevékenységekről van szó, és köztük is vannak igen tehetségesek.
Képességfejlesztő tevékenységeket tartunk óvodások számára, barkácsolás, zene, mesemondás, rajz, képzőművészeti oktatás zajlik. Iletve drámacsoport is működik kisiskolásoknak. Szerintem a legjobb, leghatékonyabb személyiségfejlesztő módszer a dramatizálás. Fantasztikus eszköz, mivel minden gyerek tud és szeret improvizálni, ezen alkalmakkor teret adunk annak, hogy megmutassák magukat. Ezáltal fejlődik a kommunikációs készség, az önérvényesítési készség, a kreativitás, az expresszivitás, a konfliktuskezelés. Hatására rövid időn belül a gyerekek nagyon sokat fejlődnek, bátrabbak lesznek, jobban ki tudnak állni magukért, kipróbálják magukat bizonyos helyzetekben.
– Említetted a kommunikációs készséget. Sok pedagógus panaszkodik, hogy akár óvodai, de kisiskolás szinten is tapasztalják, hogy a gyerekek nem tudják kifejezni magukat...
– Sok a beszédhibás gyerek, az tény, de attól lehet valakinek rendkívül jó verbalitása, azaz választékosan beszél, csak éppen pösze. A mindennapok tapasztalata sajnos azt mutatja, hogy a gyerekek nem beszélnek eleget. Például az iskolában, az osztályban, akinek a hangját hallani lehet, az a tanár. Ha a gyermeket éppen nem feleltetik, eltelhet egy óra is, hogy meg sem szólal. Vannak pedagógusok, akik tényleg igyekeznek interaktívvá tenni a tanulási folyamatot, de nagyon kevés az a tér, az a helyzet, amikor a gyerek beszélhet, és őszintén beszélhet. Otthon általában nincs idő eleget kommunikálni. Amikor bekerül az óvodába egy olyan gyerek, aki egyébként sem beszédes, előfordul, hogy egy szót sem szól. Harmincas létszám mellett esetleg idő sincsen arra, hogy beszéltessék. Ellenben hogyan tudja a verbalitását fejleszteni, ha igazából senki sem kíváncsi rá, senki sem kérdezi, hogy mi a véleménye adott dolgokról. Pedig minden gyermeknek van véleménye. A Talentumnál szempont, hogy minél többet beszéltessük őket.
– Tudomásom szerint anyagilag is próbáljátok támogatni az alapítványhoz járó hátrányos helyzetű gyerekeket…
– Azok a gyerekek, fiatalok, akik az Esély programunk haszonélvezői, anyagi támogatásban is részesülnek havi rendszerességgel, élelmiszercsomagokat, tisztálkodási szereket, tanfelszerelést biztosítunk számukra. Eddig negyven gyereknek juttattunk csomagokat, januártól negyvenötre nő ez a szám.