Csoda, hogy senki sem látott még nálunk csukló farkast, olyan sokszor emlegetik „őordasságát” ezen a vidéken a különféle érdekek (és érdektelenségek) – tehetetlenségből vagy figyelemterelgetés szándékával – közijesztgetésre szakosodott képviselői.
Csoda, hogy senki sem látott még nálunk csukló farkast, olyan sokszor emlegetik „őordasságát” ezen a vidéken a különféle érdekek (és érdektelenségek) – tehetetlenségből vagy figyelemterelgetés szándékával – közijesztgetésre szakosodott képviselői. Egyetlen szépséghibája van csak az efféle mókának: idővel megszokja a jónép, hogy a riogatást nem kell komolyan venni, és akkor is csak legyint rá egyet, amikor a tréfásnak látszó díszletek mögött valós árnyak gyülekeznek. Ez a forgatókönyv játszódhatott le az idei érettségi első napján is, amikor csőstül fülelték le a felvigyázó pedagógusok – néhol pedig az országos vizsgáztató bizottság akcióhősök módjára színre lépő tagjai – a csalni próbáló diákokat. Az elmúlt évekhez viszonyítva rekordmennyiségű puskázó „lefegyverzésével” büszkélkedhet a tanügyminiszter. Lám, lám, minden ellenvetés ellenére mégiscsak hasznos volt bekamerázni, rendőrökkel őriztetni az érettség tűzpróbáját – nyugtázhatta az első napi „aratás” után, hacsak a 233 kitessékelt vizsgázó esete nem sugallt számára valami más, kevésbé dicséretes tanulságot is. Például azt, hogy a tanügyi sztrájkokkal, az iskolai év befagyasztásával, tanulmányi eredményeik érvénytelenítésével többször is riogatott, az érettségin történő csalások kiszűréséről számos eszmefuttatást végigunatkozott tizenévesek számára annyira hiteltelenné vált az oktatási rendszer az évek során, hogy az idei vizsgáztatás szigorításait is félvállról vették. A tárcavezető az országhatároknál még az év elején nagy port kavart – azóta persze elcsitult – tisztogatási akcióhoz hasonlította egy ízben az érettségin előforduló szabálysértések elleni „dobbantást”. Párhuzamot vonni a két helyzet között enyhe túlzás, bár abban is van némi igazság, hogy a tizenéves korban elkövetett csalás sikere a későbbiekben bármilyen formában kamatozódhat. Persze nem ártana néha olyan ötletekkel is előrukkolni, amelyek pluszterhek helyett könnyítenének a számtalan elvárásnak megfelelni kényszerülő diákság dolgán. A minősítéssel értékelt szóbelik bevezetését először alkalmazó múlt évi érettségi a szerény vizsgaeredmények miatt került be a román oktatási rendszer „rekordjai” közé. Az idei román írásbelin előidézett tömeges „fegyverletétel” után könnyen előfordulhat, hogy a mostani teljesítmény a tavalyit is alulmúlja. Persze a tárcavezető azt is majd a hatékony biztonsági intézkedések sikereként éli meg. Mit számít, hogy a számok egymásba olvadásából egyre inkább kirajzolódik a jövőtlenség ordasa!
