A fellebbezések nyomán 2,4 százalékkal 55,66 százalékra nőtt azoknak a pedagógusoknak a száma, akik meghatározatlan idejű kinevezésre jogosultak megyénkben, és ezekben a napokban az elkövetkező néhány évre iskolát választhattak. Az idén 158-an nyújtottak be óvást, amelyet követően 487-re változott azok száma, akik 7–9,99 közötti jeggyel értékelt dolgozatot írtak, két pedagógus pedig tízest kapott a munkájára. A javítóközpontban 875 dolgozatra adtak jegyet, ötöt nem osztályoztak. A felénél valamivel több százalékos aránnyal a pedagógusok szempontjából sem tartozunk azon megyék közé, ahol a legmagasabb osztályzatot érték el a tanerők, akik meghatározatlan időre vagy az állás megszűnéséig érvényes kinevezésre számíthatnak. Ha lesz olyan állás, ami nem fogy el, mire sorra kerülnek, és amit szívesen választanak. A hetes fölötti általános erre jogosítja fel a sikeresen vizsgázókat, akikből a „profesor titular” hivatalos magyar fordítása szerint „rendes” tanárok lesznek. Bár eléggé durván figyelmeztettek az utóbbi időben, a rendes jelzőt szándékosan nem szoktam használni, mert sértőnek érzem a többi pedagógusra nézve. Visszaemlékszem, hogy miután először leírtam, két felvételt kaptam egy kedves olvasótól. Az egyiken egy ittas tanár az osztály felé lődörögve éppen kiejti az osztálynaplót a hóna alól, a másikon pecsétes ruhában egy elhanyagolt külsejű tanárnő áll a tábla előtt, és mindkettő alatt a felirat: rendes tanárok. Tudom, hogy túlzás, de többéves tanári működésem alatt mind a két helyzetről meggyőződhettem, ahogy nagyon sok kiváló képességű helyettesítő pedagógussal is volt alkalmam találkozni, akik olyan tantárgyat tanítottak magas szinten, lelkesedéssel, amilyen szakokból a 80-as években telített volt az oktatásügy, és nem juthattak több évre szóló álláshoz.
Ilyen tapasztalatok birtokában a címzetes tanár megnevezés, amely a tituláris tükörfordítása, jobban esett a szememnek és a fülemnek is, de el kell ismernem, hogy a magyar nyelvben azon egyetemi oktatók megnevezésére használjuk, akik doktori fokozattal rendelkező, országosan elismert szaktekintélynek számítanak.
Sajnos ma már véglegesített tanárnak sem nevezhetjük azokat, akiket egy katedrára kineveznek, mert a legtöbb állásról már tudni lehet, hogy néhány évig fog csak élni. Jó néhány, korábban életerős településünkön ugyanis annyira csökken a gyermekek száma, hogy előbb összevonják, majd elfogynak az osztályok, ha nincsenek roma lakosai a szóban forgó községnek, hogy pótolják a hiányzó láncszemeket.
Így hát végleges katedrák is alig vannak, ezért tartom pontosabbnak a meghatározatlan időre szóló kinevezést, amely addig érvényes, amíg gyerek van az iskolában. Még akkor is, ha a kezdetben a szó eredeti és átvitt értelmében is használt „rendes” jelző az évek során lekopik a katedrát elnyert pedagógusról.
