Rendhagyó tárlatvezetés a Forgatagon

Bethlen Zsuzsanna könyvei és mindennapjai

A Vásárhelyi Forgatag emlékezetes eseménye marad Lázok Klárának, a Teleki Téka osztályvezetőjének a vezetésével és magyarázatával tartott tárlatlátogatás, amely a Téka-alapító gróf Teleki Sámuel feleségének, iktári Bethlen Zsuzsannának a könyvein keresztül a grófnő egyéniségéről, életéről, mindennapjairól szólt. 

Bethlen Zsuzsanna gazdag és érdekes könyvtárát mutatja be a májusban nyílt kiállítás.

– A mai tárlatvezetés nem a könyvektől indul, nem azt fogom elmondani, hogy a grófnőnek több mint 1200 könyve volt, amelyeket 27 év alatt gyűjtött féltő odaadással, és nem arról fogok beszélni, hogy milyen ritkaságok találhatók a könyvek között… Ez ma nem egy tudományos idegenvezetés lesz, hanem egy pörgősebb, hisz a Forgatag arról szól, hogy megpróbáljuk bepörögni az emberek lelkébe, szívébe a kultúrát, a Tékát, és ezzel is részesévé tenni a vásárhelyieket ennek a helynek, amely mindannyiunké. Ezért a kiállítás kapcsán azokról az érzésekről, élethelyzetekről szeretnék beszéni, amelyek e könyvek mögött léteznek: szenvedélyekről, feladatokról, bánatokról, amelyeket akár mindannyiunk könyvtárát megnézve is felfedezhetünk. Nem hiába mondják, hogy nézd meg az emberek könyvespolcát, és megmondod, milyen ember. Nem volt ez másképpen kétszáz évvel ezelőtt, Bethlen Zsuzsanna esetében sem. A tárlókban kiállított könyvek az ő különböző élethelyzeteinek hű lenyomatai. Ezért lett a mai tárlatvezetés címe Gyermekek, ruhák, könyvek – hangzott el a bevezetőben. 

 A könyv, amelytől a tárlatvezetés indult, az a zsoltároskönyv volt, amelyet gróf Teleki Sámuel adott ajándékba 1770. december 24-én, házasságuk első karácsonyán „kedves feleségének”, gyöngybetűivel beírt dedikációval. A könyv az első írott jele a kettőjük csodálatos házasságának, amely 27 éven keresztül „az egymásra való odafigyelésről, egymás különböző elképzeléseinek a támogatásáról szólt”. Emellett láthattunk az első tárlóban olyan könyveket, amelyeket a grófnő még nagyszüleitől kapott ajándékba. Bethlen Zsuzsannát ugyanis a nagyszülők nevelték, mivel egyéves volt, amikor meghalt az édesanyja, és édesapja újraházasodott. Nagyanyja, Rhédey Zsuzsanna, akit Erdély egyik legszebb asszonyának tartottak, könyvgyűjteményét halála után unokájára hagyta, és szintén családi adományként került a tulajdonába nagynénje, Wesselényi Kata több mint 300 kötetes könyvtára, amely gyűjteményének az alapját képezte. 

A gyűjteményében található tankönyvekből, illetve a korszakban tankönyvként is használatos művekből mutat be egy válogatást a második tárló. Bethlen Zsuzsanna könyvtárában ugyanúgy ott vannak a gyermekneveléssel kapcsolatos kiadványok, mint a mai édesanyák könyvei között. Láthatjuk az egykori tankönyveket, szakácskönyvet, házi orvosságok könyvét, a háztartás mindennapi könyveit, amit manapság a konyhai könyvespolcon tartunk. Van egy olyan könyv is, amely gyermekeinek kínál olvasmányokat. 

Az anyaszerep mellett talán a legfontosabb „az előre néző Takarékos szem-fül gazda asszony”, „a helytálló és a gazdaságot vezető nagyasszony” szerepe volt. 1787-től kezdve Teleki Sámuel folyamatosan távol van az otthonától, mivel Bécsben alkancellár, majd főkancellár. Bethlen Zsuzsanna otthon, a sáromberki kastélyban neveli a gyermekeket, oktatja őket, és vigyáz környezetére, vállán viseli a birtok intézésének terhét is, amiről nap mint nap leveleiben beszámol férjének. Ezt a feladatkört segítették azok a könyvek, amelyek a kor legfrissebb gazdasági szakkönyvei voltak magyar nyelven. Míg Teleki Sámuel könyvtárában 22 nyelven találunk könyveket, Bethlen Zsuzsanna könyvtára kizárólagosan magyar nyelvű gyűjtemény. Vannak ritkaságok is, de azokat feltehetően férje hatására vette meg. A kiállított kötetek között láthatók szépirodalmi könyvek is, amelyeket az adott időszakban olvasott. 

A Bécsben főkancellár Teleki Sámuelt évente egy bizonyos időre követte felesége is, akinek a legfelsőbb udvari körökben kellett férje mellett helytállnia. Ezt a könyvtára is tükrözi, amely tartalmazza a korszak legfontosabb, az aktuális politikai kérdésekről és a hozzájuk való viszonyulásról szóló könyveit. Bár hithű nagyasszonyról van szó, könyvtárában megvannak azok az egyházellenes pamfletek is, amelyek a bécsi udvarban ismertek voltak. Ki van állítva a tárlaton egy kis tanácsadó könyv is, amely képekkel mutatja be a katolikus szertartás egymást követő momentumait, hisz a grófnőnek ismernie kellett a katolikus ceremóniát, annak ellenére, hogy protestáns volt. A tárlóban egy korabeli hírlap kihajtható illusztrációja II. Lipót koronázását ábrázolja Pozsonyban, a bécsi udvar szereplőinek, tehát feltehetően a magyar arisztokrácia képviselőinek a jelenlétében. A képet kinagyítva bemutató pannón a színes hangulat érzékeltetése mellett látszanak azok a magyaros öltözetek is, amelyek jellemzői a fontos történelmi momentumnak. II. Lipótot ugyanis nem Bécsben, hanem Pozsonyban koronázzák magyar királlyá a koronával, amelyet Bécsből „hazahoznak” Pozsonyba. 

A továbbiakban Lázok Klára bemutatott ehhez a képhez kapcsolódóan egy 1790-es hírlapból egy hírt is, mely arról szól, hogy a pozsonyi dámák megkérték a napokban „vicekancellárius gróf Teleki Sámuelné őexcellenciáját, született Bethlen grófnét, hogy a maga jeles magyar öltözeteiből engedne egyet mustrául, melynek formájára készíttethetnének ők is magoknak a jóízű reguláris tetszések szerint való magyar köntösöket. Megnyerték, amit kértek…” A hírből kiderül tehát egy eddig nem ismert részlet is Bethlen Zsuzsannáról, aki ezek szerint a kor „divatikonja” lehetett, nyilván ez a helyzetéből is adódott.

Az egyik tárlóban kiállítottak néhányat azokból a dokumentumokból, amelyek Bethlen Zsuzsanna és a ruhák viszonyát mutatják be. Egy ruhalistából, amelyet Deé Nagy Anikó 1997-ben közölt, kiderül, hogy milyen típusú ruhákat, kiegészítőket hordott a grófnő. Miután a korabeli kifejezéseket sikerült megfejteni, kirajzolódhat a listát böngésző látogató előtt a nő, az „anglész ruháiban”, a 12 pár cipőjével, selyemharisnyáival, zsinórozott ingvállával, és így sokkal közelebb kerülünk az emberhez. A Téka munkatársainak ugyanis az a célja, hogy a komoly kutatások mellett minden kiállításnak legyen „egy mindennapok története” része is. 

A tárlóban színes cédulákon idézetek találhatók, amelyek a grófnő és férje leveleiből a ruhákra, kiegészítőkre vonatkozó részleteket mazsolázzák. Komoly elfoglaltságai mellett a férj időt talált arra, hogy szinte mindennap írjon a feleségének, nemcsak semmitmondó udvariaskodásokat, hanem odafigyelő szavakat is. „A bécsi papucsok most egyaránt magas sarkúak, most mind úgy csinálják, mert úgy viselik. Azért vagy hozzászoktatod édes szívem a lábodat, hogy magasabb légy, vagy pedig talán itt Szebenben el tudnak venni a sarkokból, mikor idejősz.” Egy másik idézet a köztük lévő viszonyra utal, és a tárgyakkal való kényeztetésről árulkodik. Legkedvesebb időtöltésének nevezi, ha felesége számára szerezhet, vásárolhat valamit, mint például azt a gálahintót, amiért „ a férjek haragusznak rá, az asszonyok pedig ugyan dicsérik”.

Mindeneken túl a grófnő igazi szenvedélye a könyvgyűjtés volt, amelyre nem kímélt semmiféle energiát – hangsúlyozta Lázok Klára. A kurátor kezdetben úgy gondolta, hogy Bethlen Zsuzsanna a férje árnyékában, őt segítendő gyűjtötte a könyveket, azokat, amelyekről Teleki Sámuel úgy gondolta, hogy az ő könyvespolcán kellene, hogy legyenek. Viszont a kutatás és a kiállítás-szervezés előrehaladtával rájött, hogy Bethlen Zsuzsanna valóban szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket, energiát fektetett abba is, hogy kitalálja, hogyan kerüljenek a birtokába. Volt egy könyves hálózata is, részben a közös ismerősök, de voltak saját beszerzői is. 

A több mint 1200 könyvet három könyvjegyzékbe foglalta saját kezűleg, időről időre felújítva a könyvek jegyzékét. A kiállított harmadik könyvjegyzék a legteljesebb. Nemcsak címek leírásáról van itt szó, hanem bibliográfusi hozzáértéssel elkészített listáról: szerző, cím, kiadási hely, néha a szerzőről egy kis adalék is. Érdekes, hogy az első listától a harmadikig érezhető a fejlődés is. 

– Van a gyűjteményben több mint 25 könyv, amelyek bibliai tárgyú beírásokat tartalmaznak első oldalukon, melyekről sokáig úgy gondoltuk, hogy a grófnő különböző lelkiállapotát tükrözik. A kiállítás rendezése közben az volt a legnagyobb reveláció – hangsúlyozta Lázok Klára –, hogy amikor végigolvasta a könyveket és az idézeteket, rájött, hogy azok szoros kapcsolatban állnak a könyv tartalmával. Ez egy mélyebb olvasást jelez, a könyv tartalmának mélyebb átgondolását, jelzi, hogy ezek a hittel kapcsolatos kötetek, zsoltáros könyvek, hitmagyarázatok és bibliák érintették meg leginkább. Az összes többi könyvben minimális a bejegyzés, a grófnő neve, a beszerzés évszáma és néha a családi jelmondat: „Az úr gondot visel” szerepel. 

Befejezésképpen egy korabeli idézet hangzott el arról, ahogy halála után emlékeztek rá: „Szorgalmatos házi gazdaasszonysága, s nagy reménységű gyerekeinek nevelésére fordított gondossága, egészségesebb óráiban, noha szüntelen foglalatoskodtatták őtet, nem úgy foglalták el mindazonáltal, hogy a közjónak boldogítására is egy ritka példát ne mutatott volna. ... Egy olyan régi és újabb tudóskönyvek gyűjteményével gazdagította meg a maga nemzetét, mely a késő maradéknak is megbecsülhetetlen kincse lészen. ...Egy olyan becses magyar bibliotékát szedegetett egybe, mely a mi nemes hazánkban a különös személyek gyűjteménye között egyedül való, s a melyért a mi hazánk fiaitól, leányaitól ő egy megkülönböztetett háládatos emlékezetet érdemel.”