A rendszeres mozgás az elhízás leghatékonyabb ellenszere

Az elhízás, a helytelen táplálkozás mellett, a mozgásszegény életmódnak az eredménye. Iskolarendszerünk is hozzájárul ehhez, hiszen a túlzott eredmény-centrikus szellemi képzés mellett a mozgást elhanyagolja. 

Míg az európai országokban minimálisan három (helyenként négy-öt) a heti testnevelésórák száma, addig Romániában egy-két óra. Az opciós foglalkoztatások is helyet adhatnak a mozgásnak, ám ezt is legtöbbször az határozza meg, milyen katedrát egészítenek ki heti egy órával, és nem mindig a gyerek döntése érvényesül. A szakemberek egyöntetű véleménye, hogy 5-6 éves gyermeket nem szabad a mozgásában korlátozni. Kell hagyni mozogni, annyit, amennyi neki jólesik, még akkor is, ha szülőként, felnőttként túlzásnak érezzük a mozgástevékenységét. Ehelyett már 6 éves korában beültetjük a padba, előkészítendő az első osztályra (napi 4 órára, ahol izegni-mozogni nem szabad). De hagyjuk az iskolát, lássuk inkább, melyek azok a szabadidős mozgásformák, tevékenységek, kültéri edzések, amelyek a legjavallottabbak gyermekkorban. A zsírsejtek számának csökkentése a hosszabb ciklikus mozgással a leghatékonyabb. A kültéri edzések minimális időtartama 35-40 perc, amikor viszonylag alacsony szintű terheléssel a szabad levegőn a kellemes fáradtság beálltával leizzadunk (kalóriát veszítünk, tehát fogyunk). A konditermek lehetőségeivel szemben az állóképességet fejlesztő sporttevékenységek előnye, hogy a mozgástempót ki-ki saját képessége, felkészültsége szerint alkalmazhatja, változtathatja, és nem is kerül pénzbe. Bármilyen mozgásra érvényes, csak rendszeresen végezzék. Legalább heti három alkalommal, de a legelőnyösebb naponta, nem bizonyításként, hanem jókedvvel. A szülői hozzáállás ösztönző. Példaként említsünk pár olyan mozgásformát, amely felgyorsítja az anyagcserét, bontja a zsírszövetet, és mint kellemes időtöltés a szervezet ellenállóképességét is fejleszti. Ebben a sorozatban beszéljünk a kocogásról, mely a futás egyszerűbb formája, és egyben a leghatásosabb természetes mozgástevékenység. Tömegsportként ezreket visz ki a pályákra vagy a természetbe. Bármilyen korosztálynak javallott. Csak el kell indulni, és megy magától, ráadásul semmilyen eszközt nem igényel, hisz a lábunk mindig „kéznél van”. A lassú tempót közepessel válthatjuk képességeink szerint, a légzés tudatos irányítása, a ritmikus lépés kialakítják a testtudatot. Jó ötlet és divatos valamilyen kellemes, ritmusos zene hallgatása fülhallgatóval futás közben, mert ez késlelteti a fáradtságot. Észre sem vettük, s már lepörögtek a körök. Kezdetben javallott a kocogást gyors gyaloglással felváltani (két kör kocogás, egy kör ütemes gyaloglás, de nem séta), aztán fokozatosan csökkentsük, majd elhagyjuk a gyaloglóköröket. A lényeg az, hogy ne álljunk meg, ne szakítsuk meg a mozgást a fáradtság jelentkezésekor, csupán enyhítsünk rajta, hogy a pihenés is mozgás közben történjen. Tartsunk ki, kocogjunk rendszeresen, így kialakul a saját ütemünk, mely később szokássá válik, s kényelmesen lefutjuk a kilométereket. Ha már megszokunk egy ütemet, növelhetjük a körök számát, majd ismét a ritmuson erősíthetünk. Az is jó, ha csoportosan futunk, mert a csapatszellem segíti a kitartást, különös, jó hangulatot teremt, és kialakítja az összetartozás érzését. Lehet, megmosolyogtató, hogy a fitneszipar virágkorában, amikor a (sokszor nem olcsó) sokoldalú foglalkozások, szolgáltatások plakátjait ragasztják egymás mellé úton-útfélen, én egy ismert, sokak szokásává, mondhatni életelemévé vált, egyszerű tömegsportról szólok, de úgy érzem, gépesített világunkban kell még a biztatás. A könyvecském – Intő szülőknek, nevelőknek (Ábel kiadó, 2014) –, melyből írok, a szabadban, friss levegőn végezhető természetes mozgásra int. 

Bogdán Emese