Reneszánszát éli a farsangi lakodalmas

Télűzés Kibéden

Patakvízbe ugró, gyermekbiciklire pattanó, talicskában kurjongató maszkurás legények – fekete parókás menyasszony, fehérbe öltözött vőlegény, falovasok, álarcos ostorosok – töltötték meg harsány jókedvvel szombaton délelőtt a kibédi utcákat. Míg Maros megye számos településén már csak a legidősebbek emlékezete őrzi, a Kis-Küküllő menti faluban reneszánszát éli a régi idők télűző hagyománya. 

A kibédiek – egyedüliként a térségben – az ifjúság lakodalmas játékával búcsúztatják a hideg évszakot. A népszokás forgatókönyvét az elmúlt években többször is ismertettük – a legények alkotta násznép szépekre és csúfakra oszlik, előbbiekhez tartozik a fehér bojér, azaz a vőlegény és párja, a piros bojér párjával, a huszár, az úrfi, a kisasszony, a két vőfély és a pénzszedők, utóbbiakhoz a kéregető, ételt, italt lopó koldusok –, így ez alkalommal mint beavattotaknak számolunk be olvasóinknak a különleges eseményről.

Szombaton reggel ostorcsattogtatásra ébredt a falu. Az iskola udvarán gyülekező tömeghez a Maros megyei Magyar Nyugdíjasok Klubjának csapata is csatlakozott, a klubtagok lelkesen kísérték utcáról utcára a lármás, vidám menetet. 

Rég nem voltak ilyen sokan

A lakodalmas játékot minden évben a helyi ifjúság szervezi, a kibédi származású Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes igazgatója irányításával. Az intézményvezető ez alkalommal is készségesen számolt be a hagyományőrző együttlét idei jellegzetességeiről.

– Az elmúlt években egyszer sem vett részt ilyen sok fiatal a lakodalmas játékban, mint most. 36 kibédi legény gondoskodik a farsangi hangulatról, olyanok is vannak köztük, akik pár évig kimaradtak. Régen a katonaság előtt álló fiatalok vehettek részt benne, mióta a katonai szolgálatot eltörölték, kitolódott a korhatár, egyre több a huszonéves legényember. Úgy tűnik, mind a szervezők, mind az idősebb lakosság részéről fellángolt az érdeklődés ez iránt a népszokás iránt, így bízunk benne, hogy a legtöbb portára – különösen a lányos házakba – beengedik a „násznépet” – mondta Barabási Attila, majd azt is megjegyezte, hogy az egész napos mulatságnak rendszerint ellenzői is vannak, de ők vagy nem tősgyökeres kibédiek, vagy, bár itteni születésűek, fiatal korukban távol maradtak a farsangi lakodalmastól, így nem is értik ezt a világot. Igaz, hogy a télűzők különféle csínytevéseket eszelnek ki vendéglátóik portáján, és ezzel kicsit feje tetejére állítják a falut, de a böjti idő előtti mulatozásnak erről is kell szólnia – tette hozzá a Maros Művészegyüttes igazgatója, majd azt is megjegyezte, reméli, a farsangolók ez alkalommal sem lépik át a jóérzés határát. 

– Több olyan legény is van a faluban, aki nem mer udvarolni, nincs barátnője, de a maszk alatt megbátorodik, és ilyenkor akár ölbe is kapja a falubeli lányokat – tudtuk még meg Barabási Attilától.

Sapkalopás és az eltűnt talicska 

Kovács Zoltán és a többi ostoros rikoltozva vette támadásba az arra járókat, engem is bekerítettek. Így alkalmam volt pár szót váltani Zoltánnal, aki hol saját, hol elvékonyított farsangi hangján válaszolt.

– Sokadszorra veszek részt a lakodalmas menetben. Legelőször, 14 évesen menyasszony voltam, aztán 6–7 alkalommal pénzszedő. Az ostoros szerepénél azonban nincs jobb, az teljes szabadságot ad – mondta az álarcos fiatalember, akit a legnagyobb farsangi tréfákról is megkérdeztünk.

– Volt, hogy felültünk egy buszra, elvettük az egyik utas sapkáját, és leugrottunk vele a járműről. Mire visszaszálltunk volna, a busz elment. Később aztán sikerült visszajuttatni a fejfedőt. Egy másik alkalommal a kenyérszállító autóra dobtuk fel egy kisgyerek sapkáját. Egyszer meg úgy eldugtunk egy talicskát, hogy a tulajdonosa tavaszig kereste – sorolta csínytevéseiket az ostoros.

A 13 éves Mátyus Alpár először vett részt a farsangon, a székely ruhás, parókás menyasszony szerepét játszotta. 

– Minden háznál táncolnom kell egyet, nagyjából ennyi a feladatom. Eléggé élvezem – mondta a kamasz „ara”.

Más falvakban is felélesztenék a hagyományt

A lakodalmas menetet a házaknál süteménnyel, üdítővel várták a falubeliek. A násznépnek némi pénz is járt, amivel az esti bál költségeihez lehetett hozzájárulni. A mulatságot idén kiemelt programpontként a Maros Művészegyüttes hatvanas–hetvenes évekbeli farsangi táncokat bemutató Télűző – a téli ünnepkör szokásai című műsora előzte meg. Az előadáson a részvétel ingyenes volt, de adakozni lehetett a héderfáji református templom leégett haranglábának visszaállítási munkálataira. 

Barabási Attila arról is beszámolt lapunknak, hogy kezdeményezte más Maros megyei települések farsangi szokásainak felelevenítését. Erről a Hagyományok Háza illetékesével és Barabás László néprajzkutatóval tárgyalt. A terv szerint idén tanulmánykötet készülne a megyénkbeli télűző népszokásokról, ezt követően pedig megpróbálnák visszavinni ezeket a szokásokat a falvak életébe. Ehhez persze a helyi közösségek támogatása elengedhetetlen – tette hozzá az ötletgazda.