Retrójárművek díszszemléje Marosvásárhelyen

A ötvenes-hetvenes évek világát, hangulatát idézték fel szombaton a Promenada Mall parkolójában kiállított veteránautók. Maros megye legrégebbi és emiatt igencsak értékes járműveit tették közszemlére a büszke tulajdonosok.

Fotó: Nagy Tibor

A ötvenes-hetvenes évek világát, hangulatát idézték fel szombaton a Promenada Mall parkolójában kiállított veteránautók. Maros megye legrégebbi és emiatt igencsak értékes járműveit tették közszemlére a büszke tulajdonosok.

A közel harminc kiállított, egyedi darab tulajdonosaik számára nem egy autót jelentenek, amivel az ember eljut ide vagy oda, igazi kincsként, értékes ékszerként őrzik, óvják ezeket. Eső, hó nem érheti, télen ki sem viszik a garázsból a retrójárművet.

Az Őszi retróparádé nevet viselő rendezvényt szombaton nemcsak Marosvásárhelyen, hanem egyszerre az ország tizenhárom megyeközpontjában szervezte meg a Román Retrómobil Klub, Vásárhelyen a Classic Carclub vállalta fel a szervezést.

– A kiállítás célja, hogy a városok lakosságának bemutassuk, milyen régi autók vannak a környéken, illetve a retrókocsik tulajdonosainak lehetőséget teremtsünk a találkozásra. Nem lehet tudni pontosan, hogy a megyében hány egyedi példány van, de jelen vannak itt nagyon ritka autók is, olyanok is, amiből Romániában egyetlenegy darab van, például az 1953-as kiadású Ford Prefect, tudomásom szerint ebből az országban nincsen még egy. A legrégebbi autó a kiállításon az 1932-es kiadású Citroën C4-es, ez működőképes állapotban került az országba pár évvel ezelőtt, ezt megelőzően egy franciaországi múzeumban volt kiállítva tizenöt éven keresztül – ismertette a kínálatot László Róbert főszervező, a Classic Carclub alapítója. Szombaton nemcsak vásárhelyi, hanem szovátai, dicsőszentmártoni, segesvári, ludasi tulajdonosok is elhozták és közszemlére tették kincseiket:

Negyvenezer euróra is rúghat az értékük

László Róbert, aki maga is két egyedi példány büszke tulajdonosa, elmondta, általában hétvégén használják ezeket a régiségszámba menő autókat. Csak akkor veszik ki a garázsból, ha nagyon szép idő van, és csak azért, hogy sétáljanak egyet a városban. Az úgymond újabb, vagyis hetvenes-nyolcvanas évekbeli autókkal még lehet járni esős időben is, de a régebbi kiadású kocsikat már nem ajánlatos elővenni, ha esik az eső, vagy hull a hó, ugyanis könnyebben rozsdásodnak, beáznak, mivel a szigetelések akkor még nem voltak tökéletesre tervezve. Érdeklődésünkre, hogy mi adja egy ilyen autó értékét, a főszervező kifejtette, az érték nagyon függ a jármű állapotától, az eredetiségtől, hogy van-e módosítás rajta. Minél eredetibb állapotban van, annál többet ér. Emellett számít az is, hogy hány darabot gyártottak abban az időben az adott típusból. Van, például egy Trabant, ami ötszáz–ezer eurót ér, de vannak húsz-, harmincezer, akár negyvenezer eurós autók is. A szombaton kiállított huszonkilenc példány közül a legdrágább autó az 1932-ben gyártott Citroën C4-es volt, ez több mint húszezer eurót ér.

Két autó mellett kerékpárral közlekedik

’73-as kiadású, tízszemélyes Volkswagenjét hozta el a marosvásárhelyi Lokodi Károly. – Lassan negyvenéves az autó, velem együtt száztíz – jegyzi meg viccesen a tulajdonos, aki szinte családtagként tekint a járműre. – Kilencven óta van meg, azóta szolgálja a családot, megjárta Törökországot, ott elromlott, lámpa nélkül jöttem haza Isztambulból. A vásárhelyi látássérülteket hordoztam vele sokáig az ország területén – fűzi hozzá, majd kérdésemre, hogy lecserélné-e a retrókocsit, határozottan válaszol. – Nem akarok új autót, van még egy 34 éves Trabantom, az a lányommal egyidős. Számomra értékesek ezek az autók, szeretem a régi dolgokat – vallja be Lokodi Károly, aki a két autó mellett kerékpárral járja a várost, féltve őrzött kincsei ott állnak a garázsban, törölgeti, fényesíti őket.

Amilyen színű az ing, olyan az autó

Ahogy a nőknek természetes, hogy adott színű lábbelihez a megfelelő színű táskát kell társítani, meglepődve vettük tudomásul, hogy akad autógyűjtő, aki az inge színe alapján választja ki, hogy aznap éppen melyik Mercedest veszi ki a garázsból.

Bizonyára sokan kedvelik rajongásig a Mercedeseket, viszont kevesen mondhatják el magukról azt, amit a marosvásárhelyi ifj. Király Árpád, hogy tizenkét darab áll belőlük a garázsukban. A 42 éves gyűjtőnek a kiállításra elhozott darab a hatvanhetedik Mercedese.

– Ez egy ’83-as kiadású nyári autó, csak találkozókra használom. Kímélt autó, 98 százalékban eredeti állapotban van, huszonkilenc év alatt nem volt semmi kicserélve rajta. Tizenkét darab Mercedesem van, jelenleg egy ilyen autó ára 10-15 ezer euró között mozog – avat be a tulajdonos, aki érdeklődésünkre elismeri, drága hobbi ez, viszont nem is az alkatrészek, hanem a garázsbérlés, valamint a világszerte megszervezett retróautó-találkozókra való eljutás kerül sokba. – Idén Hamburgban voltam vele találkozón, csak az üzemanyag 700 euróba kerül odáig – teszi hozzá Király Árpád, aki nem tagadja, bizony megrögzött rajongója az autómárkának, van egy kétszáz kötetből álló Mercedes-könyvtára, valamint százhatvan darab Mercedes-makettje. Kérdésünkre, hogy mi alapján dönti el, mikor melyik autót veszi ki a garázsból, a férfi mosolyogva árulja el, mindig alkalomhoz illően választ.
– Például temetésre feketével, esküvőre fehérrel megyek. Általában amilyen színű autóm van, van hozzá olyan színű Mercedeses-pólóm, de gyakran az a szempont, hogy éppen melyikben van üzemanyag – tudjuk meg. Az autóival nemzetközi versenyeken is díjakat nyert gyűjtő hétköznapokon egy harminckét éves Mercedesszel jár, azt nem sajnálja, az már látott havat is. Ifj. Király Árpád a jövőre nézve is merész terveket forgat a fejében. – Van Mercedes betűkategória, én az E-Mercedes vonalat akarom kigyűjteni, ebben van nyolc darab, amiből nekem négy van meg, a C kategóriából van négy darab, ebből nekem van három. Emellett egy Cabriót is szeretnék vásárolni – avat be terveibe a férfi.

A kiállítást követően délben a retróautók felsorakoztak és végigjárták a várost, a Kövesdomb–Tudor negyed–Egyesülés negyedet átszelő sétakocsikázás után a Maros-parti Sörpatikánál kötöttek ki.