Rio de Janeiro és környéke (3.)

Péntek

Angra dos Reis egy ismert kirándulóhely Rio de Janeiro állam délnyugati részén, mintegy 150 km-re Riótól. Az egykori kikötőváros, ahonnan a közeli bánya aranyát és kávét szállítottak, egy keresett turistaközponttá nőtte ki magát. És jogosan, mert megérdemli a nevét (Királyok öble). A helyi reklám szerint 365 sziget – ezek közül a legnagyobb az Ilha Grande – és mintegy 200 strand létezik a környéken. Az átlátszó víz a türkizkék és a zöld árnyalataiban tükrözi vissza a napsugarat, s az ellenkező oldalon a magánházak sora kapaszkodik a domboldalra, de a városban nincs sok látnivaló. Egy-egy régi templom, jellegzetes házak, gidres-gödrös macskaköves út. Az élelmiszerüzletben a kínálat nem nagy, de az áru aránylag olcsó, és hosszú sor kígyózik a kassza előtt. A növényzet jellemzően trópusi, az éghajlat kellemes, a hőmérséklet 20-25 oC körül mozog. 

A várost hamar bejártuk, és rájöttünk, itt nem érdemes időt tölteni, inkább a szigetek és strandok körül kell szétnézni. Elmegyünk a kikötőbe, és jóformán meg sem érkezünk, máris egy fél tucat hajós ajánlja szolgálatait. Így legalább alkudozhatunk, ami hamarosan meg is történik, a nap hátralévő részére kibérelünk egy csónakot, és már indulunk is az Ilha Gipoia felé. A sziget jó félórai út egyenesen délre. Ahogy távolodunk a kikötőtől, egyre jobban kibontakozik a hátunk mögött Angra dos Reis panorámás képe. Így az öbölből még jobban lehet látni a háttérben kiemelkedő dombokat. Bal oldalunkon, keletre elhagyjuk az Ilha Grandét, és szemben megjelenik úti célunk, az Ilha Gipoia. Ahol kikötünk, a mólóval szemben van egy vendéglő, a vendéglős az ajtóban unatkozva várja az idő múlását. Beugrunk egy-egy hideg Colára, és indulunk a legközelebbi strandra. Mi vagyunk az egyedüli vendégek, megyünk is egyenesen a vízbe. A part homokos, a háttérben pálmaligetek, szemben pedig az öböl kékeszöld vize. A víz kezdetben sekély, de aztán egyre mélyebb, simogatóan kellemes. Vajon milyen lehet nyáron, ha most ilyen kellemes? Az idő hamar telik a semmittevésben, a táj szép és megnyugtató, ilyen sem történt még meg, hogy egy ilyen csodás strandon egyedül legyünk. Lassan azonban ideje indulni vissza.

Szombat

Habár a szállodánk nagyon szép helyen, az óceán partján van, úgy látszik, mi nem tudunk egy helyen ülni, úgy határoztunk, ma elugrunk Paratiba, hiszen kevesebb mint 100 km-re van, az Ilha Grande-öböl nyugati oldalán. Az úton a megszokott terrakottaszínű épületek sorakoznak, jobb oldalon az őserdő, balra az óceán, s az anyagiak hiányát a természet szépsége pótolja. Parati tulajdonképpen egy kis város, főleg a koloniális házai, no meg természeti szépsége miatt érdemes meglátogatni. Diadala csúcspontján, a XVIII sz. elején Parati nemcsak kikötőváros volt, hanem fontos cukornád-feldolgozó központ is. Itt találták fel a „pinga”-t (helyi cukornádpálinka), s több mint 150 cukornád-feldolgozó vállalatot tartott számon. Innen szállították a Minas Gerais bánya aranyát Rio de Janeiróba, onnan pedig Portugáliába. Persze ez már mind a múlté, a mai Parati kirándulóhely.

Keskeny, macskaköves és élénk színű házaival díszített utcái egyéni élményt nyújtanak, s érdemes a helyi üzletekbe is benézni. Képeslaptól helyi csipkéig sok minden található, a kiszolgálók kedvesek, igaz, angolul nem sokat tudnak. Templomot is hirdetnek, legalább négyet, ezek közül a legismertebb az öböl partján található Santa Rita, mely az itteni képeslapok többségén szerepel. És ha meguntuk a várost, érdemes a közeli strandokra látogatni. A víz tiszta, kellemes, és szinte egész évben lehet fürdeni. Paratiban érdemes egy napot eltölteni, ennél több azonban elég unalmas lehet.