Maros megye egyik legnagyobb beruházása, amire közel 50 millió eurót költenek nagyrészt uniós alapokból, az utolsó száz méteren befuccsolni látszik.
Maros megye egyik legnagyobb beruházása, amire közel 50 millió eurót költenek nagyrészt uniós alapokból, az utolsó száz méteren befuccsolni látszik. Lehet, az illetékesek aggodalma túlzott, de akkor, amikor sajtótájékoztatón nyíltan beszélnek a kudarc lehetőségéről, okunk van hinni, hogy komoly ennek az eshetősége.
A megyei hulladékgazdálkodási program fontos és szükséges a megyében, ugyanakkor nagy kihívást is jelentett megvalósítása mind a marosvásárhelyi, mind a megyei önkormányzat számára. A projekt pár éve bal lábbal kezdődött, emlékezzünk csak vissza a székelykakasdi területek megvásárlása körüli botrányra, illetve arra is, ahogyan a megyei önkormányzat legyúrta a projektet a kakasdiak, Gyulafehérvár, majd Brüsszel torkán. Most, amikor a beruházás oroszlánrésze megvalósult, hiszen a kerelőszentpáli regionális lerakat átadására napokon belül sort kerítenek, a székelykakasdi hulladékválogató, -átrakó állomás pedig már a tavaszon elkészült, kiderül, hogy egy kis „fogaskerék” hiánya miatt az egész cucc működésképtelen, mármint az uniós szabályok szerint. A fogaskerék esetünkben a kakasdi hulladékválogató, -átrakó állomáshoz vezető út és közművesítés lenne. A szentpáli és kakasdi tárolók működése ugyanis nem független egymástól, hiszen az előbbi nem üzemelhet az utóbbi nélkül, a program lényege ugyanis éppen a hulladék szelektív, környezetkímélő módon való gyűjtése, tárolása és feldolgozása, valamint nem utolsósorban a költséghatékony hulladékmenedzsment, amelynek fontos alkotóeleme a szállítási költségek optimizálása.
Miközben a megyei önkormányzat a kakasdiak tiltakozása ellenére is elvégezte házi feladatát, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal belebonyolódott a kisajátítási eljárásokba, a földtulajdonosok leszármazottaival való vitákba, így aztán nem csoda, ha a területek esetében a rendezetlen tulajdonviszonyok visszaütni látszanak. Ám a program irányítói megyei szinten – tekintve a közhasznú beruházások kisajátítására vonatkozó, az azt megkönnyítő jogszabály időközbeni módosítását – értetlenül állnak a licitek, közbeszerzések, engedélyezések, kivitelezések halogatása előtt, találgatva, mely érdekek állhatnak a projekt megvalósulásának akadályozása hátterében. Leveleznek is bőszen a polgármesteri hivatallal, de választ nem kapnak. Nem hivatalosan úgy tudják, a városi önkormányzat ismét elindította az eljárást az elektronikus közbeszerzési eljárás érdekében, de figyelembe véve az engedélyezési, meghirdetési, óvási időket, idén nem valószínű, hogy a kivitelezés megvalósul.
Itt áll hát a megye két nagyszabású építménnyel, amelyek nem üzemelhetnek rendeltetésük szerint, eurokonform módon. Az nem vigasztaló, hogy a kerelőszentpáli hulladéklerakat hagyományos módon beindulhat, hisz nem ez volt a cél, és nem erre kapta a projekt a pénzt. A megyei illetékesek aggódnak és idegesek, attól tartanak, hogy az Európai Bizottság adott esetben bekeményít, mondjuk „csak” éppen annyira, hogy visszakéri a 35 millió eurót, a beruházás uniós részét. Miből adják, adjuk vissza mi, adófizetők? Mikor perelik majd vissza a városi önkormányzattól? Ki tudja?! Talán soha.
A megyei tanácsnak, azon kívül, hogy leveleket írogat, talán komolyabban is át kellene gondolnia a lehetséges forgatókönyveket arra az esetre, ha a Florea vezette polgármesteri hivatal akadályozza a hulladékkezelési tervet, hiszen – ha már eljutottak eddig – még mindig olcsóbb beavatkozni, mint visszaadni az uniónak a pénzt. A legfontosabb tanulság mégis az, hogy ilyen léptékű beruházások esetében átlátható, törvényes módon, szabályokat, határidőket betartva kell eljárnia a pályázó intézménynek, akkor talán több remény lenne a sikerre…
