Segíteni szívbéli boldogság

Novemberben ismét elindult az Angyalok a városban című jótékonysági program, amivel most a Szent Erzsébet Társulás Pál atya által vezetett gyermekotthonát célozták meg a szervezők. Harminc gyerek arcára akartak mosolyt varázsolni karácsonykor ajándékcsomaggal, egy pár cipővel és sok-sok ráfigyeléssel. Az adománygyűjtés végén a szervezőknek, Baranka Katalinnak és párjának, Kovács-Lajos Alpárnak lehetőségük volt arra, hogy ünnepi vacsorával bővítsék ki a karácsonyi meglepetéssorozatot.

Úgy gondoltam, hogy ezúttal a jótékonysági akció 21 önkéntesére irányítom a figyelmet, közülük 5 lelkes fiatallal beszélgettem arról, hogy hogyan élték meg ezt az időszakot. 

Az önkéntesek a marosvásárhelyi ll. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum 9–10. osztályos diákjai közül kerültek ki. Kérdésemre, hogy miért csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez, mindenki azt válaszolta, hogy barátoktól, illetve az internetről szereztek tudomást a programról, és úgy érezték, hogy szeretnének csatlakozni, mert nagyon jó dolognak tartják, ha tudnak segíteni valakin. Vidáman számoltak be arról, hogy mi volt a feladatuk. Volt, aki beszédet mondott, és olyan is, aki az esemény honlapját kezelte. Vasárnaponként néhányan a templomokban osztogattak pozitív gondolatokkal megírt cetliket, és mikor arra került a sor, segítettek a karácsonyi csomag összeállításában és a cipővásárlásban. Mindenki mindenben segített, amire a szervezők megkérték őket. Az önkéntesek nagyon szépen megfogalmazták, hogy mit jelent számukra adni. 

Szabó Blanka, 9. osztályos: „Adni csodás dolog, ami boldogságot okoz nekünk is, és ha mi adunk, akkor kapunk igazán”. Kilyén Anita, 14 éves: „Szívbéli boldogság segíteni annak, akinek nem adatik meg annyi minden, mint nekünk”. Porkoláb Xénia, 10. osztályos: „Adni lelki feltöltődés, nagyon szeretem látni, ha körülöttem boldogok az emberek”. Potcoavă Zsuzsanna, 9. osztályos: „Rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam a program során, és rájöttem, hogy ami nekünk egy apró dolog, másoknak mennyi mindent jelenthet”. Fazakas Gáspár, 9.-es: „Rengeteg pozitív élményt nyújtott számomra ez a program, rájöttem, hogy milyen jó érzés a másiknak az arcán boldogságot látni”. Szabó Blankának már volt tapasztalata az önkénteskedésben, már kipróbálta magát a gernyeszegi Teleki-kastély eseményeinél. A többieknek ez volt az első alkalom. A nagylelkű fiatalok arra biztatják a szervezőket, hogy a következő években is szervezzék meg a kezdeményezést, ők ott lesznek, ezután is segítenek. Fazakas Gáspár szerint fel kell hívni az emberek figyelmét, hogy „segíteni kell, segíteni jó”! Az önkéntesek nagyon szeretnék, ha nem csak ünnepek előtt lenne ilyen kezdeményezés, hanem év közben is lenne kirándulás vagy közös program a hátrányos helyzetű családokkal, gyerekekkel vagy gyermekotthonokkal. Kilyén Anita szerint nagyon jó lenne, ha az önkéntesek külön-külön foglalkoznának egy-egy gyerekkel, így mélyebb kapcsolatot alakítanának ki velük. Fazakas Gáspár szerint jó lenne idősotthonokba is ellátogatni, hiszen úgy gondolja, hogy az időseknek nagyon jót tesz a fiatalok közelsége. 

Az önkéntesek és a szervezők egyaránt remélik, hogy a következőkben még több fiatal fog csatlakozni az Angyalok a városban jótékonysági programhoz, ahol pozitív élményekkel gazdagodhatnak és gazdagíthatnak másokat is. 

Gödri Bernadett