Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-01-03 15:24:04
Szerda kora délelőtt, amikor még nem melegedett fel az idő, az Ugráról a Maros felé vezető utat jégpáncél borította. A viszonylagos városi kényelemhez szokott eszemmel éppen azon morfondíroztam, hogy miért nem szórnak egy kis homokot az útra, amikor egy enyhe kanyarnál az alig húsz kilométeres sebességgel, ahogy szinte araszolva haladtunk, éreztem, hogy nem engedelmeskedik az autó, s elkezd csúszni a sánc felé, majd bele is csúszik a nagy hóba és megáll. Kicsit recsegett-ropogott az eleje, s amikor a nem kívánt szánkázás után kiszálltunk, a repedéseken kívül látszott, hogy a számtábla leesett. Ahogy kimásztunk a hóból, nézelődtünk, hogy mit lehetne tenni. Az utca néptelennek tűnt abban a pillanatban, de mégsem volt az. Mintha a földből nőttek volna ki, fiatal legények teremtek ott, és barátságosan mondták, hogy kitolják a kocsit a sáncból. Csakhogy túl mély volt ahhoz, hogy ez a próbálkozás sikerülhetett volna. Fadarabok, lécek is kerültek, meg is emelték az autót, hogy a kerék alá tegyék. Közben kijött a szemben lakó család és felajánlották, hogy megkérdezik a szomszédot. Aki azt üzente, hogy nem tud segíteni, mert a templomba készül, aztán mégis kijött az Audival, került egy jó erős kötél is, s bár ügyetlenkedtem a kormánynál, egyből kirántotta a sáncból az autót. Sínen voltunk, de a biztonság kedvéért a szemben levő udvaron hagytuk a kocsit, ahol a tulajdonosok elpanaszolták, hogy ők is megjárták valahol Marosvásárhelyen.
Szerettem volna meghálálni a segítséget, de a kocsi tulajdonosa határozottan elutasította, csak egy fiatalember hajlott rá, hogy elfogadja, de a társa rászólt: ne vedd el, te, kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy rajtad is kell valaki segítsen, mire a fiú visszaadta a „borravalót”. Így hát nem marad más, amit tehetnék, mint hogy megköszönjem nemcsak szóban, írásban is a marosugraiaknak a segítséget, és azt kívánom, hogy szükség esetén valóban ők is visszakapják.