Sem a csehek, sem a szlovákok nem akarták a válást

Máig vitatott, hogy a szövetségi berendezkedésű Csehszlovákiából 25 évvel ezelőtt miért lett két független állam. A dpa-nak Dusan Kovác szlovák történész, a független Szlovákia első elnökének, Michal Kovácnak a testvére elemezte a történteket.

Arra a kérdésre, miként viszonyult a cseh és a szlovák lakosság akkor a váláshoz, a történész arra hívta fel a figyelmet, hogy mindkét országrészben számos közvélemény-kutatást bonyolítottak le, s ezekből az derült ki, hogy a többség egyértelműen a közös állam megtartását akarta. Nyilvánvaló, hogy 1992 augusztusában (26-án) Brnóban a két országrész miniszterelnökei, Václav Klaus a cseh oldalról és Vladimír Meciar a szlovákról négyszemközt hozták meg a legfontosabb döntéseket. Mindketten ragaszkodtak a hatalomhoz, s ezt csak a válás biztosította számukra a saját országrészükben.

Az új államok létrejötte azt kívánta volna meg, hogy egy rövid átmeneti időszak után választásokat tartanak, amelyekkel az új állami elit legitimálja magát, legalábbis a demokrácia szabályai szerint – mutatott rá a szlovák történész. Ám sem a Cseh Köztársaságban, sem Szlovákiában nem voltak ilyen választások. A parlamenteket és a kormányokat új választások nélkül egyszerűen szuverén államok intézményeivé értékelték fel.

A tiltakozás csak egy-két ezer fős demonstrációkra korlátozódott, mivel közel karácsonyig a lakosságot abban az illúzióban ringatták, hogy mégis megtartják az alkotmányban jelzett referendumot. Ám Klaus és Meciar ezt megkerülte, mivel negatív eredmény esetén mindkettőjüknek le kellett volna mondaniuk. A békés kettéválásra 1993. január 1-jén került sor.

Dusan Kovác hangsúlyozta, hogy a két országrész között nagy, történelmileg kialakult különbségek voltak gazdasági téren. Ez egyebek között azt eredményezte, hogy különösen a kevésbé képzettek fogékonyak voltak a propagandára. A szlovák oldalon a populisták azt fájlalták, hogy a cseh átlagbérek magasabbak a szlovákiaiaknál. Csehországban viszont Klaus azt hitette el, hogy a cseheknek könnyebb dolguk lesz és gyorsabban juthatnak be az Európai Unióba, ha nem kell a gazdaságilag gyengébb Szlovákia terheit viselniük. A csehek és a szlovákok voltak annyira gyakorlatiasak, hogy mindez nem eredményezett véres nacionalista feszültségeket, ahogyan az Jugoszláviában történt.

Klaus manapság Csehszlovákia békés kettéválását példának ajánlja a Brexit, azaz Nagy-Britannia és az Európai Unió elválásának esetére. A 76 éves politikus kész akár a közvetítői szerepre is a britek és az unió között. „Vállalnám a szerepet, ha megbíznának vele. Meg tudom szervezni” – idézi Klaust a dpa egy másik évfordulós anyagában.

A szlovák oldalon különösen az elmaradottabb országrész gazdasági felzárkózását hangsúlyozzák. Vladimír Vano szlovák közgazdász szerint „miközben Szlovákia az Eurostat adatai szerint 1995-ben még csak az EU-átlag 48 százalékét érte el az egy főre jutó GDP-ben, Csehország már akkor 76 százaléknál tartott. 2016-ra Szlovákia 77 százalékra tornázta fel magát, a 88 százalékos Csehország már csak 11 százalékkal volt jobb nála”.

A közvélemény-kutatásokból mindig az derül ki, hogy a szlovákok állnak a legközelebb a csehekhez, s fordítva. Az elmúlt 25 évben azonban valahogy szétvált az életük, már a gyerekeknek gondjaik vannak a másik nyelvével.