Vaskos fegyverszámlákkal megfizetett külpolitikai sikerként értékelte a média, hogy pénteken az amerikai elnök fogadta bukaresti hivatali kollégáját. A washingtoni találkozót természetesen itthoni politikusok is üdvözölték, de hogy ez mennyire siker, az csak később fog kiderülni.
Vaskos fegyverszámlákkal megfizetett külpolitikai sikerként értékelte a média, hogy pénteken az amerikai elnök fogadta bukaresti hivatali kollégáját. A washingtoni találkozót természetesen itthoni politikusok is üdvözölték, de hogy ez mennyire siker, az csak később fog kiderülni.
A legtöbb sajtókommentárban arra elfeledtek kitérni, hogy a világban ma élénken zajló, a NATO-tagállamok védelmi kiadásait taglaló kérdésben az egykori szebeni városgazda nem döntő tényező. Mire ő hivatalba lépett, már javában dúlt az ukrajnai válság, amely arra késztette az észak-atlanti szövetséget, hogy az orosz fenyegetésre a katonai kiadások növelésével próbáljon válaszolni, és erről a döntés már meg volt hozva. Ha azt kezdené valaki taglalni, hogy mennyibe kerül a romániai adófizetőnek a NATO-tagság, és az ezzel összefüggő amerikai bizalom, akkor vissza kell menni egészen a szociáldemokraták börtönt is megjárt miniszterelnökének korszakáig, amikor amerikai céggel kötöttek sztrádaüzletet. Sokak szerint az volt a szövetségbe való befogadásunk kulcsa, az azóta történt katonai célzatú kiadásokat mind fel kell írni erre a számlára. És persze közben reménykedni, főleg nekünk, akik közel élünk ehhez a válsággóchoz, hogy a világot irányító politikusoknak lesz annyi józan esze, hogy soha ne derüljön ki, mire képes a gyakorlatban mindez a fegyverzet.
Persze elnökünk nem is lenne politikus, ha a NATO-vonat potyautasaként nem próbálna valami hasznot kovácsolni abból, hogy a megfelelő időben volt az állomáson. Amerikai kollégájától kapott is biztató szavakat a korrupcióellenes harc erőfeszítésének támogatásáról, csakhogy ez sem ér többet az elhullt ló patkójánál, mivel belpolitikai viszonylatban az önmagát a padló alatt keresgélő liberális párton kívül másra aligha számíthat, maga pedig az eddigi szereplését elnézve messziről nincs olyan játékos, hogy ebből a társaságból a kormányoldalt korrupcióellenes fronton megrengetni képes csapatot toborozzon.
És hamarosan lehetnek még nehéz pillanatai, mert találkozni készül a német kancellárral és az újonnan választott francia elnökkel is. Mint nemrég nagyon világosan kiderült, Európa urai távolról sem kedvelik az ingatlanmágnásból kívülállóként a politikába csöppent amerikai elnököt, így az sem biztos, hogy az uniót valójában irányító két ország vezetői ugyanúgy el voltak ragadtatva a washingtoni vizit jó hangulatától, mint elnökünk. Márpedig a ránk nézve fontos kérdésekben az európai sakktáblán kell jól manőverezni.
