Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A napokban a marosvásárhelyi magyar tannyelvű gyógyszerészképzés működésének 75. évfordulóját ünnepelték az alkalomra megjelent emlékkötettel, amely az utóbbi 15 év adataival egészíti a Gyógyszerészeti Kar korábban is jól dokumentált történetét (Az erdélyi magyar nyelvű gyógyszerészképzés története: visszatekintés az elmúlt 15 évre – Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadó, Kolozsvár 2023).
A november 10-i ünnepi rendezvényen hangzott el az a tanulságos beszélgetés is, amelyen a marosvásárhelyi kar néhány végzettje számolt be a gyógyszerészi pálya kínálta sokszínű lehetőségekről. A volt tanítványokkal dr. Sipos Emese egyetemi tanár beszélgetett.
Az első kérdés a bemutatkozás mellett arról szólt, hogy mi volt a céljuk az egyetemi évek alatt, hol és mit dolgoztak az elmúlt évek során, milyen képesítést szereztek, és mit tanácsolnak a nyomukba lépőknek.
A gyergyószentmiklósi születésű Székely Katalin gyógyszerésznő 2010-ben végzett a Gyógyszerészeti Karon. Kezdő gyógyszerészként pályafutását Marosvásárhelyen egy gyógyszertárlánchoz tartozó patikában kezdte, ahol nagyon hamar világossá vált számára, hogy nem tud azonosulni a láncban elvárt politikával, amely szerint nem a szaktudás, hanem az eladási mutatók jelentették az előrehaladás lehetőségét. Ez zavaró volt, és elgondolkoztatta, hogy férjével együtt, aki szintén gyógyszerész, az egyetemen szerzett elméleti tudást saját vállalkozás indításával, a saját útjukat járva kellene gyakorlatba ültetni. Mivel Vásárhely telített volt, férje szülővárosába, Székelyudvarhelyre költöztek, feltérképezték a város környékét, és találtak egy szimpatikus községet, amelyről úgy érezték, hogy ott érdemes lenne elindulni. Nyitottak egy gyógyszertárat, azonban nem volt egyszerű a kezdő tőkét egy frissen induló patikába befektetni, majd a gyógyszerlerakatok bizalmát megnyerni. Nehéz volt kis gyógyszerkészlettel és alacsony forgalommal elindulni, de nem adták fel, kitartottak. Falun nehéz a helybeliek bizalmát elnyerni, de ha ez sikerül, akkor hűségesek lesznek, megnyílnak. A leánykából, ahogy kezdetben emlegették, vált tekintélyes gyógyszerésszé, akire ma felnéznek, akihez bizalommal térnek vissza és akit tisztelnek. Egyik téglát a másikra építve mentek előre, a keresett pénzt újabb gyógyszertárak nyitásába fektették, jelenleg négy önálló patikát és két munkapontot működtetnek.
– Nem volt egyszerű, de megérte, és így visszagondolva úgy érzem, hogy sokkal humánusabb számomra, hogy magunknak dolgozunk, hogy jelenünkből építjük a jövőt, és nem egy láncnál, ahol mindennap versengeni kell azért, hogy ki ad el többet… – zárta bemutatkozóját Székely Katalin, a Medina Gyógyszertár vezetője, aki férjével saját patikacsoportot kialakítva üzletasszonnyá is vált.
Dr. Albert Csilla, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense 2001-ben végzett a Gyógyszerészeti Karon, majd hazatért Csíkszeredába, ahol 2007-ig gyógyszerészként dolgozott. 2003-ban kapott egy felkérést, hogy a Sapientia Egyetem Csíkszeredai Karán helyettesítse a biokémiai gyakorlatokat tartó laboránst, aki szülési szabadságra ment. Így került a rendszerbe kezdetben mint laboráns, később gyakornokként töltött nyolc órát az egyetemen és négy órát a gyógyszertárban 2007-ig. 2006-ban kezdte el a doktori iskolát a Kaposvári Egyetemen, majd úgy érezte, hogy a három együtt túl sok, és a patikai munkát feladta. Ma az egyetem élelmiszer-tudományi tanszékén docensként dolgozik, a leendő élelmiszeripari mérnököket, génsebészeket oktatja több tantárgyból: analitikai kémia, műszeres analízis, funkcionális élelmiszerek, élelmiszer-hamisítás, illetve gyógyszeripari biológia.
Dr. Balázsi József (PharmacoKinetics), a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar rendszerváltás utáni újrakezdés-évfolyamán az 1989-ben megszüntetett kar újraalakítását követően kezdte tanulmányait. Először ketten voltak az évfolyamon, majd öt év után heten végeztek 1994-ben. Mivel a kutatás érdekelte, az egyetemen maradt, szerette a tanítást és a gyógyszerész-szakmát is. Hét évet töltött a toxikológia, biofarmácia és farmakokinetika tanszéken dr. Kincses Ajtay Mária professzor vezetése alatt. 2001-ben a kolozsvári Terápia Gyógyszergyárhoz hívták, hogy ott létesítsen egy klinikai bevizsgálással foglalkozó bioekvivalencia-központot, ami Romániában az első és ma is az egyetlen működő bioekvivalencia-központ, aminek egy gyógyszergyár a tulajdonosa. Az utóbbi húsz évben klinikai kísérletek vezetésével, feldolgozásával foglalkozik.
Kelemen Mihály (Lotus Pharma Gyógyszertár) 2012-ben fejezte be tanulmányait, majd a marosvásárhelyi Sandoz Gyógyszergyárban helyezkedett el. 2018-ig dolgozott az iparban, 2004-ben mesteri diplomát szerzett orvosi biotechnológiából az első évfolyamon. 2018 végén feleségével és két kisfiával úgy döntöttek, hogy hazaköltöznek Székelyföldre, ahol a testvérével alapított két gyógyszertárat vitték tovább. Sepsiszentgyörgy környékén tevékenykednek jelenleg is, ahol hat patikát vezetnek.
Jakab Béla szakgyógyszerész (EGIS Gyógyszergyár Zrt.) 2000-ben végzett Marosvásárhelyen, egy olyan ritka évfolyamon, ahol 12 fiúhallgató volt. Még abban az évben az EME székelyudvarhelyi vándorgyűlésén egy kollégájával együtt felkérést kapott a szolnoki Béres Gyógyszergyártól, ahol azon év decemberében már el is kezdte a munkát. A gyógyszeriparban a ranglétrán termelésirányító gyógyszerészként, majd üzemvezető technológusként indult, később a minőségbiztosítás terén tevékenykedett, ami ma is a kedvenc területe. 2015-ben „megkeresték”, és átnyergelt a körmendi EGIS Gyógyszergyárhoz, ahol jelenleg minőségbiztosítási vezető. Menet közben lelkesen vett részt az egyetemek közötti együttműködésben, ugyanis a Semmelweis Egyetemen honosíttatták diplomájukat feleségével együtt. A gyógyszertechnológia és minőségbiztosítás szakirányt a szegedi egyetemen végezte.
Legújabb szívügye, legutolsó szakvégzettsége az orvostechnikai eszközök minőségbiztosítása, ami határterületet jelent. Ezt a diplomát az Óbudai Egyetemen szerezte – hangzott el Jakab Béla bemutatkozásában, aki a határterületeket feszegeti a gyógyszeriparon belül.
A bemutatkozást követő kérdés arra vonatkozott, hogy milyen és mekkora szerepe volt a Marosvásárhelyen szerzett oklevélnek, mennyire vették hasznát az egyetemen tanultaknak eddigi pályafutásuk során.
Jakab Béla elmondta, hogy kapott egy nagyon jó alapot, amire lehetett építkezni, és ebben sokat segítettek a vásárhelyi professzorok szakmai és emberi kapcsolatai is. Az ez utóbbi iránti vonzódás ma is egyre erősebb benne, és az ipari gyógyszerészet siófoki rendezvényein, amelyeken minden alkalommal részt vesz, egy marosvásárhelyi külön szekció kezd kialakulni, ami lehetővé teszi az emberi dolgokban való fejlődést is – számolt be Jakab Béla. Amit Sipos Emese professzor is azzal egészített ki, hogy a magas tudományos színvonal mellett azért is szívesen jár a siófoki konferenciákra, mert minden gyógyszergyárban dolgoznak különböző beosztású, Marosvásárhelyen végzett gyógyszerészek, akikkel jó érzés találkozni.
Kelemen Mihály háromszéki gyógyszerész, patikatulajdonos szintén az alapokat említette, amire pályája során csak építkezni kellett. Bár a véletlen műve volt, hogy az iparban kezdte a pályát, ma is úgy gondolja, hogy szakmai szempontból élete egyik legjobb döntése volt, hogy ezt kipróbálta, és építeni tudott az egyetem technológiai tanszékén szerzett tapasztalatokra is. Jelenleg a gyógyszertárak adminisztrálásában hasznosak az iparban szerzett tapasztalatok, ahol termelésfelügyelőként, termelésvezetőként, folyamatfejlesztőként és OPEX- (működési költség) felelősként dolgozott. Elmondta még, hogy laboratóriumuk is van, ahol naponta állítanak elő magisztrális (a gyógyszerész által készített) gyógyszereket, elaborátumokat.
Amit ma már nem sok gyógyszertár vállal, ezért örvend, hogy nem mondtak le róla – jegyezte meg a kérdező. Amire a válasz sem késett, a laboratórium volt az egyik oka, hogy saját gyógyszertárat alapítottak, mert nem szerették volna a gyógyszertárláncok által szabott irányt folytatni. Ezért döntöttek úgy, hogy megtartják a laboratóriumot, ami nem könnyű, de van eredménye, és a vásárlóik is értékelik.
Székely Katalin az előtte szólókhoz csatlakozva kifejtette, hogy érzése szerint az egyetemen kapott szilárd alapokra a mai napig tud építeni. Gyógyszertár-vezetőként a naponta hozott döntések, amelyek a holnapjukat befolyásolják, a visszatérő páciensek hűsége egy-egy visszacsatolást jelent arra, hogy jó felkészítést kaptak, és arra alapozva lehet tovább fejlődni.
A kérdésre, hogy lát-e különbséget az ő nemzedéke és a jelenlegi fiatal gyógyszerészek között, a válasz értelemében az ő nemzedékük felkészültebb volt.
Ez a szóbeli vizsgát nélkülöző tesztrendszernek és az egyéb változásoknak tulajdonítható – érkezett a magyarázat.
Bár nem a szakmában dolgozik, a kémiai alapokat az egyetemen sajátította el, és amit elért, ahhoz nagymértékben hozzájárult az a jellemformáló öt év, amit a marosvásárhelyi gyógyszerészeti karon töltött, és amiért nagyon hálás volt tanárainak, akik tartást, következetességet adtak tovább, egy mintát közvetítettek, és nemcsak tanították, formálták is hallgatóikat, mert tudták, hogy egy oktató feladata a tanítás mellett a nevelés is – mondta dr. Albert Csilla.
Az elméleti oktatás erősségét hangsúlyozta dr. Balázsi József is, aki az iparban az új gyógyszerek kifejlesztésének a részlegét vezette, amihez jó elméleti alapot jelentettek az egyetemen tanult ismeretek. A galenika és a farmakokinetika terén képezte és képezi tovább magát. Hozzátette, hogy érzése szerint a leadott információ mennyisége abban az időben jóval több volt, mint most, ami kihat a gyógyszerészek képzettségére.
Végül az volt a beszélgetés vezetőjének a kérése, hogy a megkérdezettek három jó tanáccsal lássák el a jelenlegi hallgatókat.
Dr. Balázsi József szerint a mai diákok felkészülésének ne az legyen a lényege, hogy átmenjenek a vizsgán, hanem főleg harmadév után gondoljanak arra, hogy a következő 40 évben ebből a szakmából szeretnének-e megélni. Ez később is megkönnyíti az életüket. A végzősöknek azt ajánlja, hogy legyenek nyitottak az újra. Az új tevékenységtől, felelősségtől nem kell egyből visszalépni, mert sohasem lehet tudni, hogy az új információt később változó világunkban hol fogják felhasználni. A nyitottságot hangsúlyozta dr. Albert Csilla is, no meg azt, hogy vegyék fel a pedagógiai modult, mert lehet rá szükségük. Székely Katalin tanácsa, hogy a végzettek tekintsék a szakmát hivatásnak, tartsák meg a méltóságukat, saját mércéjüket ne hagyják lennebb, mert nem jó azonosulni azzal a sémával, amibe a gyógyszerészeket belekényszerítik, és arról akarják meggyőzi őket, hogy nem érnek többet egy eladónál. Ezt nem szabadna engedjük, és mind egyénileg, mind csoportosan harcolni kellene ellene, kiállni a jogainkért, mert ez így nincsen rendben.
– Az jutott eszembe, hogy az elmúlt két év alatt tíz kezdő gyógyszerész jött az osztályomra, és én azt szeretem, ha az új kollégának van valamilyen szenvedélye, ami nélkül nem érdemes élni – hangzott el Jakab Béla vallomása. Ő maga is dolgozott olyan területen, ami elsőre nem tetszett, de olyankor is meg kell találni, hogy mi okoz örömet, és ezzel a saját motivációt is lehet módosítani. Keresni kell a szerotonin- (boldogsághormon-) növelő dolgokat, amelyek az embert továbblendítik, és figyelni kell a kapcsolatokra, ami sok mindennél fontosabb. Amit az egyetemtől kaptam, a legdrágább, a feleségem – tette hozzá kicsit viccesen Jakab Béla.
Majd Kelemen Mihály üzente a jövő gyógyszerészeinek, hogy legyenek büszkék a szakmájukra, próbálják ki bátran az ipart, ahol sok információval gazdagodhatnak, és soha ne tegyék a karriert a család elé, mindig tartsák fontosabbnak a családalapítást.
A beszélgetés végén a moderátor köszönetet mondott az egykori diákoknak, hogy eljöttek Vásárhelyre, és vállalták a párbeszédet. Gratulált a sikeres pályafutásukhoz, és egy emlékkötetet adott mindeniküknek ajándékba.