Sikeres volt a 26. tudományos diákfórum

Az alkotás ünnepe

Igazi, felejthetetlen ünnepség helyszíne volt április első napjaiban a több mint százéves marosvásárhelyi Kultúrpalota, amely élettel, fiatalsággal, állandó pezsgéssel telt meg a 26. Tudományos Diákköri Konferencia idején. A diákok által kiválóan szervezett, színvonalas tudományos rendezvény másik jellegzetességeként a hallgatók magyar nyelven mutatták be kutatási eredményeiket, és mérték össze teljesítményüket a magyarországi egyetemekről érkező társaikkal. 

A szombati díjkiosztó ünnepségen elhangzott számvetés szerint 314 orvos-, fogorvos- és gyógyszerészhallgató jelentkezett tudományos dolgozattal 24 témakörben, 237-en belföldről, 77-en a budapesti, debreceni, pécsi és szegedi társegyetemekről, egy hallgató Pozsonyból, egy pedig a bukaresti műszaki egyetemről. Az általános orvostudomány, a fogorvostudomány és a gyógyszerészet témaköreiben elhangzott dolgozatok elbírálásában száz oktató vett részt, 16 meghívott előadó tartott szakterületének legújabb eredményeiről, az orvosi etikától, a kutatás szépségéről és kínjairól szóló, illetve a jövő orvostudományát is felvillantó előadásokat. A redezvény idején, amely az idén annyira kibővült, hogy átlépte a Kultúrpalota küszöbét, a megyei tanács, a Mihai Eminescu és a Studium-Prospero Kulturális Központ is helyet biztosított a párhuzamosan folyó szekcióüléseknek. 

Amint a szervezők beszámolójából kiderül, a négy nap során tartott 24 műhelymunkán a diákok olyan gyakorlati készségeket sajátíthattak el, amelyre nem vagy kevésbé nyílik lehetőségük az egyetem padjaiban. Felejthetetlen eseménye volt a diákfórumnak Semmelweis Ignác szobrának felavatása a Sapientia egyetem kertjében. 

A nyitóünnepségen elhangzott beszédében dr. Nagy Előd előadótanár, rektorhelyettes elmondta, hogy a konferncián való aktív részvétel a tudományos munka vállalására, megszervezésére, együttműködésre és kritikai hozzáállásra tanítja a hallgatókat, ami az orvossá és gyógyszerésszé válás fontos része. A TDK nagy húzóerő, különös erejét és frissítő jellegét a diákok meghívására szívesen válaszoló külföldi vendégtanárok már a kezdetektől értékelték. „A szervezés, ami a diákok kezében van, erejüket és fiatalos energiájukat tükrözi, amire mindnyájunknak szüksége van, és táplálkozunk is belőle” – hangsúlyozta a rektorhelyettes. 

Már a hivatalos megnyitó előtt tartott szerda esti három előadás is „magasra tette a lécet”. Meggondolkoztatóak voltak a dr. Csiba László, nemzetközileg is elismert, diákjai által közkedvelt debreceni neurológus professzor gondolatai szakmai eredményeitől kezdve az orvosetikai problémákig. Dr. Rákóczy György, az Egyesült Királyság legforgalmasabb gyermekkórházának sebészfőorvosa Az európai orvosvándorlás című előadásában elhangzott, hogy a statisztikai adatok szerint a Romániában képzett orvosok 50 százaléka külföldre távozott. A folyamatot megállítani látszik a fizetések megemelése, ami az egyik feltétele annak, hogy a kelet-európai országok otthon tartsák képzett orvosaikat. Hosszas tapssal értékelte a termet megtöltő diákság a Kanadából érkezett világhírű kutató, prof. dr. Nagy András előadását az őssejtkutatás eredményeiről és lehetséges szerepéről a regeneratív medicina terén. 

A felkért előadók között volt prof. dr. Kovács Gábor, a Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekklinikájának igazgatója, aki a gyermekkori leukémia kezeléséről osztotta meg ismereteit. Dr. Rosivall László egyetemi tanár a magas vérnyomásról és méréséről, valamint az általa irányított Semmelweis-emlékévről beszélt a hallgatóknak. Dr. Benedek Imre kardiológusprofesszor kutatási eredményeiről, a korszerűen felszerelt klinikáján folyó tevékenységről számolt be, az ott tanuló népes csapatról, akik a legtöbb dolgozattal voltak jelen a konferencián. Baráti hangú előadásában arra biztatta hallgatóit, hogy merjenek álmodni, és keményen, kitartóan dolgozni azért, hogy álmaikat megvalósítsák. Az említetteken kívül szinte valamennyi szekciónak volt meghívottja, akik az adott témakörben tanulságos előadásokat tartottak.

A TDK lejártával eredményekről lehet beszámolni, hiszen szinte minden téren növekedés volt – hangsúlyozta a záróünnepségen dr. Szabó Béla professzor, a magyar oktatók vezetője. Beszédében kiemelte, hogy a szakmát anyanyelven lehet a legjobban, legkönnyebben elsajátítani. Erre épülhet rá globalizálódó világunkban a nemzetközi megmérettetés nyelve, az angol. Meg kell érteni, hogy lejárt az az időszak, amikor elég volt a szakvizsga a gyógyításhoz. Ma már olyan léptekkel fejlődik az orvostudomány, hogy ezt senki nem engedheti meg magának, függetlenül attól, hogy egyetemi oktatónak vagy gyakorló orvosnak készül. Szabó professzor „szívet melengetőnek” nevezte, hogy Marosvásárhelyre 77 külföldi diák jött el, akik a konferencia idején megismerkedtek a várossal és diáktársaikkal – utalt az emberi kapcsolatok építésének fontosságára. Értékelte a szervezők munkáját, gratulált a dolgozatot irányító oktatóknak, a meghívott előadóknak, valamint a diákságnak azért, hogy nem hiányzott a hallgatóság egyetlen rendezvényről és helyszínről sem. 

– Számomra az a fantasztikus az idei TDK-ban, hogy 150 kiválóan működő önkéntes diák vállalkozott a szervezésre, a hallgatók részéről megnőtt az érdeklődés, az elmúlt évekhez képest még színvonalasabb dolgozatok hangzottak el, és a díjátadó ünnepségen egy nagyszerű tánccsoport fergeteges táncát láthattuk. Mindez azt bizonyítja, hogy a sok probléma ellenére egyetemünkön egy nagyon élő, működő, nagyon pozitív fiatal magyar közösség tanul, akik tovább tudják éltetni az intézményt – nyilatkozta dr. Szabó Mónika egyetemi adjunktus, diabetológus főorvos.

A szervező diákok pergő, látványos záróünnepsége méltó befejezése volt a konferenciának. A a szekcióvezető oktatók kiosztották a díjakat, a külföldi diákoknak járó különdíjakat, és elhangzott azoknak a hallgatóknak a neve, akik a marosvásárhelyi egyetemet fogják képviselni az Országos Tudományos Diákköri Konferencián Magyarországon. Különdíjat adott a Gedeon Richter Gyógyszergyár és a Gecse Dániel Szakkollégium, valamint az Amerikai Magyar Orvosszövetség is felajánlotta az évi konferenciáján való részvétel lehetőségét.

A díjazottak közül kiemelkedő teljesítményt nyújtott Váncsa Szilárd sepsiszentgyörgyi hatodéves orvostanhallgató. Gasztroenterológiából a legjobb dolgozatot mutatatta be, neurológiából a második helyen végzett, és az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának szatmári konferenciáján is szerepel egy munkával. Érdeklődésünkre elmondta, hogy az egyetem „ügyeiben” való részvétel mellett nagy erőfeszítést jelentett a tudományos tevékenység, amelyhez irányító tanárainak útmutatásaira és a budapesti Semmelweis Egyetemen, valamint a Pécsi Egyetemen kapott segítségre is szüksége volt. Terveiről szólva elmondta, hogy a Pécsi Egyetemen szeretne doktorálni és szakosodni is. 

Marton László, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség elnöke a már ismert adatok mellett a szervezők irányába megnyilvánuló segítőkészséget emelte ki, ami hozzájárult a rendezvény sikeréhez. Értékelte, hogy a 18 meghívott előadó közül minden diák talált legalább két olyan neves személyiséget, akiket érdeklődéssel hallgatott. Megerősítette, hogy a legnagyobb visszhangja a Kanadából érkezett őssejtkutató dr. Nagy András professzor előadásának volt, aki a jövőt felvillantva egészen más irányt mutatott az orvostudományban. Személyes vallomásában beszámolt arról az elégtételről, amit számára a diákszövetségi munka jelent euforikus pillanataival és buktatóival együtt. A szervezést is alkotásnak tekintve köszönetet mondott a csapatának, Fodor Zsófia alelnöknek és Kádár Eszter, Magos Zsolt, Pál Endre Csaba, Szabó Ervin, Szabó Norbert főszervezőknek, akik több mint fél éve a szabadidejüket áldozták fel, a csoportvezetőknek, akik összefogták kis csapatukat, és valamennyi szervezőtársának, akik segítettek az alkotás ünnepévé tenni a konferenciát. Megköszönte az oktatók támogatását, türelmét, útmutatásait, amelyekkel segítettek a diákoknak a tudomány útjára lépni, a meghívott előadóknak, hogy emelték a konferencia színvonalát, változatosságát, az elődöknek a tanácsokat, a partnereknek, támogatóknak a nyitottságot és a segítséget, valamint a diákszövetség táncosainak a fellépését, akik kifejezetten erre az alkalonra állították össze kalotaszegi táncukat. Végül arra ösztönözte diáktársait, hogy merjenek valami többletet hozzátenni az egyetemi évekhez, és a komfortzónából kilépve egy erős közösséget alkotni, mert tíz-húsz év múlva erre gondolnak majd a legszívesebben vissza.