Sir Anthony Hopkins 80 éves
Sir Anthony Hopkins Oscar-díjas angol színész, filmszínész nyolcvanadik születésnapját ünnepelte az óév utolsó napján.
Sir Phillip Anthony Hopkins 1937. december 31-én egy dél-walesi bányászfaluban, Port Talbotban látta meg a napvilágot. Anyja, Muriel Yeats az ír költő, William Butler Yeats távoli rokona volt. Apja, Richard Hopkins pékként dolgozott, hogy egyetlen gyermekét anyagi lehetőségeihez mérten a legjobb iskolába járathassa. A szülők napjai nem teltek felhőtlenül, Anthony ugyanis diszlexiás, rendkívül visszahúzódó kisfiú volt, szinte egyáltalán nem voltak barátai.
Iskolaévei meglehetősen egyhangúan és sikertelenül teltek, úgy érezte, csak a festészetben és a zongorajátékban tud kibontakozni. „Valóságos idióta voltam az iskolában, tulajdonképpen antiszociális, és fogalmam sem volt, mit csinálok ott. Ezért lettem színész” – vallotta később. Színészkarrierjét, máig állítja, egy honfitársával, a szintén Port Talbot-i születésű Richard Burtonnel való találkozásának köszönheti. Tizenöt éves volt, amikor megszerezte a színészlegenda auto-gramját, és eldöntötte, hogy ő is híres színész lesz.
Két évvel később otthagyta iskoláját, és beiratkozott a cardiffi zene- és drámaiskolába. Ráébredt, hogy a színjátszásban teljesen feloldódik. 1960-ban debütált a Palace Theatre színpadán a walesi Swansea-ben, majd Londonba költözött, ahol felvették a Royal Academy of Drama and Art (RADA) hallgatói közé. Annyira tehetséges volt, hogy 1965-ben a kor legnagyobb színészeként számon tartott Sir Laurence Olivier felkérte, helyettesítse a National Theatre-ben August Strindberg Haláltánc című darabjában. Olivier, miközben egy műtét után lábadozott, ezt írta róla naplójába: „A társulat egyik fiatal színésze, a kivételes tehetségű Anthony Hopkins ugrott be helyettem. Kiválóan játszotta el Edgar szerepét, és úgy vitte el a darabot a fogai között, mint macska az egeret”.
Olivier színészi örökségének várományosaként, elsősorban a filmiparban, új lehetőségek nyíltak meg előtte. 1967-ben a Bolha a fülben című BBC-produkcióban kapott szerepet, majd Katharine Hepburn és Peter O’Toole mellett bizonyított I. Richárd szerepében. Nem vált hűtlenné a színpadhoz sem, 1974-ben már a Broadwayn tapsolt neki a közönség Peter Shaffer Equus című darabjában.
Hopkins nehezen dolgozta fel a hirtelen támadt médiafigyelmet, és egészen 1975-ig komoly alkoholproblémákkal küzdött. 1972-ben elvált első feleségétől, Petronella Barkertől, amikor lányuk Abigail még csak tizennyolc hónapos volt. Hamarosan feleségül vette Jennifer Lyntont, aki csaknem harminc évig volt a társa. Jelenleg harmadik feleségével, a kolumbiai származású Stella Arroyave-vel él, akivel 2003-ban kötötte össze életét.
1975 és 1985 között szinte válogatás nélkül elvállalt minden filmszerepet, melyek között szép számmal akadtak felejthetők is. Először 1976-ban vehetett át Emmy-díjat a Lindbergh-bébi elrablásáról készült tv-filmben nyújtott alakításáért, másodszor 1981-ben nyert A bunker című sorozattal. 1977-ben Richard Attenborough-val dolgozott együtt A híd túl messze van című filmben. 1980-ban Az elefántemberrel hívta fel magára Jonathan Demme rendező figyelmét, aki felkérte Dr. Hannibal Lecter szerepére A bárányok hallgatnak című filmjében. Ezzel igazi rekorder lett, ő vezeti a legrövidebb vásznon töltött idővel Oscart nyerő színészek sorát. A kétórás filmben csak 16 percet szerepelt, mégis főszereplőként díjazták 1991-ben. Az Amerikai Filmintézet felmérése alapján 2003-ban megválasztották a filmtörténet legemlékezetesebb gonosztevőjének. Ezután a történet még két folytatást ért meg főszereplésével, amivel igazi Lecter-kultuszt teremtett. Hopkins lett a legkeresettebb angol színész, még háromszor jelölték Oscarra: 1993-ban A napok romjai című filmdrámáért, 1995-ben az Oliver Stone-féle Nixon címszerepéért, 1997-ben a Steven Spielberg által rendezett Amistadban nyújtott alakításáért.
A Sir címet 1993 óta viselheti a neve mellett, mert pályafutása elismeréseképpen II. Erzsébet lovaggá ütötte. 2000-ben megkapta az amerikai állampolgárságot is, amelyet egy 5 ezer kilométeres autóúttal ünnepelt meg, mert – mint mondja – még mindig a magány és az autózás kapcsolja ki a legjobban. 2003-ban csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán, 2006-ban odaítélték neki a legendás hollywoodi rendezőről, Cecile B. DeMille-ről elnevezett életműdíjat.
A szerepeire hihetetlen szorgalommal készülő színészt a 2005 óta tartó sikerszéria (Bizonyítás, Törés, Rítus, 360) után egy Hitchcock életrajzi filmben láthatta a közönség 2012-ben Helen Mirren oldalán. 2015-ben a Heineken-emberrablásban Freddy Heinekent alakította, majd hatalmas sikert aratott Az öltöztető című tv-filmben. A Thor folytatásaiban 2013-ban és 2017-ben ismét Odin bőrébe bújt, majd a Transformers: Az utolsó lovag című moziban egy angol lordot alakított, aki részt vesz a világ megmentésére alakult szövetségben. 2018-ban láthatja majd a közönség a Lear király című filmjét, amelyben újra együtt játszik Emma Thompsonnal, akivel legutóbb 1993-ban A napok romjaiban jelent meg a vásznon.
Hopkins eddig három filmet rendezett, a legutóbbit, a Slipstreamet 2007-ben, amelyet maga írt, a zenéjét is ő komponálta, és a főszerepet is eljátszotta.
