Soóséknál a sport jelentősége mérvadó

A 67 éves marosvásárhelyi Soós Zsigmond több helyi együttesnél futballozott: az ASA korosztályos csapatainál kezdte – ahol első edzője Adorjáni Zoltán volt –, aztán a Székelyudvarhelyi Progresul, Szászrégeni Oţelul, végül a Marosvásárhelyi Elektromaros együtteseinél kergette a labdát. Pályafutása legszebb éveit a Gyergyószentmiklósi Jövő felnőttcsapatában élte meg. 

Fiai, Levente és Zsigmond (Öcsi) többszörös országos bajnok atléták, ők jelenleg testnevelő tanárok Szovátán a Domokos Kázmér Óvoda, Gimnázium és Szakközépiskola keretében. Szinte mindennapi téma a sport a családban, emellett gyakran kispályáznak is együtt. 

Egy barátságos öregfiú-találkozó után meséltek sportpályafutásukról. 

Idősb Soós Zsigmond, akit futballberkekben Zsiga bácsiként ismernek, így kezdte a beszélgetést: 

,,Én az ASA korosztályos csapataiban formálódtam, az 1972-1973-as idényben a Bay György által edzett utánpótlás együttes tagja voltam. Az A osztályban nem volt alkalmam bemutatkozni a hetvenes évek elején, mert már akkor formálódott az együttes hajdani aranycsapata, melynek tagjai mind klasszisok voltak, nekem pedig Onuţan Károly és Both II. György mellett nem igazán volt lehetőségem bizonyítani ifi szélsőként. 1973-ban az akkori C osztályos Gyergyószentmiklósi Jövő együttesének adtak kölcsön, ahol 1975-ig játszottam, majd a Székelyudvarhelyi Progresulnál, aztán a Szászrégeni Oţelulnál három-három évet töltöttem, szintén a C osztályban. Pályafutásom utolsó állomása a helyi Elektromaros volt, ahol 1981-1985 között futballoztam,  32 évesen hagytam abba a labdarúgást, akkor már jó állásom volt a gyárban” – számolt be futballkarrierjéről Zsiga bácsi. 

Pályafutása legszebb éveit Gyergyószentmiklóson töltötte, ahol a katonai szolgálatot is. Jól keresett mint labdarúgó, hiszen 17-18 évesen 1973-1975 között 900 lejes fizetése volt, emellett 200 lejes meccspénzt kaptak egy-egy hazai győzelem, 100 lejt a döntetlen után, míg az idegenbeli győzelem 500 lejt ért. 

Id. Soós Zsigmond azt is elmondta, hogy az ASA utánpótlásában együtt rúgta a bőrt mások mellett Gergely Csabával, Pop Mirceával, Petru Orzával, Gyergyószentmiklóson csapattársa volt a csergedi Cerghizan és Biris, a szovátai Király József, a radnóti Kovács, Máthé Attila, Horváth Imre (mindkettő ex-ASA), a nyárádszeredai Mihály Sándor, a vásárhelyi illetőségű Borsos Kálmán,  míg a Szászrégeni Oţelulnál Viorel Cioata, Karda Márton, Erőss Károly, végül az Elektromarosnál többek közt Emil Nae, Mihály Ferenc, Puji János (Náni), Ioan Sleam, Pap Sándor, Kuti Csaba stb. is játékostársa  volt. 

A hajdani Elektromaros alakulatáról is boldogan mesélt, a csapathoz az 1979-1980-as idény végén került, amikor az felvette az Electrozahărul nevet, miután a Cukorgyárral fuzionált, majd egy év múlva feljutott a C osztályba. Ott, az első évben Végh János edzősége alatt az idény végén kiesett a csoportból, az 1981-1982-es szezon végén megyei bajnok lett ugyan, de a C osztályos helyosztón elbukta a feljutást a Szamosújvári Olimpia ellenében (2-1, 1-3). Az 1982-1983-as bajnoki évad végén Maros megye bajnokaként az Elektro túljutott az osztályozón, miután 6-0 és 4-1 arányban leiskolázta a Szentegyházi Vlahica együttesét, az akkori C osztályos ellenfelei többek közt a Segesvári Metalul, a Szászrégeni Oţelul, a Marosludasi Mureşul voltak. 

Zsiga bácsi átadta a szót nagy fiának, a Székelyudvarhelyen született, 44 éves Leventének, aki Románia egyik kiváló gyorsfutója volt. George Buhlea és Nicolae Neagu egykori tanítványa hétszeres országos bajnok volt, öt Balkán-bajnokságon vett részt, több országos, korosztályos rekordot is megdöntött: 50, 60, 100 és 200 méteres férfisíkfutásban és a 4x100 és 4x200 méteres síkfutásban. 

,,Románia színeiben részt vettem többek közt nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon ( FOTE 1993, Hollandia), katonai világjátékokon (2003, Olaszország) és Európa-bajnokságon (1998, Magyarország) is, emellett többszörös hazai korosztályos bajnok, Balkán-bajnoki ezüstérmes vagyok és  Európa-kupa-győztes csapatban. Mintegy 150 különböző színű érmem van hazai és nemzetközi megmérettetésekről” – mondta el a sportmesteri címmel is büszkélkedő Levente. 

A kisebbik fiú, ifjabb Soós Zsigmond a következőket mondta el atlétikai karrierjéről: 

,,Vásárhelyen, a Bolyaiban kezdtem el atlétizálni, a Szász Albert Sportlíceumban és az egyetemi éveim alatt a Jászvásári Politehnica leigazolt versenyzője is voltam. Legjobb hazai eredményem egy országos hatodik helyezés volt a 100 méteres síkfutásban. Pályafutásom legnagyobb kudarcát 2012-ben éltem meg, amikor szubjektív okok miatt nem juthattam ki a 2012. évi londoni paralimpiai játékokra, Romániát képviselve mint fogyatékos sportoló. Pedig egy Olaszországban megrendezett selejtező versenyen megfutottam a kvalifikációs időt a marosvásárhelyi Olimpikus versenyzőjeként, sőt a döntőben még a későbbi, hatszoros paralimpiai bajnok dél-afrikai Oscar Pistoriust is legyőztem – mondta el ifj. Soós Zsigmond, aki édesapjával és bátyjával egy csapatban kispályás bajnok is volt a Tudor negyedben.