Megvan az új kormány, a kabinet tagjai letették a hivatali esküt. Az élet megy tovább. Persze, nem mehet kommentár nélkül.
Megvan az új kormány, a kabinet tagjai letették a hivatali esküt. Az élet megy tovább. Persze, nem mehet kommentár nélkül. Mivel a politikához mindenki ért, sokan és sokat beszélnek az új kormányról, a miniszterelnökről, az amúgy ismeretlen vagy a közvélemény által alig ismert kormánytagokról, illetve arról, hogy ez a kabinet úgymond bal lábbal indult, mert már megalakulása előtt „kormányátalakítást” volt kénytelen végezni. Eltekintve most a zsigeri rosszindulattal teli kommentároktól, az elvárások is nagyok az új kormányfővel szemben, aki mezőgazdasági biztosként „az Európai Unió második legnagyobb költségvetését” kezelte. Azt várják tőle, hogy ugyanúgy állja meg a helyét az országban is, mint az Európai Bizottságban.
Azt is mondják, váratlan ez a helyzet, hiszen senkinek – a javaslattevő politikai alakulatoknak semmiképpen – sem fordult meg a fejében, hogy éppen őt nevezi ki az elnök. Mások szerint ez a megbízatás esély az új kormányfő számára, mert „egy jó, korrekt mandátum” igazi „lídert” faraghat belőle, egy olyan vezetőt, amilyenre igazán nagy szüksége van most az országnak…
Ezt a kormányt egyes politikai elemzők „pólya-” kormánynak is nevezik, amely nyugalmat hozott, és úgymond megmentette a politikusokat az utcai zavargások kényelmetlenségétől. Azonban – teszik hozzá – ez egy olyan kabinet, amely csak a már felvállalt politikai projektekhez kapja meg a szükséges politikai támogatottságot. Ráadásul a két nappal ezelőtt beiktatott kormányfőnek egy olyan költségvetést kell életbe léptetnie, amit az előző kormány készített elő, és amelyet már elfogadott a parlament. Nem felejtik el azt sem kijelenteni, hogy az eredetileg 13 oldalas, majd pár oldallal megtoldott kormányprogram azt is jelenti, hogy a volt európai biztos mozgástere meglehetősen szűk lesz. Sőt, a prioritások tekintetében sincs benne semmi új, azt szajkózza, mint a többi: az oktatás, az egészségügy, a beruházások, a kompetencia növelése a közigazgatásban, és nagyobb átláthatóság a közpolitika alkalmazásában.
A politikum ellen tüntető civilek azonban az új kormányfőtől remélik a régen várt változást. A „technokratának” nevezett volt európai biztostól azt várják, hogy „támogassa a kompetenciát és ne tolerálja a nepotizmust”. Egyébként a parlament nagy többséggel szavazta meg az új kormányt. A szociáldemokraták bizonyára azt remélik, 2016-ig újra megerősödnek, a liberálisoknak a „főnökük” jelölte ki az utat, a többiek pedig tudják, miért. Az biztos, a politikumnak igencsak jól jött ez a gyors kormányalakítás, hiszen így megnyugszik az „utca”, ők maguk pedig kényelmesen ellenzékbe vonulhatnak, és mintegy páholyból nézik, mit tudnak tenni a tapasztalatlan technokraták, sőt sokan nem is titkolják, hogy arra várnak, mikor törik bele a foguk a kormányzásba.
Természetesen tudjuk, hogy nem változhatnak meg azonnal a dolgok: sem a közszolgáltatások minősége, sem a sebtében összefércelt és szétszakadt autópályák, amelyeket főleg kampányban nagy melldöngetéssel avattak fel a politikusok a szavazatszerzés reményében. Nem fogja, még ha akarná sem tudná megváltoztatni ezt a velejéig romlott, korrupt rendszert. Főleg úgy nem, hogy csak „bizonyos pontokban” élvez majd politikai támogatást, és valószínűleg minden egyes pont kivitelezését kemény tárgyalások előzik majd meg.
A parlament tehát gyorsan megszavazta az új „technokrata” kormányt, ám egyes „elemzők” máris a kezüket dörzsölik, arra célozgatva, hogy nem lehet kompetens egy olyan kormány, amelyet – premierként a világban –, már a beiktatása előtt kétszer is „átszerveztek”.
