Az ember időnként nem tudja, nevetni vagy sírni kellene a kormány egy-egy jól időzített „nagyszerű” ötletén.
Az ember időnként nem tudja, nevetni vagy sírni kellene a kormány egy-egy jól időzített „nagyszerű” ötletén. Viccesnek tűnik, hogy a Nemzetközi Valutaalapnak tett ígéretek szerint jövőtől más adórendszert vezetnek be a magántulajdont képező ingatlanokra, avagy éppen a háztartásbeli feleség, a nagykorú, de munkanélküli gyerek után követelnek társadalombiztosítási járulékot (hasonló tartalmú kormányrendeletet 2010-ben is kiadtak), a bérbe adott lakás után kapott bérleti díjból egészségbiztosítási járulék befizetésére kötelezik a lakástulajdonost stb. Persze nem olyan vicces az egész, csak a nagyvakációzás közepette még nem jutottak el az emberekhez a fenti információk, majd jön a hideg zuhany…
Lehet a fentieken szórakozni, de inkább szomorkodni kellene. Ami már fajsúlyosabb téma, az egészségügyi kártyák nyomtatásával, adatfeltöltésével és szétosztásával kapcsolatos hercehurca, mint a Nemzetközi Valutaalappal folytatott alkutárgyalások egyik tétje. Szándéklevelében a kormány vállalta, hogy év végéig 7 millió ilyen kártyát nyomtatnak ki, szeptemberig pedig döntenek arról, hogy milyen módon oldják meg az eü-kártyák szétosztását a lakosságnak. Pár hete a családorvosok, az egészségügyi minisztérium és az egészségbiztosítási pénztár arról egyezett meg, hogy nem a családorvosok lesznek a „postások”, de a legutóbbi hírek szerint ennek ellenkezőjéről tájékoztatta a kormány a Valutaalapot. A hír természetesen felháborodást keltett, a családorvosi portálokon online petíció aláírására kérik az embereket, tiltakozásul az ellen, hogy a családorvosokat postásként, bürokrataként használják fel.
Ez csak az első lépése a tiltakozó megmozdulásoknak, amelyekre bizonyára határozottabban és más formákban is sor kerül, ha a kormány, a szaktárca nem változtat álláspontján. A pénzügyi megfontolások között sehol nem szerepel, hogy a több millió eü-kártya adatokkal való feltöltésével, szétosztásával a betegek idejéből elrabolt idő milyen egészségügyi következményekkel jár, és ez mibe kerül majd a költségvetésnek. Igaz, hogy 2006-tól (ekkortól származtatható az eü-kártya ötlete) napjainkig több tízmillió eurót költöttek a kártyák nyomtatásához szükséges plasztikra, csipekre, szoftokra, de sebaj, újrakezdhetnek mindent, hisz az informatika világában nemhogy 7 év, egy hét is óriási léptéket jelent, szóval azóta minden elavult. Új licit, új piaci szereplők, újabb eurómilliók. Az sem számít, hogy jelen pillanatban senki nem tudja pontosan, mi történik a közeljövőben: az eü-kártya mellett várható az elektronikus személyazonossági igazolvány (egyesek máris egyként képzelik el ezeket), az elektronikus egészségügyi dosszié, a kártyaleolvasók (megvétetnék az orvosokkal, de „jó esetben” országos közbeszerzési eljárást szerveznének), és azt sem, hogy milyen adatokat tartalmaznak majd az eü-kártyák, milyen lesz a kártyákat a dossziékkal, a kórházak, családorvosi rendelők leolvasóberendezésével, a pénztár adatbázisával összekapcsoló számítógépes szoft.
A legfőbb érv: az eü-kártya majd kivédi a rendszerbeli csalásokat. Egy 2010-es adat szerint 8 millió polgár fizetett egészségügyi járulékot, 18 millióan vették igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, viszont azok száma, akiknek szükségük volt egészségügyi ellátásra és nem jutottak hozzá, nem ismert. A nem fizetők biztosítási rendszerbe való bekényszerítése nem korrekt, átlátható és megfizethető egészségügyi szolgáltatáscsomagok felajánlásával, hanem rabló stílusban történik. Miközben kormányunk egészségügyi illetékesei kirablásunk módozatait eszelgetik ki, a Családorvosok Európai Szervezetének képviselője, Job Metsemakers levélben figyelmeztet az elképzelt kártyarendszer sérülékenységére, valamint arra, hogy az eü-kártya szétosztása adminisztratív tevékenységnek minősül, ami nem az orvosokra hárul. Vajon a minisztériumban, az OEP-nél süket fülekre találnak a fenti kijelentések is?
