Nem kétség, egy országot rázott meg a kirándulását vasárnap egy szakadék mélyén befejező turistacsoport tragédiája.
Nem kétség, egy országot rázott meg a kirándulását vasárnap egy szakadék mélyén befejező turistacsoport tragédiája. Az áldozatok emlékének szentelt mai gyásznap után ideje lenne, hogy a közpénzen azért fizetett emberek nekilássanak kihozni a jelképes szakadék mélyéről mindazt, amiért a szerencsétlenül járt embereket szállító autóbusz a valódi szakadék mélyén végezte útját.
Mert elfogadhatatlan mélységben van a közlekedési morál, és erről csak részben tehet a mai világ rohanó életformája, amely gyakorta végzetes sietségre sarkall gyalogost és járművezetőt egyaránt. Lehetetlenség minden balesetet megelőzni, de amikor évente egy kisvárosnyi ember kerül a temetőkbe az utakról, akkor ideje lenne nagyon szigorú górcső alá vetni, hogy ki és milyen módon juthat jogosítványhoz, és milyen feltételekkel lehet tömegszállító járműveket, és azok utasainak az életét valakinek a kezére bízni. Egyre kevésbé elfogadható magyarázat, hogy életeket kioltó balesetek után esetleg bevonják egy vétkes fuvarcég iparengedélyét, vagy felfüggesztik egy adott vezető hajtási jogosítványát.
Az utólagos eljárás egyetlen áldozatot sem fog visszahozni, de ha olyan szintre emelik a járművezetők képzését, és olyan szigorral adnak ki személyszállítási engedélyeket, valamint tartják is számon a szabályok betartását, mint azt a fejlett közlekedési kultúrával rendelkező országokban szokás, akkor a potenciális áldozatok közül sokkal többen térhetnének haza épségben. Bármilyen oldalról is nézzük a kérdéskört, a zavarosban halászgató néhány élelmes hivatalnokon és a jogosítványt pénzen vevő kliensen kívül mindenki nyerne, ha csak fizikailag és szellemileg is megfelelő állapotú emberek vezethetnének járművet. Utóbbi ugyanis, bár az iparág biztonsági törekvései egyre hangsúlyosabbak, potenciális tömegpusztító fegyver az arra méltatlan ember kezében. És adott esetben részes az emberölés bűntettében mind, aki hozzájárul, hogy ilyen emberek balesetveszélyes helyzeteket idézhessenek elő. Akár szándékosan nyomják túl mélyre a gázt, akár a nem megfelelő egészségi állapotuk miatt számítanak ketyegő pokolgépnek az utakon.
Ismét fájdalmasan szigorú figyelmeztetést kaptunk arról, hogy az országúti közlekedés nem játék. Közlekedő magánemberként is okulhatunk belőle, ha ez is eszünkbe juttatja, hogy a nem véletlenül megalkotott szabályok tisztelete és az egymásra való odafigyelés életeket menthet az utakon. De nagyon ideje lenne már, hogy azok is okuljanak, akiket a személyszállító iparágra vonatkozó szabályok kiötléséért és betartatásáért fizetünk az adóinkból. Hogy utasként se kelljen rettegnünk.
