Szalagavató

Lehet-e a felnőtt ugyanolyan szabad, mint egy gyerek?

2020. január 20-án tartották a Bolyai Farkas Elméleti Líceum szalagavató ünnepségét. Az eseményt mindig nagy érdeklődéssel fogadja a diáksereg, hiszen mindig van benne valami új, valamint ott vannak a már megszokott, kultikussá vált elemek is. Az idén az esemény helyszíne megváltozott. Az elmúlt években a Nemzeti Színház adott otthont a szalagavatónak, idén azonban átköltözött a Kultúrpalotába, igaz, csak részben, mert az állófogadás a színház előcsarnokában zajlott, ahova a diákok, osztályfőnökök és tanárok átsétáltak az avatást követően.

Az eseményt Mátéfi István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatójának beszéde nyitotta meg. Ezután egy 11. osztályos tanuló búcsúztatta a maturandusokat. Majd a 12.-es Király Dávid és az iskola lelkésze, Csenteri Levente szólalt fel. Ezt követte az iskola diákjainak néptáncelőadása, amelyiknek a végén külön elköszöntek azoktól a végzősöktől, akikkel az elmúlt években együtt táncoltak.

De miről is szól a szalagavató? Persze, a legfontosabb momentum az, amikor feltűzik a szalagot. Hiszen ez jelképezi a nagykorúságot. Miután a diákok megkapták a szalagot, már teljes mértékben nagykorúnak számítanak és egyúttal elkezdődik a visszaszámlálás. Mindenki elkezdi számolni a napokat, hogy még hányszor kell bemenjen az iskolába. Van, aki örül, hogy vége lesz, de nem egy diák szomorú, és így, a végéhez közel úgy érzi, hogy még szeretne pár évet az alma materben tölteni. De az idő nem engedi. A szalagavató ünnepség és az érettségi között mindössze 144 nap van. Ennyi időt tudnak még eltölteni a diákok az iskola tanulóiként, illetve már ennyit sem, mert a ballagásig csak 129 napjuk maradt. De talán nem túlzás azt állítani, hogy a legszebb és élményekkel leginkább tele időszak vár rájuk. A szalagavató csak az első a sorban, ezt még számos meghatározó és maradandó élmény fogja követni, mint például a tanár-diák mérkőzések, a kantálások, és mindennek a tetején még ott van a ballagás és a bankett.

Az a pillanat, amikor egy évfolyam elhagyja az iskolát, bizonyos mértékig szomorúsággal tölti el a tanárokat is. Hiszen el kell engedjék a diákokat, akik a kezük alatt fejlődtek és váltak felnőtté. A diákok is elszakadnak a megszokott környezetből, és új életet kezdenek. A szalagavató pedig a búcsúzás kezdetét jelképezi, és valami új kezdetét is. A diákoknak most az a feladatuk, hogy – William Shakespeare szavaival élve – megcélozzák a legszebb álmot, komolyan vegyék a világot, mindig szeressenek és reméljenek, hiszen csak így érdemes a földön élni.

A szalagavató során lesz jelképesen a diákokból felnőtt, és vállalniuk kell a felnőtt lét összes kihívását, nehézségét, hiszen előttük az élet lehetőségekkel, harcokkal, nehézségekkel, örömmel, bánattal, csalódással és szerelemmel. Az iskolában az életre is felkészítik őket. Hiszen a tanórák és a tárgyi tudás mellett betekintést kaptak a szülői feladatokba, mert amikor tizedikesek voltak, szülőként vigyázták és tanították az akkori kilencedikes évfolyamot, azt az évfolyamot, amely most hálája jeleként megszervezte nekik a szalagavatót.

A szalagavatón a beszédek után következett az osztályok kisfilmje, amelyben a végzősök bemutatták a közösségüket a többi osztálynak, a tanároknak és persze a szülőknek is. Ezután felvonultak a színpadra, és megkapták a szalagot. Az osztályok felvonulása között még sor került a Bolyais Zenekör előadására és egy keringőre is.

Az esemény zárómozzanata a már megszokott közös éneklés, amikor László Józseffel, az iskola tanárával, valamint a Bolyai Zenekör tagjaival az összes diák és tanár Nemes Nagy Ágnes Tanulni kell című versének a megzenésített változatát énekli. Minden évben ez zárja az eseményt, és ez az a pillanat, amikor sok szem nem marad szárazon. Ezután mentek át a diákok a szalagavató régi helyszínére, a Nemzeti Színházba, ahol lezajlott az állófogadás. Az eseményt buli zárta az Ifjúsági Ház pincéjében levő Cuba Groundban.