„Eljött azoknak az ideje, akik sokat tettek az életben, akik tudják, mit jelent a siker, a munka, a család, a vállalkozás, aki valóban tud életképes dolgokat alkotni, jó irányba változtatni, vezető szerepet vállalni a társadalomban. 30 éve készülök, már diákként készültem erre, nincs olyan tevékenységi terület, amit ne próbáltam volna ki, próbáltam logikusan megérteni a dolgokat” – mondta a minap Ludovic Orban, akit a napokban menesztett pártelnök, volt miniszterelnök, volt szenátusi elnök billentett ki múlt ősszel a liberálisok elnöki székéből az államfő hathatós segítségével. Aki nem sokkal később saját protezsáltját is feláldozta az érdekek oltárán.
Nos, Orban nem felejtette el az árulást, és a minap felemlegette az államelnöknek, hogy „mélységesen csalódott” benne.
Úgy gondolja tehát, hogy indul az elnökválasztáson, hiszen saját bevallása szerint 30 éve vár erre a pillanatra. És, mint láthattuk, nagyon elégedett saját magával.
De lássuk, mit tud az asztalra tenni az államelnöki tisztségre áhítozó (nagyjából levitézlett) politikus? Köztudott, hogy közlekedési miniszter volt 2007 áprilisától 2008 decemberéig a Tăriceanu-kormányban.
A 2007–2013-as időszakban 30 millió eurós, azaz a 2007–2013 közötti uniós forrásokhoz képest 0,06%-os projektekre sikerült jóváhagyást szereznie. Azonban a projektjeit nem fizették ki.
Mivel politikai berkekben mindig más a hibás a sikertelenségekért, az új elnökjelölt is mindig az elődjét, Radu Berceanut hibáztatta, amikor az infrastrukturális beruházásokról kérdezték.
Ám „jót” is tett. Ugyanis a két év alatt, amíg a közlekedési tárcát vezette, egyik barátja építőipari cégének forgalma 12-szeresére, azaz 18,5 millió euróról 220 millió euróra nőtt a Romstrade által az állammal kötött szerződéseknek köszönhetően. Ezért 2009-ben, amikor átvették a hatalmat, az akkori PDL-sek – Orban jelenlegi párttársai – börtönnel fenyegették őt és barátját. Később aztán meggondolták magukat, és szárnyuk alá vették Orban barátját, aki továbbra is részesült az állammal kötött hatalmas szerződésekből.
Ez az önjelölt politikus, aki az államfői bársonyszékre áhítozik, aki a hibákért mindig mást okol, és mást vádol a saját tehetetlensége miatt, ma is azt állítja, hogy közlekedési miniszterként benyújtott remek infrastrukturális projektjeit nem azért nem hagyta jóvá az EU, mert a projektek rosszak voltak, hanem azért, mert Brüsszel „nem szívesen ad pénzt”.
Bár még jócskán van idő a következő választásokig, máris szaporodnak az elnökjelöltek. Mindegyik parlamenti pártnak van saját jelöltje, nem beszélve arról, hogy ilyenkor gomba módra szoktak megszaporodni a különösebbnél különösebb „függetlenek”. Ha az alkotmány nem tiltaná, a jelenleg fungáló elnök is indulna, hiszen saját bevallása szerint „nagyon komfortosan érzi magát” ebben a pozícióban.
