Szász Károly és az eltévelyedett Stilionárium

A Népújság olvasóinak nagyon sok cikkemben írtam a marosvásárhelyi református temetőben nyugvó egyik legnagyobb tudós államférfiról, id. szemerjai Szász Károlyról (1798–1853). Nagy örömömre ez év elején e-mailben megkeresett Balatonboglárról Farkas Péter ny. muzeológus, irodalomtörténész, geológus, aki összeállította id. Szász Károly (1798-1853) bibliográfiáját, és benne felsorolta az összes Szász Károly-művet, a mi Népújság-beli cikkeinket is.

Tény, hogy Szász Károly jogi munkásságáról könyvet is írtak (Kiss Géza és Turnowsky Sándor: Szász Károly, Állami Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bukarest, 1955), ezenkívül sok alapos tanulmány, disszertáció jelent meg Szász Károlynak a műveiről és munkásságáról. Csak érdekességképpen írom, hogy Szász Károly legtöbb matematikai és szakmai kéziratát éppen az MTA Könyvtár és Információs Központ Bolyai-gyűjteményében őrizik Budapesten.

Szabó János híres marosvásárhelyi festőművész után kutatva – akinek köszönhetjük, hogy hiteles képünk van Bolyai Farkasról, id. Szász Károlyról, sőt kilyéni Székely Mihályról is –, a Nemzeti Levéltár Kolozsvári Kirendeltségében igen érdekes levél került a kezembe: Szász Károly kilyéni Székely Mihálynak írta. Kilyéni Székely Mihály rendkívül értékes személyisége a magyar kultúrtörténetnek, ő közölte elsőként a nemes Székely Nemzet Constitutióját és annak függelékeként a híres Csíki Székely Krónikát. De a marosvásárhelyieknek azért érdekes és fontos kilyéni Székely Mihály személye, mert ő volt a Medgyesről Marosvásárhelyre költöztetetett királyi tábla első elnöke (vagy ahogy akkor nevezték „elölülője”). Szóval az alábbi levelet Szász Károly írta Székely Mihálynak. Szász Károly egy Stilionárium című művet elküldött kilyéni Székely Mihálynak is, de annak legénykéje (titkára, segédje stb.) elvesztette. Emiatt Székely Mihály nagyon megharagudhatott Szász Károlyra. A mű valószínűleg érdekes jogi formulákat és meglátásokat tartalmazott, amiért is Székely Mihály nagyon kíváncsi volt a munkára.

„1829. III. 5.

Nagy Méltóságú Császári Királyi Kamarás Tanácsos és Királyi Táblai Elölülő Úr

Nagyságos Uram!

B. Kemény Domokos által vévén Nagyságodnak ujjabb izenetét az eltévelyedett Stilionariuma iránt. Ismét meg ujjult bennem az a kedvetlenség melyet érzend valahányszor eszembe jut ez a fatális eset, mellyel bár akaratom ellen Nagyságodat meg sértettem – Én a könyvet B. Kemény Pál Urnak, a mély köszönettel lejendő kézbe Szolgáltatás végett, által adtam melyről Keversaliom is van. B. Kemény Pál a dolog további folyamattját ugy adja elő, hogy azt maga legényed által felküldvén – (a mit G. Kemény Miklósné ő Nagysága is bizonyít) – ettől a Nagyságod legénye vette által – Én már százszor sürgettem, hogy ezen legényeket sorokon vévén – a könyvet elékeríteni – vagy legalább eltévelyedése módját tisztába hozni ne terheltessék – de legalább addig sükertelenül – Hogy most is mitsoda lépést tettem ezen tárgyban mit méltoztasson Nagyságod a tisztelettel ide zárt Copiából által látni –. Én ennél sokkal nagyobb! S mondhatom akármely áldozatra kész vagyok tsak a könyv meg kerüljön. Addig is pedig – de ezt megvallom anál a félelemmel írom, hogy talán tsak említése és bántás – nem az originál ki potolására hanem nétalán lehető használásul – ha Nagyságod méltoztatik parantsolni – én a ki az eltévelyedett Stilionáriumot, minden jegyzéseimmel magamnak leírattam kész vagyok azt tulajdon kezemmel a legnagyobb Correctséggel leírni. S ezzel is bizonyítani mennyiben fájdalmas reám nézve ezen eltévelyedés. S mennyire kívánom tselekedettel is megbizonyitani, hogy mely tisztelettel vagyok

Nagy Méltóságod Cs. K. kamarás Tanácsos és K. Táblai elöl Ülő úr Nagyságodnak

N. enyed 5 Martii 1829

Alázatos tisztelő szolgája

Szász Károly

Édes Palim!1 (Copia, de Szász Károly eredeti írása)

Mlgs (Méltóságos) Székely Mihály Úr újra üzent nekem Kemény Domokos által, a Stilionarium iránt. Maga tudja mennyi bút okozott nekem az a dolog addig is újra kérem azért mindenre, ami szent, probáljon el mindent a mit tsak lehet a dolog tisztába hozatalára. A legényeket kell puhítóba (?) venni, ha már a fenyegetődzés nem használt ígéretekkel.

Én ezennel kész pénzül 100 ft ígérek annak a magam 'sebéből a mellyik elé adja „S 50 ft annak, amelyik az el tévelyedés módját meg világosíttya. A M. (Méltóságos) Praeses Urnak ajánlottam, hogy addig is maga kezemmel correcte le írom az enyimből; ha találkozunk. S úgy talállja, hogy rossz neven vette ezen ajánlást igyekezend meg magyarázni, hogy én azt nem olyan gondolattal ajánlottam, mintha az originál fel keresését annál (…) tevendő dolognak tartanám- hanem tsak a használni hatás kedvéért addig is-

Tisztelem (…) Szász Károly

N.Enyed 5 marti 829.”2

Mi lett az eltévelyedett Stilionarium könyvvel, kézirattal? Egyelőre rejtély, és további kutatások célpontja. Biztos, hogy egy jogi szakmunka volt. Biztos, hogy érdekes, és fontos gondolatokat is tartalmazott. Meg szeretném jegyezni, hogy az eredeti Szász Károly-levélnek első olvasata azt is sugallhatja, hogy a Silionariumot Szász Károly írta. Csak többszöri átolvasás és utánaolvasás után adhatjuk meg a levél tartalmának azt az értelmezését, hogy már egy létező Stilionarium lemásolásáról és későbbi elvesztéséről lehet szó. Az is lehet, hogy Szász Károly kölcsönkapta a Stilionáriumot Székely Mihálytól, és mikor visszaadta annak, segédjének (legényének, titkárának) akkor az elvesztette! Ez az értelmezés akkor válik megfoghatóbbá, ha átgondoljuk kilyéni Székely Mihály munkásságát, hiszen ahhoz, hogy ő összeállítsa a nemes székely nemzet konstitúcióját, több stilionariumot is átolvasott és áttanulmányozott. Mi is jelent a stilionarium? Egyszóval egy jogi értelmező könyv, vagy formulás könyvként magyarázhatjuk. A jogtörténet több nevezetes Stilionariumot is számon tart, sőt, Koncz József által 1887-ben írt, A marosvásárhelyi Református Kollégium Könyvnyomdájának százéves története c. művében találkozhatunk egy 1838-ban írt Stilionariummal is: Jakab Joannes. Stilionarium, nonnulla stilorum civilium exempla. 8r. 1-202. 1. (7747). De ez nem lehet a Szász Károly által említett eltévelyedett Stilionariummal, mert a levelet Szász Károly 1829-ben írta. Találkozhatunk Stilionarium nevű művel széki Teleki Sámuel gyűjteményében is: MS. INCZEDI (Jos.) Stilionarium, c. not. fol. MS. LEGES antiquae Siculorum, ann. 1555. a. 25. Apr. in Comitiis Sz. Udvarhelyiensibus conditae, et approbatae. fol.

De egyik sem az általunk keresett Szász Károly által lemásolt Stilionarium. Így hát egy szerencsésebb kutatóra vár majd az általunk jelzett Szász Károly által visszaküldött jogi értekezés megtalálása.

Az anyaországi „A közjegyző fogalma, közjegyzői etika, a közjegyzőség alapfogalmai, története és szerkezete” c. kézikönyv a következő értelmezését adja a stilionáriumoknak:

„A formulás könyvek

A jogi irodalom termékei a 15. század második felében a formuláriumok és dekrétumok voltak. Az Anjou-kori Ars notarialis után, a kései középkor egyre jobban kiterjedő jogi írásbelisége számos újabb formularium összeállítását követelte meg. A különböző típusú oklevelekhez, periratokhoz szükséges mintakönyveket nem csak a kancellária, de a hiteles helyek sem nélkülözhették. Így keletkeztek az egyházi és világi jogi keresetek (szerződés, kötelezvény, eskü, vallomás, nyugta, megerősítés, átírás, adomány, csere, birtokba való beiktatás, határmegállapítás, összeírás, tiltakozás, perújítás, végrendelet stb.) formuláit összegyűjtő káptalani kézikönyvek, stylionariumok (pl. Formulae sub styloquorum cunque capitulorum – Stílusminták valamennyi káptalan részére –, 1521 után). Érdekes emléke ennek a típusnak a Somogyvári formuláskönyv (1460-1480), melyet korábbi és egykorú forrásanyag felhasználásával valószínűleg Kékcsei Izsó János, a somogyvári bencés convent világi ügyvédje szerkesztett.”3

Egyelőre mi nem tudtuk tovább kutatni, hogy vajon melyik Stilionarium tévelyedhetett el a Szász Károlytól kilyéni Székely Mihályig vezető úton. Tény, hogy mind a ketten kiváló jogászok voltak, azt is mondhatnám, hogy Erdély jogtörténetének meghatározó alakjai. Szász Károly megmaradt és ismert művei között nem találunk Stilionárium nevezetűt, így valószínűnek tartjuk, hogy ő is lemásolt, helyesebben mondva saját használatra kijegyzetelt egy nevezetes Stilionáriumból. Nekünk, kései marosvásárhelyieknek fontos tény, hogy Szabó János marosvásárhelyi festőművésznek köszönhetjük, hogy hiteles arcképünk maradt Bolyai Farkasról, Szász Károlyról és kilyéni Székely Mihályról. Ezért is tűztük ki célul Apor Eszterrel, a Magyar Nemzeti Múzeum művészettörténészével, hogy írunk egy kismonográfiát Szabó János marosvásárhelyi festőművészről.

1Báró Kemény Pálról van szó (OGR megjegyzése)

2Fondul: Colecţia Colegiului Reformat Tg-Mureş, Nr. dosar: 588.

3http://kjoh.hu/kjstory.html