Szavaink történetéből

Szavaink története rovatunkban az év első hat hónapja neveinek eredetével foglalkozunk.

Az év első hónapjának JANUÁR változatban való első írásos említése 1416 utánra tehető. Latin jövevényszó, melyet később a németből is átvettünk (latin Januarius – Janushoz tartozó. Janus annak az óitáliai istennek a neve, aki az évkezdet istene volt). A magyarban többféle alakváltozatban élt, a január alak viszonylag késői (1810 körüli), német hatásra terjedt el (német Januar). Az év első hónapjának megnevezésére a régi nyelvben, illetve nyelvjárásainkban más szavak is megtalálhatók: Boldogasszony-hó, főhó, erős hó, évfő, télhó, újév hó, előhó.

A FEBRUÁR ugyancsak latin jövevényszó (lat. Februarius ’a tisztulás hónapja’), melyet ugyancsak a németből (ném. Februar) később vettünk át. A latin szó forrása a latin februa (többes szám) ’az év utolsó hónapjaiban tartott évenkénti tisztulási ünnep’. A hónap régi magyar elnevezései: böjt elő hó, gyertyaszentelő hó, fagyhó, másodhó, télutó.

MÁRCIUS hónapunk neve is latin eredetű, a latin Martius hónap Marsról, a háború istenéről kapta a nevét. A szó végi s ejtése (sz helyett) a magyaros latin ejtésmódot őrizte meg, vö. ciklus, május. A hónapnév a régi nyelvben és nyelvjárásainkban számos alakban kimutatható: böjtmáshó, fűhegy, harmadhó, tavaszelő, változó.

ÁPRILIS latin jövevényszó, vö. lat. Aprilis ’április’, mely valószínűleg az aperire ’nyit’ ige melléknévi származékának főnevesülésével keletkezett. A hónap egyéb elnevezései: Szent György hava,  Szent György-hó, kinyíló hó.

MÁJUS latin jövevényszó, vö. lat. Maius. A hónap Jupiterről kapta a nevét, vö. lat. deus Maius ’a nagy isten (Jupiter)’. Az isten nevének végső forrása a ’nagy’ jelentésű latin magnus melléknév. A szóvégi s ejtése gyakori a latin jövevényszavainkban. A hónapnév a régi nyelvben és nyelvjárásainkban számos alakban élt: pünkösd hava, első gyümölcsű hó, ötödhó és tavaszutó.

JÚNIUS latin jövevényszó, vö. lat. Junius ’június’, tulajdonképpen  ’a római istennőnek szentelt hónap’. Megfelelői a legtöbb európai nyelvben megtalálhatók. A magyarban a június hónap megnevezésére korábban használatos volt a Szent János hava, a Szent Iván hava, a kaszálóhó, félév, kaszálat, nyárelő, hatodhó. 

Forrás: Etimológiai szótár