Sokunk emlékezetében még élénken él az 1994-es esztendő vége, amikor két magyar származású tudós részesült a legmagasabb tudományos elismerésben. Oláh György kémiai, míg Harsányi János közgazdasági Nobel-díjat kapott.
Harsányi János éppen száz éve, 1920. május 29-én született Budapesten. Mondhatni, hogy a nemzet számára öngyilkossággal felérő trianoni békeszerződés hetében jött a világra. Zsidó származású, római katolikus vallású volt. A négy elemi után a híres Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt, ahol előzőleg több, később elismert tudós megfordult már. Matematikából kitűnő eredményeket ért el, érettségije után külföldi tanulmányokat folytatott, ám a második világháború keresztbe húzta számításait. Szerencséjére 1940-ben felvették a Budapesti Egyetemre (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem), és 1944-ig, amíg végzett, a munkaszolgálattól megszabadult. Rövid ideig filozófiát hallgatott, 1947-ben doktorált, majd tanársegédként dolgozott. A kommunista rendszer megszilárdulásakor elhatározta: harminc-évesen, 1950-ben elhagyja Magyarországot. Ausztriai menekülttábor, egy évtizedes ausztráliai munkásság, majd amerikai karrier követte egymást. 1964-ben valóra vált álma, és a kaliforniai Berkeley Egyetem professzora lett. Itt hunyt el nyolcvanéves korában, 2000. augusztus 9-én.
Az 1994-es Nobel-díjat megosztva kapta meg (társa John F. Nash) a játékelmélet továbbfejlesztéséért, az alábbi indoklással: „a nem kooperatív játékok elméletében az egyensúlyelemzésre vonatkozó úttörő munkásságáért”. Egyébként a játékelmélet alapjait, a stratégiai problémák elméletét a magyar származású tudós zseni, Neumann János fektette le. A játékelmélet interdiszciplináris matematikai ágazat, amely azzal foglalkozik, hogy mi az észszerű viselkedés olyan helyzetekben, ahol minden résztvevő döntéseinek eredményét befolyásolja a többiek lehetséges választása.
Harsányi János az Egyesült Államokban találta meg igazi kutatási területét, és eredményeiért maximális elismerésben részesült. Ő maga vallotta: „Az USA-ban kiváló közgazdászokat ismertem meg. Ők is megismertek engem. Ez is kellett a Nobel-díjhoz: ismertség és ismeretség, szakmai kapcsolatok. Ha Magyarországon lettem volna közgazdász, nem biztos, hogy megkaptam volna a Nobel-díjat, mert abban a személyes kapcsolatoknak is szerepe van. Az is számít, ki hol dolgozik. Szerencsés ember vagyok.”
Harsányi János magyarsága vitathatatlan, hiszen magyar anyanyelvű magyar állampolgárként Budapesten született, itt járt iskolába, itt fejezte be az egyetemet, és repatriálásáig itt dolgozott. Magyar származását utána is vállalta, Magyarországra rendszeresen ellátogatott. Legyünk büszkék a száz éve született Nobel-díjas tudósra!
