Százéves a vízgazdálkodás Romániában

• 2013-11-13 17:15:29

• Vajda György

Szerdán délelőtt a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal víkendtelepi vendégházában tartott ünnepi szimpóziumot a Maros Vízügyi Hatóság abból az alkalomból, hogy 100 éve létezik Romániában hatósági vízgazdálkodás.

Fotó: Vajda György

Szerdán délelőtt a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal víkendtelepi vendégházában tartott ünnepi szimpóziumot a Maros Vízügyi Hatóság abból az alkalomból, hogy 100 éve létezik Romániában hatósági vízgazdálkodás. S bár a terített asztalok ünnepi hangulatot kölcsönöztek, az ismertetők szárazak, tényszerűek és műszaki adatokkal tűzdeltek voltak, ezért azon szakemberek számára, akik ismerték, unalmas volt, a nem hozzáértők pedig nem tudták követni, így a más szakterületről érkezett vendégek figyelmét nem tudták lekötni.

A politikailag kinevezett vezérigazgató, Ervin Molnar hiányzott. Annak ellenére, hogy miattuk kezdtek később, a megyei tanács elnöke, a prefektus, de még a város polgármestere sem tisztelte meg jelenlétével a rendezvényt.

Három témában tartottak értekezletet a hatóság szakemberei. Obreja Răzvan mérnök a vízgazdálkodás történetét vázolta fel. Többek között kifejtette, hogy Romániában 1913-ban, a Mezőgazdasági és Tulajdonjogi Minisztérium keretében jött létre a vízügyi osztály – ez volt a hivatalos vízgazdálkodás megszervezésének első lépése. Furcsamód – az előadó szerint – 1956-ig nem történt említésre méltó ezen a téren. Az említett évben megalakult az állami vízügyi bizottság, amely akkor a Hajózási és Légügyi Minisztériumhoz tartozott. A hatóság tevékenységének fontosságára az 1970-es és az 1974-es nagy árvíz hívta fel a figyelmet. 1975-től alakultak meg a vízgyűjtőmedence-igazgatóságok, köztük 1976-ban a Maros-Bánát, illetve a megyei vízgazdálkodási igazgatóságok (OGA). A rendszerváltást követően, 2002-ben módosították a korábbi vízgazdálkodási törvényt, majd 2003-ban és 2005-ben kormányrendeletekkel alakították ki a most is működő hatóságokat. 2010-től a Maros vízügyi igazgatóság hatóságként működik.

Karabinos Anna-Mária mérnök a 2000/60/EB–Európai Unió vízügyi keretirányelvéről beszélt. Románia az uniós csatlakozást követően elfogadta, hogy az említett ajánlást alkalmazza az országban, ezért módosítani kellett a vízgazdálkodási stratégiát is. A keretirányelv legfontosabb előírása, hogy 2015-ig az ország talaj- és felszíni vizei környezetvédelmi szempontból „megfelelő minőségűek” kell, hogy legyenek. Ehhez számos olyan intézkedést kellett foganatosítani – köztük nagyobb horderejű hidrológiai beruházásokat is –, amely lehetővé teszi, hogy a megszabott időn belül a vízgazdálkodás terén felzárkózzunk az uniós követelésekhez. Ezen a téren az országban talán a Maros Vízügyi Hatóság áll a legjobban, hiszen – amint erről Moldovan Stela, a beruházási osztály vezetője beszámolt – eddig több millió eurós beruházásokat sikerült megvalósítani, több uniós program kivitelezése is folyamatban van. Elkészült a vízgyűjtő medence integrált vízgazdálkodási menedzsmentterve és egy közös magyar–román árvízvédelmi projekt is. Folyamatban van a medence árvízvédelmi tervének a kivitelezése, elkészültek a rizikótervek, amelyek alapján egységes, automata árvízvédelmi megfigyelő- és riasztási rendszert alakítanak ki. Szintén uniós támogatással mederrendezési munkálatok lesznek a Nagy-Küküllőn Fehéregyháza és Székelyudvarhely között.

Nicolae Barbieru mérnök, a Maros vízgazdálkodási igazgatóság (SGA) nemrég menesztett vezetője lapunknak kifejtette: a rendszerváltást követően, a kiváló szakembergárdának köszönhetően, a Maros vízgyűjtő medencéje az egyik legbiztosabb árvízvédelmi, vízgazdálkodási szempontból. A vízhozamot a fontosabb folyókon (Nagy-Küküllő – zetelaki tó és balavásári szükségtározó, Kis-Küküllő – bözödi tó) tudják szabályozni. A Maroson Gyergyóremetén terveztek egy hasonló létesítményt, de anyagiak hiánya miatt nem tudták kivitelezni a tervet. (Sz. m.: Bár a tervezett ratosnyai gátnak van vízhozamszabályozó szerepe, ennek célja leginkább a villamos áram termelése.) Ezekhez hozzájárultak az 1970, 1974-es árvizeket követő védőgát-építési és mederrendezési munkálatok. Újságírói kérdésre a szakember kifejtette, ha a ’90-es években kellett volna megépíteni a bözödi tavat, nagy anyagi ráfordítással ugyan, de megmenthették volna a települést, akkor azonban más volt a prioritás. Viszont a bözödi tó több települést védett meg eddig a ’90-es évektől lezajlott árvizek idején.

A szimpóziumot követően a munkatársak, a vízügyi hatósággal együttműködő állami intézmények képviselői oldottabb hangulatban folytatták az ünneplést.