Székely kaput avattak Nyárádszeredában

Újabb ékessége van a nyárádmenti kisvárosnak, a Csíkfalva felől a településre érkezőket gyönyörű székely kapu fogadja: múlt vasárnap délben a református temető bejáratánál szalagvágással avatták fel az új kaput az egykori fémkerítés helyett. A kapu mellett hamarosan pihenőhely is épül.

Templomi ünnepi istentisztelettel kezdődött a nem mindennapi esemény, amelyen elhangzott: építéssel telik el az élet. Kereken fél évvel ezelőtt kezdte el szolgálatát a gyülekezetben Tőkés Attila lelkipásztor, és most bevallotta: kétségekkel érkezett, hiszen tudta, hogy sok az építenivaló, de vajon lesz-e hozzá munkás? Isten kegyelméből ma elmondhatja: építő is akadt. Az elmúlt hat hónap építkezésről szólt a gyülekezetben: befejezték a bölcsőde építését, a Bocskai-terem felújítását, megújult a vendégház, folyamatban van a parókia felújítása, megépült egy székely kapu is a temető bejáratához. Befektetni azonban nemcsak az épületekbe kell, hanem a lelkekbe is: sok-sok energiát, hitet, imádságot. Nem is az a fontos, hogy miből, hanem ahogyan építünk: építsünk jól, becsületesen, és legyen az építménynek alapja. Ez pedig nem hiányzik Nyárádszeredában: van templomi gyülekezet, vannak vasárnapi iskolába járó gyerekek, éneklő ifisek, és aki közösséget, egyházat épít, annak az emléke fennmarad – hangsúlyozta szószéki szolgálatában a lelkész.

Istentisztelet után a gyülekezeti tagok és a más felekezetű helyiek a temető bejáratához vonultak, ahol az ünnepélyes szalagvágást követően kinyíltak az új kapu szárnyai, hogy mindenki bemehessen rajta, és szemügyre lehetett venni azt a fedett helyet is, ahol közszemlére helyezték a református gyülekezet egykori patinás halottas kocsiját.

Olyan helyen állunk, ahol a lélek és a fák gyümölcsei a látható és láthatatlan világ számára láthatók és láthatatlanok, de ahogy a földnek szüksége van a napra, esőre a terméshez, úgy a léleknek is szüksége van a Lélekre, ahol meggyökerezhet, gyümölcsöt teremhet szeretetben, szelídségben, jóakaratban. Amikor áthaladunk ezen a kapun, jusson eszünkbe, hogy akik itt alusszák álmukat, azoknak szükségük van arra, hogy ebből a Lélekből táplálkozzanak – fogalmazott áhítatában Sándor Szilárd unitárius lelkész.

Sok helybeli álma vált valóra a székely kapu felállításával, immár a település rangjához méltó bejárat várja az őseik sírjához látogatókat. A kapu megannyi felirata megszólítja az ide érkezőket, reményt, vigasztalást, bátorítást nyújt a Szentírás fába faragott üzenetein keresztül. Reményt ad és vigasztal Jézus szavaival a feltámadás és az örök élet bizonyosságára nézve („Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él”), bátorít a zsoltár szavaival („Közel van az Úr a megtört szívűekhez”), de ugyanakkor figyelmeztet is, hogy azzal a tudattal éljünk s munkálkodjunk, hogy „Semmit sem hoztunk a világba, s nem is vihetünk ki semmit belőle”. A feliratainak üzenetén túl a temetőkapu önmagában véve is üzenethordozó építmény, mert a közösségi összefogás szép eredménye. Együtt alkotta meg az egyházközség, az önkormányzat, az adakozó lelkületűek, becsületes összefogással, közös erővel, hittel, reménnyel és szeretettel. Üzenet ez a kapu a nemzeti újrakezdés évében, hogy Isten segítségével és összefogással lehet, csak akarni kell! – hangsúlyozta Tőkés Attila lelkipásztor. 

A temetőkapu határvonal élők és holtak között, a valamikoriak és a jelenlévők között, de tulajdonképpen sokkal inkább összekapcsol minket, megszólítja a még élőket. Hisz ebben a kapuban ott van mindannyiunkból egy-egy darab egy-egy faragott virág, inda, levél, ősi motívum formájában. Ez a kapu nemcsak azt jelzi, hogy voltunk, hanem azt is, hogy vagyunk, és hogy lenni akarunk. Áldja meg az Isten ezt a kaput, hogy ez a szép alkotás nemzedékeken keresztül gyönyörködtesse a szíveket, áldja meg az Isten mindazok életét, akik elkészítették, s azokét, akik imádkozó lelkülettel, adakozó szeretettel és sok-sok közmunkával tettek azért, hogy a kapu ma itt állhasson – tette hozzá.

 „Ötleteltünk, eldöntöttük és megcsináltuk” – így foglalta össze tömören a kapu megvalósításának folyamatát Tóth Sándor polgármester, de kiemelte: semmit sem lehet megvalósítani, ha nincs rá közösségi igény, összefogás és a mellé tett munka – itt azonban mindenki melléje tette, amit kellett. A tér megújult, de van még munka itt – mutatott rá az elöljáró, aki megköszönte, hogy az ötletet felkarolta a közösség, és így rövid idő alatt, határidőre meg is lett a kapu.

 „Úgy gondolom, hogy székely kaput csak erős nemzet, erős egyház tud állítani erős összefogással” – jelentette ki Fábián Ferenc, a gyülekezet gondnoka, aki szerint ez az összefogás, a szeretet, az összetartozás, a megmaradás kapuja, és a gyülekezetet az Isten új, adakozó szívvel áldotta meg a cél érdekében. Adorjáni Gergely fafaragó, a kapu építője nemes szerénységgel hangsúlyozta, hogy nemcsak őt illeti a köszönet az elkészült munkáért, hanem a gyülekezetet, az önkormányzatot és annak vezetőit is, illetve azt a személyt is, aki daruval a helyére állította a kaput milliméternyi pontossággal, egyetlen karcolás nélkül. A Gegesben született, Nyárádszeredában nevelkedett, aztán Székelyudvarhelyen dolgozó férfi a forradalom után hazatért szülőfalujába, majd 2006-ban felkérést kapott arra, hogy az amerikai Clevelandben készítsen hasonló kaput az ottani magyaroknak. Vallja, hogy ez a mostani kapu sokkal szebb és értékesebb, mert ez a szülőföldjén, Erdélyben, a Bekecs alatt áll.

A székely kapu felállításának ötlete már korábban megszületett, az új lelkész felkarolta, és mellé állt az egész gyülekezet. Sok apró csoda tette lehetővé, hogy ilyen rövid idő alatt elkészült; kezdetben kétséges volt, hogy összegyűl a szükséges 15 ezer lej, de mára 17.085 lej jött össze gyülekezeti adományokból, aztán a faanyag hiányzott, de az is került, s amikor már a halottaskocsi színje is állt, egész Székelyföldön nem találtak rá zsindelyt. Akkor a közeli Székelymosonból érkezett segítség egy román férfitól.