Ha az ember a nyári emlékek között turkál, óhatatlanul a szúnyogcsípések jönnek elő az elraktározott élmények közül. Persze víz, meg homokvárépítés, tengerpart – akinek már/még jutott gyermekkorában tengerpart.
Ha az ember a nyári emlékek között turkál, óhatatlanul a szúnyogcsípések jönnek elő az elraktározott élmények közül. Persze víz, meg homokvárépítés, tengerpart – akinek már/még jutott gyermekkorában tengerpart.
Fenét „tengerpart, alkony, kis hotelszoba”, sokkal inkább pionítárbor Năvodari-on, ideges és igazságtalan instruktorok, a hozzájuk illő szigorú rendszabályokkal, amelyek értelmében az úszni tudók is csak egyszer, naponta félórát tölthettek a vízben, az egyennapozások és az ehetetlen kaják, kötelező délutáni szundi, óriási párnacsaták, nagy budira mászkálások, egymás ugratása, kibírhatatlanul hosszú vonatút, hőség, legyek, kápráztató gyorsasággal működő szotyolaművészek, hamari beszédű regátiak, ideges felnőttek, zsivajlárma és persze a szúnyogok, amint rajokban támadnak.
Az én nagy szúnyogélményem mégis Toldalaghoz fűződik. Oda küldtek ki szüleink egy nyáron vagy hatvan évvel ezelőtt. Akkor még Mezőség volt ám igazán a Mezőség. Tele szúnyoggal és néphagyománnyal, nyomorral és apró szilvával, elmaradott istenhátamögöttiséggel. (Sértődés ne essék, én ezt láttam, így él bennem az emlék, aki mást tapasztalt, az írja meg. Én nem hamisítok egy szúnyog kedvéért.) A moszkitók halálra csíptek. S ekkor akadt egy kulák, mert hát 1953-ban még igazi kulákok is voltak a képletben, akinek volt a nép elől eldugva – nem vitték el a beszolgáltatás éber harcosai kótába – egy üvegcse valódi rázókeveréke (anya szerint: kulimász), amivel bekentek, és a szúnyogok rajtunk ejtett sebei elhalványultak, aludni tudtunk. Használt. Utóbb a vásárhelyi gyógyszerészek kollégiuma és az orvosi kamara is suttogva megerősítette Micsirga bácsi kúrájának helyességét. Ha nyilvánosan nem is lehetett igazat adni a kuláknak.
Manapság is vannak tengerparti nyaralások, de ismerőseim inkább járnak más partokra, mint az előbb felidézettre. Átrándulnak Bulgáriába, kifeküsznek Dalmácia napja alá, befürdenek Cipruson, kiúsznak a spanyol partokra. Csupa aranyhomokon barnulnak. Méregdrága naptejekkel, amelyekben annyi az X faktor, mint egy tévés tehetségtelenség-vonzó előzsűrizésen.
Szúnyogok pedig az eltelt idő dacára is vannak. Jönnek, megkeresnek, zümmögnek, csípnek, elhagyják testünket holtan vagy vérrel telten, nyomukban kis hólyagok támadnak, melyek fenére viszketnek, és vakarásuk eleinte furcsa makacs kéjjel tölt el. Akár több éjszakát is el lehet kolbászolni vakargatásukkal. Alvás közben, félálomban, ébredésekkel, visszaalvásokkal. Ellenszer: szeszelni, lejelgelni, befújni, flittelni a hálószobát, szúnyoghálót tenni, zárt ablakkal vergődni éjszakánként. Levadászni valamennyit – apró diadalokkal tűzdelt éjszakai-délutáni fölséges szórakozás.
Mindezek ellenére előfordul. Pedig számos helyen rendeznek szúnyogirtást repülőgépről, helikopterből, moszkitóhálóval az arcukon különleges egységek, ún. „anticinc-kommandók” veszik fel velük a harcot, mocsarakat szárítanak ki, megszüntetve ezzel egyik feltételezett élőhelyüket. Na de erre aztán felzúdulnak a természetvédők, a környezettudatos egyének és kutatóintézetek, hogy te csak ne nagyon szárítgasd ki a mocsarainkat, ne számold fel ukmukfukk a lápot és a vizenyőt, mert akkor megsemmisítesz értékes fajokat, egyedeket, biológiai társulásokat. Beszélnek a szúnyogok különleges természetéről, kisfilmeket vetítenek a természet e csodás, élni tudó lényeiről, hogy az ember példát vehetne arról, miként valósítják meg önmagukat és közösségüknek mennyi közüdvöt szereznek... Mindezalatt te ott ülsz, és csak az zavar, hogy az oktatófilm vetítésére beszabadult egy szúnyog, amit végül kéjesen agyonversz, elnyomsz a karodon, a nyakadon, a csupasz lábad szárán.
Apámat, érdekes, soha nem csípték a szúnyogok. Együtt voltunk vagy ötven éve a Dunának az ő fölséges deltájában, s míg bennünket, bőrünket számtalan szúnyog merényelte, neki csodájára járt az egész hajó. Mondotta is apám tréfásan: antiszemiták ezek a dunai szúnyogok. Nem szeretik őt, kifejezetten kerülik.
