A bukaresti hatalmi központok csatájának zajszintje már rég túllépte az állampolgárok tűrőképességét.
A bukaresti hatalmi központok csatájának zajszintje már rég túllépte az állampolgárok tűrőképességét. A központi hírtévék műsorait nézve egyetlen pártatlan szemlélő sem tudná már eldönteni, melyiknek higgyen. Egyik az államelnököt, másik a kormányfőt kiáltja ki nagyobb gazembernek. Ráadásul ez utóbbi a hadügyminisztérium árnyékolt irodájába menekítette székhe-lyét az állítólagos băsescui lehallgatógépezet elől. De kit érdekel ez a sárdobálás, amikor a gazdaság képtelen talpra állni? A feltámadási ünnepre készülő polgárok hiába remélték az életkörülményeik javulását a nemrég fiatalított, de már két éve regnáló szocfejű kormánytól. Mindent megfojt a korrupcióba mártott adóteher. Az amerikai egyetemi diplomáival kitapétázott pénzügyminiszter hölgyecske a minap egyik tévészereplésében elismerte, hogy fogalma sincs, hányféle adónemmel sújt minket az ország. Most próbálják összeszámolni, hogy a nélkülözhetőket majd megszüntessék. Értelmes válasz, igaz-e? És eddig ez a bájos teremtés volt Ponta tanácsadója. Az ország helyzetét látva elképzelhetjük, miről cseveghettek a kormányfői kabinetben. Feltételezhetően ott centelték ki az üzemanyagokra vetített tűrőképességünk határát. Természetesen világbanki sugallatra. Hogy ez nem fogja a költségvetési hiányt enyhíteni, az már biztos. Csak a feketegazdaság jár jól minden ilyen lépéssel. Most már visszakoznának is talán. A hazai nemzetközi fuvarozók kierőszakoltak egy nehezen kivitelezhető kedvezményt, de a belföldi élelmiszeripari és mezőgazdasági termelők velük szemben ezt diszkriminatív eljárásnak tartják. Jogosan. Ugyanis a multinacionális áruházláncok a kedvezőbb szállítási költségek hatására a külföldi termékeket versenyképesebb áron forgalmazhatják. Tehát megint a helyi termelő viseli a terhet. Az ünnep előtti pangáson érzékelhető a soványabb pénztárca miatti visszafogottabb vásárlási kedv is. Ezért nem tud minket lázba hozni az államelnök elleni feljelentési hisztéria. A termőföldmaffia annál inkább. Akár itt, a Székelyföldön, vagy Marosvásárhely peremtelepülésein, ahol a mai napig tisztázatlan visszaszolgáltatásoknak álcázott panama folyt. A jogos igénylőket kisemmizték, de a rendőrbarátok és feketéző üzlettársak magas áron értékesíthető területeket szereztek. Ezzel egyetlen parlamenti bizottság sem foglalkozik. Viszont a magyar nemesi családok leszármazottainak erdőigénylése annál inkább foglalkoztatja a nacionalista érzelmű Marius Paşcant. A szenátori székbe csempészett volt prefektus a hét elején Korodi Attila környezetvédelmi minisztert támadta ki a tájvédelmi körzetté minősített volt „grófi erdők” miatt, mivel az így védetté tett területen nem garázdálkodhat a szavazótábora. Ezért számunkra ezek a kis helyi küzdelmek fontosabbak, mint a valóban nagy disznóságokat eltakaró bukaresti palotaviszály.
