Egyik „szerelmes darabját” viszi színre, ezúttal a Spectrum Színházban, Kincses Elemér rendező: immár hatodik alkalommal fogott neki Ugo Betti Bűntény a Kecskeszigeten című darabjának.
Egyik „szerelmes darabját” viszi színre, ezúttal a Spectrum Színházban, Kincses Elemér rendező: immár hatodik alkalommal fogott neki Ugo Betti Bűntény a Kecskeszigeten című darabjának. A rendező, bár idén betöltötte a 70 évet, most dolgozik a legfiatalabb szereplőgárdával, ami miatt „robbannak” az érzelmek, s így robban az előadás is.
– Több mint hatvanéves darab. Mit mond a mai közönségnek?
– Arról szól, ami örök és mindig is az marad, a szerelemről, a szenvedélyről. Ez egy szerelemdarab, de olyan szerelem, ami nem két ember között fonódik, hanem négy ember között. Egy férfi megérkezik egy lakatlan szigetre, ahol három nő él, anya, lánya és sógornője, na és a kecskék. Én valahová Dél-Olaszországba képzelem el az egészet. Mindenki mezítláb jár, éget a nap, mindenütt homok, s egyszer csak berobban egy darab férfi, jóképű, izmos. És hazudik. Érdekességeket, szépeket. A pasas sármos, szélhámos, szeretni való hol gazember, hol óriási nőcsábász. S ki tudja miért, két hét alatt mind a három nő szerelmes lesz ebbe a férfiba. Megfejteni azt, hogy mitől lesznek szerelmesek, senki sem tudja. Ez mindig rejtély. Mindig titok az, amikor két ember között kialakul egy olyan viszony, aminek a több ezer éves neve a szerelem. Ettől az ember mindig más lesz, olykor fellegekben jár, máskor kifordul magából. Az az igazság, hogy a darab végére mindhárom nő elveszti az emberi minőségét. Kecskenyáj lettünk – mondja a fiatal lány.
– Akkor a szerelemről szól. A cím inkább krimit sejtet...
– Ez egy krimi, de ennél sokkal több, azt a titkot próbálja körüljárni, hogy mit tesz a szerelem velünk, mivé válik például az anya és lánya közötti kapcsolat, amikor kiderül, hogy ugyanazt a férfit szeretik. Nem is beszélve a sógornőről. Ez olyan négypólusú elektronikai vállalat, ahol állandóak a kisülések.
– S akkor mitől krimi? Mi az, amit elmondhatunk róla?
– Semmit. Ez attól krimi, mert krimi. Meg kell nézni, hogy kiderüljön. A címe sejteti, hogy történt valami. Nem esküvővel van vége, vagy keresztelővel.
– Az előadás egyik érdekessége, hogy ön immár hatodik alkalommal viszi színre ezt a darabot. Mi készteti erre, hogy vissza-visszatérjen?
– Az, hogy mindig marad az emberben kérdőjel. Nagyon érdekes helyeken vittem már színre Bécsben, Marosvásárhelyen magyarul, románul, Pécsett, Galacon. Rendeztem vagy százhatvan-százhetven darabot már, de soha nem mondható egyikről sem, hogy nem marad bennem kérdőjel. Én még tökéletes előadást nem láttam, zseniálist láttam, de mindig marad bennem valami, ami lehetne másképp. Ez alkalommal óriási dolog, hogy a négy szereplő átlagéletkora 26 év. A történet szerint egy 16 éves olasz lány szült egy gyereket, aki most 19, ő akkor 35, a sógornő 30 és a fiú huszonéves. És minél fiatalabb egy ilyen négyszög, annál váratlanabb, annál inkább híján van az élettapasztalatnak, s az érzelmek vezérlik. Ezek robbannak, mind a három dinamit nő. Tehát a színészek is alakítják mindig az adott előadást. Vannak az embernek úgynevezett szerelmes darabjai, amihez vissza-visszatér. Nekem ez az egyik. Mert mindig másképp lehetne megcsinálni. Mert olyan nincs a színházban, hogy ez az egyedüli út, hogy Rózsika kijön balról és odateszi a levest. Ezt ezerféleképpen lehet megcsinálni, pedig egy Rózsika van, egy kályha és egy leves.
Engem a darabban rejlő pokol érdekel. A darab mélyén ott üldögél a sátán, nekünk nincs egyéb dolgunk, mint lemenni és beletekinteni a szemébe. Ez a célunk. Mert például az anya–lánya viszony oda züllik, hogy az anya azt mondja a lányának, miért nem haltál meg a nyáron. Na, ha ebbe belegondolunk, ez a sátán. Pedig anya és lánya imádja, szereti egymást, csak éppen közbejött Angelo. Ez is milyen érdekes, hogy Angyal a neve.
– Akkor a fiatal szereplőgárda miatt lesz ez most nagyon más...
– Igen, és nagyon tehetséges a szereposztás. Ezek a fiatalok – egyikben sem csalódtam – abszolút mind közel vannak ahhoz, amit én megálmodtam. Mert a rendező, amikor elkezd valamit rendezni, mindig van a fejében egy álom, egy elképzelés – na, ezt soha el nem lehet érni – de ezek a gyerekek útban vannak afelé, hogy nagyon közel kerüljenek ahhoz, amit én megálmodtam róluk. Négyesével, egyesével egyaránt. Ez egy nagyon tehetséges kicsi társulat.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
