Szerény megemlékezés, kevés érdeklődő

Igencsak szerény részvétel mellett emlékeztek tegnap az 1989. decemberi forradalom marosvásárhelyi áldozataira. Az ökumenikus istentiszteletet követően Hamar Alpár Benjámin forradalmár emlékezett az eseményekre.

Fotó: Mózes Edith

Igencsak szerény részvétel mellett emlékeztek tegnap az 1989. decemberi forradalom marosvásárhelyi áldozataira. Az ökumenikus istentiszteletet követően Hamar Alpár Benjámin forradalmár emlékezett az eseményekre. Keserűen állapította meg, hogy huszonhárom év elteltével azok, akik akkor kiálltak a szabadságért, mára a politikusok gúnyolódásainak céltáblájává váltak.

Az esemény koszorúzással ért véget a forradalom hőseinek emlékműve előtt, majd szimpóziummal folytatódott, amelyre a prefektúra gyűléstermében került sor.

A koszorúzást követően Dorin Florea polgármester egyebek között azt mondta: – Átéltünk egy eseményt, amelyre a szüleink és nagyszüleink sokat vártak, de az akkori elvárások és remények nem váltak valóra. Nem tudom, lesz-e még valakinek ereje, hogy nemet mondjon azoknak, akik átejtenek bennünket. Most is, éppen úgy, mint akkor, egységre van szükség, értékekre alapozó, civilizált világot kell kiépítenünk, hogy felemelkedhessünk a forradalom eszméinek a szintjére.

A forradalmárok keserű szájízzel emlékeznek, mert azok, akik akkor életüket kockáztatva álltak a fegyverek előtt, mára a politikusok gúnytárgyává váltak, és máig sem sikerült felderíteni, kik lőttek a fegyvertelen tömeg közé.

Târnăveanu Emil forradalmár: – Emlékezni jöttünk, felidézni, mi történt 23 évvel ezelőtt, és hol tartunk ma. Azt értük el, hogy mára „csalóknak”, „idiótáknak” neveznek. Ennek ellenére azt mondom, megérte. Szép volt, hittünk egy eszmében, változások történtek: többpártrendszer van, szabad sajtó, megnyíltak a határok, rengeteg tévéadó van. Vannak, akik azt mondják, Ceausescu idején jobb volt az élet. Azt üzenem ezeknek, ha az jobb volt, amikor a nőket egy abortusz miatt hagyták meghalni, ha át akartál menni a határon, lelőttek, egy politikai viccért bárkit letartóztattak, ilyen áron én nem akarok jobban élni. Ez a különbség.

Hamar Alpár forradalmár, a December 21. Egyesület elnöke: – Felemás érzésekkel, inkább fájdalommal tölt el ez a mai megemlékezés. Huszonhárom év után nem erre számítottam. Mi a jogállamért harcoltunk, sajnos azt látjuk, hogy az ország rossz irányba halad, nem tartják be a törvényeket, vagy a törvényeket a hatóságok saját kényük-kedvük szerint alkalmazzák. Minket, forradalmárokat megaláznak, sokan közülünk nehéz körülmények között élnek, van egy hálatörvényünk, amit nem tartanak be. Azt is sajnálattal kell látnom, hogy nagyon kevesen jöttek el, 23 év után elfelejtették, hogy mi történt az utcákon.

Konteck Robert forradalmár: – Az emberek többsége számára ennek a napnak semmiféle jelentősége nincs. Mások pedig profitálnak belőle. Azóta is ők vannak a fontos tisztségekben, jólétben, akik azelőtt is a rendszer haszonélvezői voltak. Mégis örülök, hogy ez a mai megemlékezés diszkrét, civilizált módon, botrány nélkül zajlott le, bár volna ok erre is. Az emberek megértették, hogy egy ilyen megemlékezést tiszteletben kell tartani. Engem az ábrándít ki a legjobban, hogy a vezető funkciókban ma is azok vannak, akik azelőtt is ott voltak. Azoknak, akik a forradalmárokat „profitálóknak” nevezik, nincs igazuk, mert legelőször őket tették hiteltelenné, őket sározták be.

Marosvásárhelyen 1989. december 21-én hatan vesztették életüket: Bodoni Sándor, Hegyi Lajos, Adrian Hidoş, IlieMuntean, Pajka Károly és Tamás Ernő.