Csütörtöki kimenő
Olvasom, hogy az érdekvédelmi szervezet nem támogatja a továbbiakban a marosvásárhelyi magyar alpolgármestert. Szíve joga, megteheti. Hiszen ő választotta ki, ő küldte be a szavazók akaratával egyezőleg a városi önkormányzatba. Csakhogy az önkormányzat kifejezés nem mindenben állja meg a helyét, legalábbis városunk tekintetében (vakságában?).
Én csupán néhány felszíni jelenséget kívánok megragadni, a mélyebb okok elemzése a politológusok és a felelős vezetők, elemzők dolga. Vagy a választók közösségéé.
A dolog igazából a polgármesteren áll vagy bukik. Ő minden baj forrása. Hiszen több évtizede regnál a város felett. Nincs komoly és számba jöhető román ellenzéke. Ha választásra kerül a sor, pártállás nélkül, ősi törzsi félelmekkel a szívükben Floreára adják le szavazatukat, akár szeretik, akár megvetik. Magánemberként szidják, felelőtlen választópolgárként a nevével beikszelt szavazólapot csúsztatják az urnába.
A magyar közösség akarata, óhaja zárójelbe van zsugorítva, figyelmen kívül van hagyva. A nyugdíjasok az ingyenbérlettel és más populista kedvezményekkel le vannak kenyerezve évekre, meg vannak vakítva-tévesztve, el vannak irányítva. Holott azokat a kegymorzsákat más polgármester is eléjük szórhatja. Akár alanyi jogon is követelhetnék. Miközben a tömegközlekedés romokban, káosz uralkodik, de a tömegközlekedésért felelősök mögül nem hátrált ki a magyarok és tömegközlekedők érdekvédelmi szervezete. Nem emel szót ellene a tanácsosok sokasága, mert valamennyi saját gépkocsival közlekedik. (Nagyon demagógul hangzik, de talán mégsem rugaszkodik el teljesen a valóságtól.)
Évek óta hiányolom az alpolgármester önálló sajtótájékoztatóját, amelyben mer és tud ellenzékiként fellépni, helye lenne az állandó polgármesteri állítások/hőbörgések cáfolatának. Persze ez feszültté tenné a városházán a két mester közötti viszonyt, talán ideig-óráig működésképtenné a hivatalt, de végül a bukáshoz is elevezetne, és ki lehetne írni az időközi választásokat. Megérné talán. Ezzel együtt végre felfigyelnének az ellenzékre, mireánk. Ha az érdekvédelmi szervezet is támogatást nyújtana.
Tudom, látom, a két évtizedes regnálás kialakította a hűbéri rendszert a városi vezetésben. Azaz a két évtized alatt Floreának sikerült egy neki mindenben engedelmeskedő hivatalnoki kart (familiariusok) kiépítenie, kiművelnie, amely tőle függ, reszket az állásáért, ha ellentmondana, ha megtagadná egy-egy, a közérdekkel ellenkező utasítását, felhőkben járó tervét. Akár el is költözhetne erről a földrészről, annyira tartania kellene a megtorlástól.
Rendezhetünk városvédő kerekasztal-beszélgetéseket, mondhatjuk a véleményünket a médiában, a kisebbségi média nem töri át a floreai városháza erős falait. Lepereg róla. Ugyanis ezeken a kerekasztal-beszélgetéseken nem vesz részt a város másik fele, nincs ott, nem jelenik meg. Nem csupán nyelvi akadályok miatt. Mint ahogy hiányzik a két román egyház az ökumenikus megnyilvánulásokról.
Ha az alpolgármester ellenállásba menne át, az első dolog, amivel szembetalálná magát, az a reggeli köszönés hiánya. Valószínűleg már a portás sem köszönne vissza a belépő frissen borotvált magyarnak. Ami azonban teljesen biztos, az az információáramlás megakadályozása lenne. A választott alpolgármester saját hivatalában teljesen elszigetelődne. Nem kapna semmiféle tájékoztatást, iratot, hivatali szobáját – kis túlzásssaal – a manzárdba vagy a pincébe (más helységbe) költöztetnék el, minden döntésjogot megvonnának tőle. Tátogna, mint hal a szárazon. A tisztviselők egyetlen személyhez lojálisak, neki játszanak, hajbókolnak, szolgálnak – és ez a volt sebész, városi zsarnok.
Ideje lenne felfrissíteni a város önkormányzatát, felcserélni az egyszemélyi kormányzatot a közösségivel!
