Megint politikai válság van Romániában. A rendszerváltás óta isten tudja hányadjára. És ahogy lenni szokott ilyenkor, mindenki mondja a magáét.
Megint politikai válság van Romániában. A rendszerváltás óta isten tudja hányadjára. És ahogy lenni szokott ilyenkor, mindenki mondja a magáét. Nyilatkoznak a politikusok, az érintettek, azok, akik kívülről osztják az észt, az úgynevezett politikai elemzők, a virágárus a padon, a nyugdíjasok az utcasarkon, a hírtelevíziók, és általában a sajtó. És persze a „bloggerek” népes családja.
Beszélnek manipulációról, titkosszolgálati érdekekről, ravasz politikusok hátsó szándékairól, hatalomdöntésről és hatalommegszerzésről. Vannak, akik bohózatnak nevezik az egészet. És természetesen mindenki úgy beszél, mintha az ő birtokában lenne a bölcsek köve.
Nincs szándékom szentenciákat mondani a helyzettel kapcsolatban, nincs elég adatom ehhez. És a bölcsek köve sem az enyém. Azt azonban megtehetem, hogy tallózzak mások „markáns” véleménye közül.
Van, aki állítja: „a Dragnea–Grindeanu-háború nem más, mint diverzió Laura Codruţa Kövesi, ezáltal pedig az általa és a titkosszolgálatok által képviselt, úgymond párhuzamos hatalom megmentése érdekében”. Egy „politikai konzultáns” szerint a volt kormányfő, Victor Ponta manipulálja a jelenlegi, pártjából kizárt, de magát még mindig funkcióban képzelő miniszterelnököt, hogy visszatornássza magát a hatalomba.
Más vélemény állítja, hogy mindkét ellenfelet manipulálják: Dragneát Florian Coldea nemrég menesztett SRI-guru, Grindeanut pedig Ponta.
A legérdekesebb talán az, hogy az orosz sajtó már tudja és le is írja Grindeanu utódjának a nevét. Ez a felszín, a látszat.
A valóság azonban az, hogy ebben a pillanatban még senki sem tudja pontosan megmondani, mi késztette a nagyobbik kormánypárt elnökét, hogy saját kormánya ellen forduljon. Könnyen megtörténhet, hogy örök talány marad az egyszerű földi halandók számára.
A kormánykoalíció vezetői a Romániát nem lehet kisajátítani! címmel vasárnap benyújtott bizalmatlansági indítványban nem a PSD–ALDE-kormány elleni bizalmatlanságként fogalmazzák meg a holnap szavazásra kerülő dokumentumot, hanem a politikai felelősségtudat megnyilvánulásának, hogy az elkövetkezendőkben biztosítsák az államgépezet működését, a tavaly decemberi szavazás tiszteletben tartását, a törvényességet Romániában
A káosz fonákja és tragédiája azonban az, hogy mindeközben arról nem igazán esik szó, hogy ez a politikai konfliktus, színjáték, bohózat – nevezzük akárminek – nem csupán a kormánypártoknak, az egymással háborúban álló politikusoknak, a kormánynak árt, nemcsak Románia külföldi imázsát sározza be újfent.
A képtelen helyzet – a rendszerváltás óta, ki tudja immár hányadszor – újabb politikai káoszt eredményez, amely visszahat a gazdaságra, a társadalom egészére, a helyi önkormányzatok működésére, a beruházásokra, fejlesztésekre, még kilátástalanabb helyzetbe taszítva a politikai csatározások mindenkori áldozatait, az egyszerű embereket. Holott az ország választott és kinevezett politikai vezetőinek a polgárok jólétéért kellene dolgozniuk.
