Színek ünnepén

Vasárnap a színek ünnepére hívták a képzőművészetet kedvelő marosvásárhelyieket a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi Jánostermébe. Pop Bustya Éva és Lőrincz Imola állította ki alkotásait, előbbi festményeket, festett kerámiát, üveget és köveket, utóbbi mandalákat. A kiállítást Nagy László unitárius lelkész nyitotta meg és Gyarmathy János méltatta. 

 

Üde, friss virágillattal 

– Öröm számukra, hogy az unitárius egyházközség kiállítótermében folyamatosan nyílnak meg időszakos kiállítások. Az elmúlt hetekben Albert Olgának volt itt tárlata, akkor is szép számban voltak látogatók, de Bustya Éva, azon túlmenően, hogy szépen fest, rendkívüli szervezési tehetséggel rendelkezik, hiszen sok meghívottja van, akik megtisztelték jelenlétükkel. Hiszem, hogy a megnyitó után is sokan jönnek el megnézni a kiállítást, hiszen feltöltődhetnek, szép színekkel találkoznak, üde, friss, virágillattal tele, amire mindenkinek szüksége van – mondta Nagy László. 

Gyarmathy János szobrászművész bevallotta, itt kellett lennie ezen a megnyitón, hiszen Bustya Évával együtt Nyárádszentlászlón nőtt fel, sok szép napot és órát töltöttek együtt. Az Éva öccse, János, osztálytársa, gyerekkori barátja volt. Már akkor csodálta Éva rajztudását, színérzékét. Sikeres rajzaiból el is csentek egypárat. A virágok szerelmese volt már akkor, s ez „megfertőzte” egész életét. Ebből nem gyógyul ki, s szebbnél szebb csendéletekkel lep meg minket, aminek folytatását várjuk újabb kiállításokon. 

– Háromévesen kezdtem el rajzolni, amikor madarakat rajzoltam, ötévesen traktorokat, tízéves koromtól a marosvásárhelyi művészetibe jártam iskolába. Amikor középiskolába kellett jelentkezni, írtak egy jellemzést rólam: csintalan, helytelen kislány, de tehetséges, megbírja a művészeti középiskolát. A levelet felbontottam, eltéptem, s nem mentem el felvételizni. Akkor abbahagytam a rajzolást. Harmincévesen kerültem a rokkantak szövetkezetéhez, ahol abroszokat festettünk, de az egész más! Azután kezdtem a kreatív munkát, tornacipőkre, pólókra festettem. Aztán húsz évre ez is abbamaradt. Később elkezdtem egy-két mandalát festeni. Mivel közben nyugdíjas lettem, az ajándékozást úgy oldottam meg, hogy a saját alkotásaimat adtam oda. Idén év elején megszállt az ihlet, és képet festettem, pipacsokat, virágokat. Azóta festek. Színes, hangulatos csendéleteket – vázolta röviden alkotói munkáját Bustya Pop Éva. 

 

Selymes mandalák 

Lőrincz Imola munkáit Bustya Pop Éva méltatta. Elmondta róla, az alkotás számára fontosabb, mint a közszereplés. Színes a lelkivilága, ezért is oly szépek a mandalái (szanszkrit szó, jelentése: kör vagy korong). Két éve kezdte el a festést, hobbiszinten. Aztán részt vett egy tanfolyamon, amelyen megtanulta a mandalakészítés technikáját. 

Imola selyemre fest, pompázatos színű és mintázatú mandalákat, amelyek tulajdonképpen meditatív szertartások és elmélyülő gyakorlatsorok eredményei. 

A képek, a mandalák két hétig díszítik a Dersi János-termet, érdemes betérni ide (nyitva naponta 9-13 óra között).