A színházba járás egy kicsit mindig ünnepnek számít. Készülődünk, szebben öltözködünk. A piros bársonyszékek, a hatalmas csillárok, a halk zsongás, a függöny felgördülése mind megérinti a lelkünket és gondolkodásra késztet.
A színházba járás egy kicsit mindig ünnepnek számít. Készülődünk, szebben öltözködünk. A piros bársonyszékek, a hatalmas csillárok, a halk zsongás, a függöny felgördülése mind megérinti a lelkünket és gondolkodásra késztet.
De most nem gördült fel a függöny, mert a hátsó bejáratnál közelítettük meg Thália házát. És nem a hangulatos nézőtérbe léptünk be, hanem kanyargós folyosókon keresztülmenve elénk tárultak a színháznak azon helyiségei, ahol a háttérmunka folyik, és ami rejtett a néző szeme elől.
Gáspárik Attila vezérigazgatónak volt az ötlete, hogy ne ő jöjjön el a Magányosok Klubjába, habár nagyon vártuk, hanem mi, régi színházkedvelők tegyük tiszteletünket az ő háza táján.
Kopacz Imola vezetésével szeptember 25-én kopogtunk az épület hátsó ajtaján, ahol az igazgató és Szabó Anna Mária díszlet- és jelmeztervező – aki összekötő szerepet tölt be a színház és a klub között – őszinte barátsággal fogadtak, és készségesen kalauzoltak a hatalmas épületben.
Láttuk a zsúfolásig telt, óriási ruhatárat, melyben különböző korok öltözékeit őrzik. A sok színes ruha, kalap és egyebek láttán régi előadások képe elevenedett meg.
A kellékeket őrző teremben minden elképzelhető tárgy megtalálható, ami szükséges egy-egy darab színreviteléhez.
A műhelyben, Annamária birodalmában készülnek a különböző méretű díszletek.
Láttunk egy termet, melynek még nincs neve, de rendeltetése az lesz, hogy a nézők különböző szemszögből nézhessék az előadást, így megvalósul a forgó színház.
Elcsodálkoztunk azon, hogy milyen hatalmas a színpad a nézőtérhez viszonyítva. Láttuk a zenekar helyét, a felvonókat és a vasfüggönyt helyettesítő díszes függönyt, mely elé gyakran kitapsolják a sikeres színészeket.
Bepillantottunk az öltözőkbe, a sminkelőszobákba, sajnos, üresek voltak. Szívesen láttuk volna kedvenc színészeinket.
De nem csak az épületbe nyertünk betekintést, Gáspárik igazgató szavai révén ízelítőt kaptunk abból a sokoldalú tevékenységből, ami egy színműnek a színpadi bemutatásához szükséges. Különböző munkakörökben sokan dolgoznak, hogy az intézmény úgy működjön, ahogy „a csillag megy az égen”.
Közvetlen párbeszéd alakult ki a látogatók és a házigazda között. Kérdések hangzottak el, melyekre kimerítő válaszokat kaptunk, színes, tréfás poénokkal ízesítve.
Felmerültek azok a problémák is, melyek számottevően lecsökkentették a nézők számát. Ellenben a jelenlegi évad műsorterve, amit Máthé Kincső ismertetett nagy lelkesedéssel, arra ösztönöz bennünket, hogy a bejárati ajtó lépcsőit a jövőben többet koptassuk, mert ígéretet kaptunk arra, hogy minden korosztály színházi igényeit kielégítik. Mi pedig lelkesen fogunk tapsolni, mert szeretjük a mi generációnk „virágkorában” épült színházat és tehetséges színészeinket. Vendégkönyvünkbe azt jegyezte be Gáspárik Attila igazgató, hogy „nemcsak a húszéveseké a világ”, s ezt mi komolyan gondoljuk, és ehhez tartjuk magunkat.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
