Az úgynevezett demokráciabeli választási kampányok során ritkán látott durva kampány zárult le november másodikán.
Az úgynevezett demokráciabeli választási kampányok során ritkán látott durva kampány zárult le november másodikán. Illetve csak azt hittük, hogy vége a sárdobálásnak. Azonban kiderült, hogy semmi sem változott. Folytatódik a botrány, a vádaskodások, a vehemens, sokszor alpáriba forduló támadások. Folyamatosan vádolják egymást a versenyben maradt elnökjelöltek. A legutóbbi botrány a televíziós viták miatt robbant ki. Vádolják egymást: a szociáldemokraták azt hangoztatják, hogy ellenfelük nem akar vagy nem mer bevállalni egy ilyen nyilvános vitát, a szociálliberálisok jelöltje viszont csak „non-partizán” környezetben hajlandó vitába szállni ellenjelöltjével. Ennyi elég is volt, hogy a két tábor ismét egymásnak essen.
Azt mondta tegnap valaki, hogy valahogy eltelik a kampány hátralévő időszaka, utána majd megnyugszanak a kedélyek. Engedtessék meg kételkednünk ebben. Fenntartásainkat az elmúlt negyedszázad politikai eseményei is alátámasztják. Naivság lenne azt remélni, hogy november 16. után így vagy úgy véget érnek a konfliktusok. Egyik véget ér, kezdődik a másik. Ebben mindig nagyon jók voltak a hazai nagypolitika szereplői. Várható, hogy „kohabitusban” vagy ellenzékből továbbra sem fogja szeretni egymást a két tábor, és minden alkalmat kihasznál majd egy kis acsarkodásra, de ha mégis lanyhulna a jónép érdeklődése, máris újabb botrányt vetítenek előre. Azzal akarják egyesek felturbózni a lakosság adrenalinszintjét, hogy a leköszönő „játékos” államfőre valamikori politikai ellenfele sorsához hasonló „szerep” vár, ha előveszik a flottaügyet.
De a tisztségben maradottakra is odafigyel az ANI, amely szinte az egyetlen állami intézmény volt az utóbbi időszakban, amelyik „működött”, és látványos „ered-ményeket” mutatott fel.
A minden szavazat számít szlogen természetesen most is „menő”. Főleg az érdekelt politikusoknál, teszik hozzá sokan, emlékezve és emlékeztetve arra a bizonyos népszavazásra, amikor a parlamenti képviselők számának csökkentésére mondott igent egy ország. Ami aztán annyit
„számított”, hogy háromszáz helyett kevés híján hatszáz honatyát sóztak – mint malomkövet – a nyakunkba.
Persze, a politikusok nem szégyenlősek, és mindenek ellenére november 16-án is mindenkit várnak az urnákhoz. Ígéret is van minimálbér- és nyugdíjemelésre, autópályák építésére, egyebekre. Csak legyen türelmünk kivárni! Megtörténhet, hogy megint csak statiszták maradunk egy nagy „demokratikus” színjátékban.
