Színpompás gyülekezet

A selyemben, csipkében, díszes kösöntyűvel pompázó hétfalusi csángó asszonyok mellett az udvarhelyszéki, gyergyói, csíki, erdővidéki, kalotaszegi, küküllőmenti, jobbágytelki stb. viselet remek darabjait láthattuk a résztvevőkön és a próbababákon.

„Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves/ És tarkaságban annyi nyugalom/ És fehér és piros és virító sárga,/ Izgató kék és harcos barna szín.../Óh tempós vonulás, állandóság,/ Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.” Ady Endre A Kalota partján című versét idézte szombaton Székelyudvarhelyen az I. erdélyi viseletkonferencia megnyitóján Szatmári Ferenc, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke. A vers jól tükrözte a találkozó hangulatát, hisz olyan színpompás gyülekezet töltötte meg a Tamási Áron középiskola dísztermét, amilyennel csak nagyobb szabású néptánc-seregszemlén találkozhatunk, vagy talán még ott sem.
A selyemben, csipkében, díszes kösöntyűvel pompázó hétfalusi csángó asszonyok mellett az udvarhelyszéki, gyergyói, csíki, erdővidéki, kalotaszegi, küküllőmenti, jobbágytelki stb. viselet remek darabjait láthattuk a résztvevőkön és a próbababákon.
A változatos, színes sereglet azt igazolta, hogy Erdély egyes vidékein megőrizték, s él még a népviselet. Továbbá azt is, hogy léteznek olyan műhelyek a Székelyföldön, ahol el tudják készíteni a különböző vidékeknek az eredetit hűen követő viseletét.
A benevezési feltételeknek megfelelően elegáns díszmagyar női és férfiöltözékeket is kiállítottak a versenyzők, díszmagyar női estélyi ruhát, vitézkötéses férfikabátot, gépi tűzdeléses kalotaszegi bujkát. És láthattunk olyan népies motívumokkal díszített korszerű darabokat is, amelyek egyéni, eredeti és a nemzeti hovatartozást is sejtető jelleget kölcsönöznek viselőjüknek. Kiállítottak ezerráncú csizmát, gyöngyös kalotaszegi pártát, szőtteseket, népi motívumokkal díszített bőrdíszműves termékeket.
A konferencia célja a kapcsolatteremtés mellett az volt, hogy kijelöljék a jövő évben Egerben megrendezendő és az egész Kárpát-medencét átfogó hetedik viseletkonferencia Erdélyt képviselő résztvevőit a már említett kategóriákban.
A rendezvény házigazdájának szerepét Fehér Jánosné egri viseletkészítő, a népművészet mestere vállalta, aki a gyermekkorában megismert és megszeretett palóc viselettel foglalkozik elsősorban. Véleménye szerint, s ezt a konferencia előadói közül többen is hangsúlyozták, minden tájegységnek, falunak meg kellene őriznie a maga sajátos, minden más településtől eltérő eredeti viseletét.
Természetesen, ha van mit, és Erdélyben sok településen, vidéken erősebb az identitástudat, s még él a népviselet. Ebből a lelkiségből szeretnének meríteni a magyarországi szakértők is, akik szívesen jönnek Erdélybe – hangzott el Beszprémy Katalin, a budapesti Hagyományok Háza művészeti vezetőjének előadásában.
Magyarországon a gyorsabb polgárosodás miatt megtört a fejlődés, holott a faluturizmusban is nagyon fontos lenne egy település arculatának bemutatásakor a bútorok, szőttesek, kerámia mellett tárgyi anyanyelvünk részeként a népviselet népszerűsítése is. A hagyományos viseletkészítők feltérképezése mellett a fejlődés útja az, ha a népviselet elemeit a mai modern öltözékek készítésénél használják fel. Ehhez kellene kedvet teremteni a fiataloknak. Az elmondottakat az előadó magyar iparművészek alkotásaival illusztrálta.
Szakmai szempontból érdekes adatokat, képeket mutatott be dr. Szatmári Ibolya, a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok nyugalmazott főigazgatója, a népi iparművészeti alkotások viselet-öltözködési szakbizottságának elnöke. Az előadó részletesen ismertette a zsűri szempontjait a néprajzilag hiteles alkotások reprodukálásának elbírálásakor, s bemutatta, hogy milyen feltételeknek kell eleget tenni például a viseletes babák készítőinek. A hallgatóság megtekinthette a debreceni paraszti, polgári viselet legjellegzetesebb darabjait is.
Látványos és érdekes volt Bandi Kati marosvásárhelyi iparművész képes előadása.
– A modern ember öltözködését a sorozatgyártáson alapuló textilipar befolyásolja. Az öltözködés világszerte egységesedett, s ezáltal uniformizálódott is. Az egyéni kreatív készségen túl öltözködésünket sajátos hagyományaink (népviselet, magyar polgári viselet, díszruhák) kiapadhatatlan kincsestárának felhasználásával tehetjük kedvesebbé, értékesebbé. A népi díszítőmotívumok, ruhadarabok, szabásminták felhasználásával a nemzeti tudatot, a szülőföldhöz való ragaszkodást is ápoljuk – mondta az előadó, s mutatott sok-sok példát a műhelyében készült szebbnél szebb ruhákból.
Bár szerencsésebb lett volna az erdélyi népviseletek bemutatásával kezdeni, végül a két utolsó előadás szólt erről a témáról. A csíki népviselet kialakulásáról és jellegéről Farkas Irén néprajzkutató, nyugalmazott csíkszeredai muzeológus beszélt. Ismertette a viselet kialakulását, továbbá a gyergyói, kászoni, al- és felcsíki viselet jellegzetességeit. Érdekességként jegyeztük le, hogy a piros, fekete, barna csíkos csíki szoknyát úgy varrták meg, hogy a fiatal lányoknál a piros csík, az időseknél a barna érvényesült. A kászoni rokolyaanyag szélesebb csíkozású, sötétebb, lilásabb árnyalatú.
Egész Erdélyben a hagyományos férfiviselet a harisnya volt, s a székelyeknél maradt meg a leghosszabb ideig – hangsúlyozta Asztalos Enikő néprajzkutató, a Marosvásárhelyi Népi Egyetem tanára, aki elmondta, hogy a házi posztóból készült ruhadarabot otthon szőtték, s a posztókabátnál vékonyabbra ványolták. A rokolya a Hargitától keletre csíkos, attól nyugatra pedig hímes szövésű volt. Nyárádmenti gyűjtése során azt tapasztalta, hogy a falu lakóinak anyagi helyzete döntő módon befolyásolta a viseletet. Érdekes, színes, a hallgatóság figyelmét felkeltő előadásában a nyárádmenti viselet jellegzetességeit mutatta be szóban és képekben, amit a Népújságban közölt sorozatban megismerhettek olvasóink. Előadótársaihoz hasonlóan azt hangsúlyozta, hogy az egyenruhává váló piros-fehér székely ruha helyett minden vidéken az eredeti viseletet kellene tovább éltetni a kórusok, tánccsoportok tagjainak. Az előadó elmondta, hogy piros rokolyát csak a lányok viseltek. Negyvenéves korig zöld, barna, kék, azon túl fekete volt az asszonyok ruhája.
Az előadásokat követően a résztvevők bemutatták viseletüket, s a színpompás sereglet az Ady-vers legszebb sorait idézte fel a nézőben.
A zsűri tagjai sokat tanakodtak, míg végül meghozták a döntést. A találkozó kiemelt népviseleti díját a 86 éves, Bácsfaluból érkezett György Papp Margit nyerte.
A Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, a budapesti Hagyományok Háza, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és az Udvarhelyszéki Népművészek Egyesülete (Székelyudvarhely) szervezte konferencia további nyertesei : I díj: Bálint Tibor és Etelka, Türe (népviselet), Biró Erzsébet, Székelyudvarhely (nemesi és polgári viselet), Teleki Aranka, Kézdivásárhely (nép- és polgári viselet), Pál Lídia, Alsósófalva (népviselet), Márton Adél, Csíkszereda (polgári viselet), Péter Szidónia, Gyergyókilyénfalva (gyöngyös párta).
II. díj: Mátéfi Zita, Alsóboldogfalva (népviselet), Kis Lukács Éva, Magyarkapus (polgári viselet).
III. díj: Dávid Alpár, Bodos (nemesi viselet).
Közönségdíj: Bálint Tibor és Etelka, Türe (népviselet), Dávid Alpár, Bodos (nemesi viselet). Márton Adél, Csíkszereda (polgári viselet).