Szoborügyek
2026-07-07 14:00:00
- Dr. Ábrám Zoltán
Örömmel értesültem dr. Madaras Sándor nyugalmazott agysebész főorvos legújabb hasznos kezdeményezéséről, miszerint hiánypótló könyvet adott ki Marosvásárhely szobrairól és szobrászairól. Ezáltal is érzékenyítve a történelem, a kultúra, a közélet iránt érdeklődő polgárt a kőbe, bronzba, márványba, travertinbe, fába faragott művészi alkotások, politikai korokat megélt és átélt szobrok esztétikai és tartalmi jelentőségére egy település életében. A kötet mindenkor fellapozható a megfelelő oldalon, és a képanyag meg- és újratekintésén túl felfrissíthetőek a szobor helyével, alkotójával, a szoborállítás időpontjával, esetleg körülményeivel kapcsolatos legfontosabb információk.
Szobrászok és szobrok! De vajon kétszereplős-e a szoborállítás folyamata? Nyilvánvalóan többszereplős, hiszen adakozók, valamint a szoborállítás folyamatát felvállalók, divatos szóval menedzserek nélkül nem születhet meg újabb szobor. Hiszen H A szobrászművész ugyanis a művészi alkotás szerzője, aki megfelelő juttatás fejében elvégzi az általa felvállalt munkát. Nem szponzor, nem pályázó, nem szervező, „csupán” művészi hajlamokkal felvértezett alkotója az újabb műnek. Ezért egy-egy szobor történetének a felvázolása során a „mellékszerelők” is fontosak. Amennyiben köztéri a szobor, milyen mértékben sikerül a köz adakozásából felállítani, milyen szerepet játszik a közösség, az önkormányzat és a civil szervezetek? Ki pályázott és ki támogatott? Volt-e szoborpályázat, kik jelentkeztek még, kik döntöttek? Ki (kik) töltött el sok száz, ezer órát a lebonyolítással? Voltak-e említésre méltó nehézségek, akadályok? Esetleg kötődik-e valamilyen nevezetesség a szoboravatás ünnepélyes alkalmához? A szobor hasonmása, vagy ahhoz hasonló alkotás fellelhető-e a művésztől más településen is? Hol és hogyan kezdődött a szoborállítás ötlete, és hogyan teljesedett ki a munka?
Én magam három szobornak vagyok az „atyja”, lettem a lebonyolítója, mint az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei és országos tisztségviselője. Úgy érzem, ezek a szobrok a pótgyermekeim. Az egész alakos Petőfi-szobor és a körülötte levő tér a szoborállítás elképzelése és szükségessége szellemében a március tizenötödikei megemlékezések immár hagyományos helyszínévé vált. A szobor az EMKE tulajdona volt, majd a szoborállító szervezet hivatását teljesítve átadta a városnak. A doni áldozatok emlékére a római katolikus temetőben felállított alkotás évről évre a januári megemlékezés során felhívja a figyelmet a haza szeretetére, az áldozatvállalásra. A Székesen felállított Bercsényi László-mellszobor részben édesapjára, a Rákóczi-szabadságharc hősére irányítja a figyelmet, részben a huszárok identitásmegőrző szerepére. Szóval elmondhatom, hogy e három szobor felállításának sokszor hálátlan és göröngyös útját felvállalva, a kezdeményezést lelkiismeretesen bevégezve, három alkotás megszületését teljesítve, általa én magam is szellemi ajándékot nyújthattam annak a közösségnek, amelynek a tagja vagyok.
Végül említsek meg egy megvalósulatlan kezdeményezést is. Talán abban a reményben, hogy lesz továbbgondolója, folytatója, megvalósítója. Kb. egy évtizede, a Gecse Dániel szakkollégium létrehozása tájékán egyházi körökben kezdeményeztem az emberbaráti intézetet létrehozó humánus orvos tiszteletére elnevezett utcában, a Kistemplom mögötti térre egy mellszobor felállítását. Ezer eurós pénzadományt is felajánlottam, abban a reményben, hogy folytatódik majd a „jókedvű adakozók” sora. Sajnos a kezdeményezésem, amelynek a megvalósítását akkoriban személy szerint már nem tudtam felvállalni, nem talált odaadó továbbgondolóra, kivitelezőre, lebonyolítóra. Pedig művészek akadnak jócskán, akik megfaragták volna a városát halála után is támogató Gecse Dániel arcvonásait. Akiről a temetésekor már elhangzott a felhívás emlékének megőrzésére: „Adjon az Isten minden mivelt népnek minél több Gecse Dánielt!” És adjon minden jelentős személyiségnek szobrot, emlékhelyet, bronztáblát vagy egyéb emlékjelet!
