Szomjan halhatott a gyapjas mamutok egyik utolsó csoportja
A gyapjas mamutok egyik utolsó csoportja azért halhatott ki, mert nem volt elég ivóvizük – vélik amerikai tudósok.
A jégkorszak gigászainak egy kis populációja egy Alaszkához közeli szigeten élt, kipusztulásuk idejét nagyjából 5600 évvel ezelőttre teszik a tudósok.
Úgy vélik, a melegedő éghajlat miatt a tavak sekélyebbé váltak, így a mamutok nem jutottak elég vízhez.
A gyapjas mamutok nagy része nagyjából 10.500 évvel ezelőtt halt ki, a vadászok és a környezeti változások okozták pusztulásukat a tudósok szerint.
A Bering-tenger Saint Paul-szigetén azonban még ötezer évig létezett egy csoportjuk. Az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) frissen közzétett tanulmány szerzői úgy vélik, ezt a populációt más veszély fenyegette, mint a kontinenseken élő társaikat. A jégkorszak utáni felmelegedés miatt a tengerszint emelkedett, a mamutoknak otthont adó sziget mérete zsugorodott. Ez azzal járt, hogy néhány tó a tenger martaléka lett. A gyapjas mamutoknak egyre kevesebb, egyre sekélyebb vízvételi helyen kellett osztozniuk.
Russell Graham, a tanulmány vezető szerzője, a Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatója szerint az óriási állatok, miközben rendszeresen jártak vízért a tavakhoz, kitaposták a növényzetet, ahogy ma is teszik ezt az elefántok.
„Így semmi sem gátolta meg, hogy az erózióval talajrétegek csússzanak a tavakba, ami szintén ártott az ivóvíznek. Ha nem volt elég eső vagy olvadó hó, hogy feltöltse a tavakat, akkor az állatok igen gyorsan elpusztulhattak” – mondta Graham.
Az elefánt napi 70-200 liter vizet iszik, a tudósok feltételezik, hogy a mamut is hasonló mennyiséget fogyasztott. Ha egy hónapra kiszáradt egy tó, ez az abból ivó állatok végét jelentette Graham szerint.
A kutatók úgy vélik, a jelenleg zajló globális felmelegedés ugyanilyen következményekkel járhat a kisebb szigeteken.
Love Dalen, a svéd természettudományi múzeum evolúcióbiológusa – aki nem vett részt a kutatásban – azt fűzte a tanulmányhoz, hogy a Saint Paul-sziget mamutpopulációjának kihalása valószínűleg a legalaposabban tanulmányozott történelem előtti fajpusztulás.
„A tanulmány rávilágít, mennyire érzékenyek a kisebb populációk a környezeti változásokra” – írta Dalen.
