Szüreti bál Disznajón

Az ősz gazdagon ontja ajándékait, a nap sugarai utolsó erejükkel simogatnak, a fák ünneplőbe öltözve várják az elmúlást. Az egyszerű földi halandó megpróbál, igyekszik, nagyon szeretne mindenből a lehető legtöbbet magával vinni, ha lehetne, felcímkézett üvegekben elraktározni, mint gondos háziasszony a kamrája polcain az ősz áldásait. Érzéseket, élményeket, színeket és illatokat tartalékolunk az egyre hosszabb estékre, a közelgő télre. 

Ebben próbáltak segíteni a disznajói lelkes fiatalok. Disznajói Ifjúsági Szervezet néven megalakulásuk óta aktívan részt vállalnak a közösség életéből, legyen szó szemétgyűjtésről, temetőtakarítási kalákáról, falunapok szervezéséről vagy szórakozásról. A múltat megidézve, régi idők hagyományait felelevenítve szüreti bált szerveztek. Rengeteg munka, szervezés, intézkedés, rohangálás, néha bosszúság, idegeskedés előzi meg az ilyesfajta eseményeket, amikre aztán, ha jól sikerül az „akció”, már csak nevetve emlékszik mindenki, és persze levonja a tanulságot, hogy majd a következő jobb és szebb legyen.

 Az idei – hosszú évek kihagyása utáni – első szüreti bálról mi, a résztvevők elmondhatjuk, hogy nagyon jól sikerült, a várakozásokat felülmúlóan jól. Kreatív, ötletes és kifinomult ízlésről árulkodó, feldíszített kultúrotthon fogadott, hangulatosan megterített asztalok, fotósarok, a fogyókúrázók „örömére” candy bar szemet gyönyörködtető házi sütikkel. A szervezők arcán nem látszott a fáradtság, pedig előző este terítettek, díszítettek, kora délelőtt szőlőt szüreteltek a református parókia udvarán, a finom mustot késő délután már kóstolhattuk is. Jól is jött a kürtőskalács dagasztásában, sütésében elpilledt nőszervezetis hölgyeknek. Előzetes egyeztetés után a helyi RMDSZ Nőszervezete lelkes, fáradhatatlan tagjai bevállalták a kürtőskalács-sütést. Jó volt látni és megtapasztalni, együtt dolgozni a fiatalokkal, a tiszteletet, ahogy felénk, idősebbek felé fordulnak, ahogy tanulni akarnak tőlünk… aztán a kürtős sütése közben szépen kiderült, hogy a tutti tipp éppen onnan és attól jön, akitől legkevésbe vártuk volna: a fiatal csapat kitűnő hegedűsétől, aki se nem idős, se nem asszonyból van, de kiderült róla, hogy a kürtőskalács sütésének minden csínját-bínját kitanulta egyetemi évei alatt. 

Jó volt így ráhangolódni az esti mulatságra, benne lenni az eseményekben. Lendület és lelkesedés, na meg nagyfokú rugalmasság jellemzi a szervezőket, segítőket egyaránt: minden megoldható, még akkor is, ha veszélyben a kürtős, mert az éppen jól áthevült szén kihull a sütő alján, a tészta túlkel, de aztán mégis tökéletesre sikerül a kürtősünk, a második mindenképp. Így legalább az elrontottnak kikiáltott legelsőt jól megkóstoltuk. 

Mire megérkezik a profi csapat, amely a nyárson megsüti a malacot az esti mulatozóknak, már a kürtős is szinte magától sül, a hegedűs és harmonikás hangol, a welcome italok a pohárban csillognak, a candy bar teljesen fel van töltve, és a kávé is lefőtt. A program szerint a délutáni kinti, hangszerrel kísért éneklés következne, csak éppen nincs rá túl sok jelentkező. A szervezőknek még ott vannak az utolsó simítások, népviseletbe öltöznek páran, a bálozók még otthon készülődnek, ezután érkeznek. Így a nyárson sülő malac pályafutása utolsó állomásán a körülötte szorgoskodók élvezhetik a kitűnő zenélést. 

Ami késik, nem múlik alapon az örömzenélés és éneklés lesz majd a bál záróakkordja, amikor idősebb és fiatal együtt, egymást inspirálva énekel vidámat és szomorút, olyan igazi szívhez szólót, édeset és keserűt. De ne szaladjunk annyira előre: este 8 körül érkeznek a vendégek, előzetes bejelentkezés után a szervezőket nem éri kínos meglepetés, mindenkinek megvan a helye a szépen megterített, őszi színekben pompázó asztalnál. 

A meghívott zenészek kitűnőek, gyorsan felmérik a vendégek korát, játszanak retró és modern számokat egyaránt. Már csak kinek-kinek a táncoscipőjén múlik, mennyi időt tud tölteni a táncparketten, mikor szomjazik meg a finom borra, amiből több fajta is van, aztán előkerülnek a tartalékok a tarisznyákból. Mikor már mindenki jóllakott a finom malacpecsenyével, szomját is oltotta, a finomabbnál finomabb sütemények fölött már csak sóhajtozni tud, és a táncban is kellőképpen elfáradt, következik az est fénypontja: a tombolahúzás. A főnyeremény páros wellnessbelépő – és persze hogy mindenki meg van győződve, nála van a nyerő szám. Kicsit bosszankodunk csak azon, hogy ismét nem mi nyertük, pedig már az utazást is jól megszerveztük, és jót szórakozunk a találékony, ötletes nyereményeken.

 A jó bor megteszi a hatását, a jó zene kihozza mindenkiből a kitűnő táncost, és már csak azon csodálkozunk, hogy hajnal van, és még mulatunk. Az örömzenélés, éneklés után lassan kiürül a kultúrotthon, az együtt töltött idő, a szórakozás, a kellemes este hangulatától kísérve megyünk haza, megköszönve a szervezők munkáját. Jó volt együtt lenni, mindennapi, időnkénti sziszifuszi munkáinkból időt szakítva megtapasztalni az összetartozás érzését, azt, ahogyan együtt tud örülni fiatal és idősebb, együtt tud énekelni, táncolni és tartalmas időt eltölteni. Köszönjük nekik, jó, hogy vannak nekünk!

Vita Piroska