Szűkebb mezőny a női kosárlabda-bajnokságban

Úgy tűnik, nem gyűl ki a sportági szövetség tervezett mezőnye a női kosárlabda-bajnokságban. Tizenkét csapatra számítottak a rajtnál, azonban az utóbbi évek egyik meghatározó klubja, a Szatmárnémeti CSM bejelentette: nem nevez a 2022/2023-as idényben, miután kielemezte az előző bajnoki szereplést („csak” bronzérmes lett), és számba vette a szövetség követelményeit az új bajnoki évadra.

A meglepő bejelentés a szövetség és a női kosárlabdaklubok között régóta dúló érdekháború újabb fájdalmas epizódja. A föderáció ugyanis olyan módszerekkel szeretné fejleszteni a női kosárlabdát, amelyek egyre nagyobb anyagi terhet rónak a klubokra, utóbbiak pedig az utóbbi években szinte minden idényben megpróbáltak mindent megtenni, hogy ezeket a terheket csökkentsék, akár a sportág fejlődési perspektívájának kárára is.

Lássuk, mit kifogásol a szatmárnémeti klub elnöke, Muresán István. Bár az európai kupaszereplés jogáért minden labdajátékban komoly versengés folyik, női kosárlabdában csak a Sepsi SIC vállalkozik erre, a többi klub ezt fölösleges anyagi tehernek fogja fel. A szatmárnémetiek pedig azt vetik a szövetség szemére, hogy köteleznék a bajnokság első négy helyezettjét, hogy vegyenek részt az Európai Kupában. Az sem tetszik, hogy szintén kötelező a részvétel a 3x3-as viadalokon, és a tervek között szerepel a kizárólag romániai játékosoknak szóló bajnokság megszervezése is. Továbbá azt is túlzásnak tartják, hogy kötelezővé teszik a saját U13-as csapat működtetését, amelynek az edzője a felnőttcsapat szakmai stábjának az átlagfizetését kell kapja. Az utóbbi intézkedés a szövetség szemszögéből az utánpótlás biztosításának záloga, mert olyan szakemberek foglalkozhatnának a gyerekekkel, akiket megfelelően megfizetnek. Érthető azonban, ha a klubok nem feltétlenül díjazzák az intézkedést.

A következő idény kilátásairól ezek miatt a marosvásárhelyi Sirius menedzsere, Kiss István is tartózkodóan nyilatkozott egy hete a Népújságnak. Ő azt mondta, hogy a következő idényben való indulás és a keret kialakítása annak a függvénye, hogy milyen követelményeket támaszt a szövetség, és mennyire lehetnek ezek teljesíthetőek.

Szatmárnémeti kiválása annak a jele, hogy a női kosárlabda mély – elsősorban anyagi – válságban van, és hiába próbál a sportági szövetség olyan intézkedéseket bevezetni, amelyek elvileg a fejlődését szolgálnák, ezek a klubok pénzügyi korlátaiba ütköznek. 

A bejelentett kiválás után borítékolhatjuk, hogy a tervezett újítások egy részéről az idény kezdetéig a szövetség kénytelen lesz lemondani.